Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Bodri Ferenc: Kincsek — albumok

„iparművészet" megszokott tárgykörén és keretein. A szemet, a tapintást és a szelle­met egyaránt gyönyörködteti. Jelenléte öröm, története felér egy „múltidéző uta­zással". A Magyar egyházi gyűjtemények kincseit reprezentáló albumnak (az egybefoglalás Dávid Katalin munkája) országos sikerű kiállítás volt az „előzménye" (Iparművészeti Múzeum — 1979/80). A kötet színes táblái szinte felfrissítik a tárlat emlékét, a rövid bevezető pedig az egyházi gyűjtemények, az egyházi művészet jelentősségét, helyze­tét elemzi pár oldalon. Az esztergomi Ke­resztény Múzeum és más katolikus egyházi gyűjtemények reprezentáns darabjai után, a református, evangélikus, izraelita és az ortodox görögkeleti egyház kincsei látha­tók a lapokon: szárnyas oltárok és ikonosz­tázok legszebb táblái, szobrok és a Garam­szentbenedeki Úrkoporsó figurációi, kely­hek, keresztek és ereklyetartók, tálak és kupák, miseruhák és úrasztali terítők — egy-egy gazdag emlékű kultúra múzeumi értékű emlékei. Akár az egyházi kultúrák megismerésére serkentően is — a liturgikus eszközök mellett ott vannak a csendes ott­honi elmélyedések tárgyai és eredményei. Évezredek miliője a barokk szobrocskák­ban, úrasztali kendőkön és térítőkön, akár a szédertálakon. Az Áhítat ihletése és re­mekművei. A Magyar Nemzeti Múzeum kincseit köz­szemlére bocsátó sorozatban, az érmeket, ötvösműveket, a Történelmi Képcsarnok legszebb festményeit és a török kori ipar­művészeti alkotásokat bemutató albumok után a Régi textiliákat (V. Ember Mária munkája), a Gótikus és reneszánsz bútorokat (Kovalovszki Júlia munkája) ismerhetjük meg az új kiadványokban, történeti elem­zéssel, gazdag bibliográfiával, pontos tárgy­leírással a szép képtáblák előtt. A tanul­mányok a gyűjtemény története mellett a „műfaj" históriáját is bemutatják, az albu­mok akár szakmonográfiának tekinthetők. A középkori és reneszánsz textilművé­szet befogadása nálunk a díszöltözetek és egyházi ornátusok megjelenésének igényé­vel kezdődött a 11. század körül. Gazdag szövésű selymekkel szolgált a bizánci, itá­liai és szicíliai kereskedelem. A szőttesek sorából kiemelkedik Mátyás trónkárpitja, emellett a 16—17. századi magyar hímzések sora (közöttük főként a plasztikusak, ugyanígy az aranyfonállal hímzett áttört, horgolt és csomózott csipkék, utóbb a „vertek"), s nem kevésbé figyelmet érde­melnek a brokátok és szőnyegek, főként a keletiek. A tárgyszerű tanulmány gazdag történetiséggel mutatja be a gyűjtemény darabjait. Egy-egy tárgyleírás egyben jeles kultúrhistóriai összefoglalás: a periratok, végrendeletek és egyéb írott források (mellettük a tárgyak) a vizsgálat és érdek­lődés számára egyként beszédesek. Az egykori bútorok sorsa a magyar tör­ténelem állandó háborúinak ismeretében elképzelhető: pusztulásuk és kallódásaik históriája egyaránt lehangoló. Hirtelen me­nekülés vagy végzetes beszállásolás idején nehéz menekíteni a bútorokat. Sorsuk szinte megpecsételődik egy-egy várostrom, hadjárat és zsákmányhajsza alkalmával, az ember által teremtett katasztrófák során. Legfőbb ellenségük nem az idő volt, hanem Szédertál. Fajansz, kézi festéssel, 1652, Pesaro Keresztelötál. Aranyozott ezüst, 1676. Augsburg, Sopron, Evangélikus egyház Úrasztali kanna. Ón, 1759, Tiszaőrs, Debrecen, Református Múzeum Giovanni di Bartolommeo: Krisztus a létrán a keresztre megy. Fa, tempera, 1370-es évek. Esztergom, Keresztény Múzeum (akár a középkori váraknak és városoknak) az ember formálta történelem. így aztán valóban jelentős mindaz, ami fennmaradt, s megóvó és értő múzeumi tulajdonba ke­rült. A táblákat bevezető tanulmány előbb erről a sorsszerű bútortörténetről ad szá­mot, majd a századvég gyors meggazdago­dásának pusztító és barbár hatásáról: az avatatlan és balkezes restaurálásról. Ami­kor egy-egy templom vagy kastély „ócska" bútorzatát „újakkal" cserélték, szemétre vagy lomtárba dobva a régieket. Lenne szo­morúságra ok, de inkább a tanulságok le­gyenek példaadók. (A legújabb korszakok múzeumba való bútorremekeit mostanában hajigálták ki tájékozatlan tulajdonosaik.) A „sötét zugok és lomtárak mélyéről" gyönyörű darabok kerültek elő: a bártfai 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom