Budapest, 1982. (20. évfolyam)

11. szám november - Nemeskürty István: „Akik szívükben fiatalok tudtak maradni”

A szépprózai művek közül a sorozat értékei közé sorolhatjuk Tamás István három dél-alföldi tárgyú regényét (A szegedi pedellus, Szabadkai diákok, A citromgárda); Orbán Dezső elbeszéléseit a diákéletből (Az én földem, A mi pénzünk — az utóbbit polgári néven írta) és tudományosfantasztikus elbeszélését, mely még a szovjetunióbeli artyeki úttörőtáborba is elkalauzolja ifjú olvasóit (F. D. 6438); valamint Szentiványi Jenő máig agyonolvasott kalandregényét a kőkorszak emberéről (A kőbaltás ember). Azonban a többi, túlnyomórészt diáktörténet is meghaladja a kor átlagszínvonalát, mint például Szondy György (akiről nemrég tanítványa, Szabó Magda emlékezett meg szép szavakkal), Fábián Gyula, Buday Géza, Fáth Imre, Zubor István, Szegváry Mihály könyvei — utóbbiakat ma is végigkacagják azok a gyerekek, akiknek antikváriumokból a kezébe kerülnek; aztán Dénes Gizella és Somfay Margit történelmi regényei; Fertsek Elza pubertáskori válságjelenségekkel foglalkozókönyve, Kalló Ferenc munkás környezetben játszódó inasregénye, sőt, urambocsá', Velősy Elek cserkészregénye is becsületes írás, mely igaz ugyan, hogy a kor konzervatív értelmiségének szellemében, de a munkásmozgalom létezésére is felhívja a figyelmet — mégha inkább a cserkésztáborba toborozza is olvasóit ... Mindez átgondolt és következetes kiadói tervet bizonyít. E könyvekkel a munkát becsülő, a nemzeti múltat ismerő, hazáját szerető, konzervatív-liberális szellemű, mások iránt nem türelmetlen, de a maga értékeit ismerő ifjú nemzedéket igyekeztek nevelni. Tény, hogy — az említett három könyvet kivéve — éppen a gombosi években nem engedtek a szélsőjobb uszításának, nem hecceltek irredenta frázisokkal a nemzetiségek ellen. Nem akarok azonban abba a hibába esni, hogy ezt a tisztességes, de konzervatív szellemű sorozatot haladó hagyományaink letéteményesének kiáltsam ki; kétségkívül a kor terméke, viszont az írói gárda összeválogatását, az ismeretterjesztő munkák eredetiségét igenis figyelemre méltónak tart 1. A sorozat tíz ismeretterjesztő ifjúsági könyve válóban szenzációsnak nevezhető. Itt jelenik meg először Ortutay Gyula néprajza (Kis magyar néprajz), Féja Géza népmesegyűjteménye (Mesélő falu), Lambrecht Kálmán: Herman Ottó élete, Sztrókay Kálmán Száz kísérlete, Kenyeres Imre irodalomelméleti fejtegetése (Rejtelmes irodalom), Hankó Béla két tanulmánya az albániai és a balatoni halásznépekről (Vizén és vízparton); Honti Jenő növénybiológiai cikkgyűjteménye (Kis séták a nagy természetben), Kalmár Gusztáv könyve a nagy tengeri csatákról (Lángoló tengerek), Búzás Viktor regényes leírása a múlt század hortobágyi és nyírségi paraszt- és pásztortársadalomról, halászokról, vízenjárókról (A magyar föld meséje) és Madarassy László (1880—1943) — könyve megjelenésekor a Néprajzi Múzeum igazgatója — etnográfiai riportgyűjteménye tizenkét faragó pásztorról (Művészkedő magyar pásztorok). (Vajon hová lettek mára? A lexikon csak Kapoli Antalt ismeri közülük. ő 1955-ben Kossuth-díjat kapott mint a népművészet mestere.) Figyelmet érdemelnek a sorozat illusztrációi is. A leggyakrabban foglalkoztatott művész — hét könyvet illusztrált — Horváth Jenő, az Egyetemi Nyomda kiadásában megjelent elemi iskolai tankönyvek rajzainak készítője. A Művészkedő magyar pásztorok vagy a Szent István barbárjai című könyvekhez készített rajzai a magyar könyvillusztráció és grafika maradandó értékei. Művészettörténetileg talán Harmos Kár, v vriak a Mesélő faluhoz készített I': metszetei a legértékesebbek. I:.... .1 fekete-fehér kontrasztokra wmpunái'.; Ms méretük ellenére is monumentális hatású illusztrációk időrendben megelőzik Buday György nevezetes könyvét a Székely népballadákról (Ortutay Gyulával, 1937). A népszerű Haranghy Jenő rajzai A szegedi pedellushoz; Csikós Tóth András kísérlete az etelközi magyarok viseletének rekonstruálására (Meótiszi ének); Helbing Ferenc rézkarcokra emlékeztető, finoman részletezett illusztrációi ( Testvérke naplója); boldogfai Farkas Imre (Mátyás király ifjú hadserege) és Szűcs Pál (Az ország katonája) történelmi ábrázolatai, mind a magyar grafika történetének egy-egy lapját vagy akár fejezetét jelentik. Egy alkalommal a korszak legkedveltebb ifjúsági rajzolóját, Kufob Antjl. Horváth Jenő rajza a Művészkedő magyar pásztorokhoz Sebők Imre rajza A kőbaltás emberhez Szénásy György rajza a Szabadkai Diákokhoz Márton Lajost is felkérték (Miska); Sebők Imre pedig A kőbaltás ember kalandjait elevenítette meg összetéveszthetetlenül mozgalmas rajzaival. Szénásy György (Szabadkai diákok), Sch. Kovács Kálmán, Janovits István, Köpeczi Boócz István az akkor legkorszerűbb, a plakátművészettől is tanult irányzatokat alkalmazza. A fényképes illusztrációt is használják: Zubor István maga készített fotográfiákat könyvéhez, filmszerű mozgalmasságot kölcsönözve így a történetnek (Mégis ötödikes leszek!) Nincs még egy ifjúsági könyvsorozatunk, amely ekkora tudatossággal kérte volna fel a kor legjobb grafikusait — öregeket és fiatalokat — a közreműködésre, (összesen 24 grafikus illusztrálta a 38 kötetet.) Emlékezve ... És akkor a szabadkai diákok ifjúsági lapot alapítottak. Ezt a rikkancsok, Dorkával az élükön, boldog-boldogtalanra rásózták. Állítólag Kosztolányi is kapott egy példányt, és tetszett neki, de ezt lehet, hogy csak Zimányi, a kopottas öltözékű könyvelő terjesztette, mert ő titokban alanyi költő volt, akárcsak Távol István, akinek a hazai rétesről költött verse a leggyanakvóbb szabadkai 21