Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Bodri Ferenc: Kincsek — albumok

Játszó gyerekek. Falikárpit, Brüsszel, XVII. század vége, Iparművészeti Múzeum Szent Jeromos, elefántcsont XVII. század. Iparművészeti Múzeum, Esterházy-gyűjtemény Magyar Helikon vállalkozásában. Mindegyre árnyaltabb „képzőművészeti világkép" kerül általuk a köztudatba. A „közhasznú műtárgykultúra" legszebb kiadványa Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeit bemutató, remekbe formált kötet. Bevezetőjében Miklós Pál főigazgató a múzeum építésének és alakulásának történetét foglalja össze; ő egyben a kötet szerkesztője is. És bár a vaskos könyv széles horizontú bemutatásnak tűnik, a bevezető előre figyelmeztet: a közel hatvanezer tárgyat őrző gyűjteményből (amelyhez a keleti gyűjtemények anyaga szinte ráadás) a válogatásban csupán a különösen jelentős tárgyegyüttesek láthatók. A teljesebb prezentáció még jó néhány további kötetet kíván. A „kiemeltek" közül megismerhetjük itt szakszerű és történeti alapozású leírásokban az Esterházy-gyűjtemény jelesebb darabjait: ötvösműveket, ónedényeket és bronz kisplasztikákat, elefántcsont-faragásokat, művészi bőrmunkákat és könyvkötéseket, csempéket és kályhákat,fajanszokat és porcelánokat, hazai és európai bútorféleségeket, a kivételesen gazdag üveggyűjteményt, mellettük flamand és francia kárpitokat és középkori miseruhákat, végül a keleti szőnyegeket és az ikongyűjtemény nagyszerű darabjait. A pontos „műtárgyleírás" jelesen megoldott feladat a szépmívű reprodukciók előtt, de avatott elemzéseket is olvashatunk egy-egy „műfaj" történetéről. Megszólalnak a témák szaktudósai, a múzeum gyűjteményeinek munkatársai. Névsoruk hosszú és változatos. Az album „alapmű". Nemcsak a beavatottakban ébreszt érdeklődést az iparművészeti tárgykultúra ágazatai iránt, hanem a művészetkedvelők szélesebb körében is. Egy-egy alkotás művészi értéke túlnő az Vesztfáliai láda, 1400 körül. Iparművészeti Múzeum. Kályhacsempe I. Ferdinánd és Anna királyné képmásával. 1526 körül. Iparművészeti Múzeum