Budapest, 1982. (20. évfolyam)

10. szám október - Ágoston Gábor: A Népköztársaság útja 28.

A szakmunkás­tanuló­képzés es a szakmai utánpótlás a Budapesti Közlekedési Vállalatnál Fővárosunk tömegközlekedésében 1968 fontos dátum. A korábban önállóan mű­ködő villamos-, autóbusz-, HÉV- és hajó­zási vállalat egyesítésével megalakult a Bu­dapesti Közlekedési Vállalat, amelyhez 1973-tól a metró, 1977-től a Libegő is hozzátar­tozik. Az elmúlt, közel másfél évtizedben az ország fejlődésének hatására nagymérték­ben megváltoztak Budapest belső közle­kedési feltételei is. A BKV járműveinek jelenleg naponta körülbeüli ötmillió utast kell szállítaniuk az új körülmények között. A tömegközlekedési igények rohamos nö­vekedése erőteljes fejlesztést követelt. Ez a fejlesztés semmit sem érne, ha nem len­nének szakemberek az egyre nagyobb szá­mú és egyre korszerűbb járműparkhoz. Kiképzésük és a vállalathoz való kötődésük elérése nem könnyű feladat. Erről beszél­getünk a terület fő „gazdájával", Sághi István személyzeti és oktatási igazgatóval. — A Budapesti Közlekedési Vállalat széles körű oktatási, képzési tevékenységet folytat. Mi teszi ezt szükségessé? — Dolgozóink összlétszáma megközelítő­leg 26 ezer. Ennek csak egy negyede a jár­művezető, akiknek a munkáját a létszám mintegy 53 százaléka segíti. Vagyis — kép­letesen szólva — minden járművezető mö­gött két karbantartó áll. Ez a tömegközle­kedés „láthatatlan", de nélkülözhetetlen hátországa. — Azt hiszem, nem kell különösebben magyaráznom, hogy járműveink működésé­nek alapfeltétele ennek a több ezer javító- és karbantartó szakembernek a szakszerű és pontos munkája. Sokféle szakmunkás szük­séges ahhoz, hogy vállalatunk különböző típusú járművei (metró, földalatti, HÉV, fogaskerekű, trolibusz, villamos, hajó, li­begő, autóbusz) naponta üzembiztosak le­gyenek. Az utánpótlás egy részéről a BKV saját szakmunkásképző osztálya gondosko­dik. Ezt részben nagymértékű szakember­igényünk, részben pedig speciális munkakö­reink indokolják. — Mi az önök fő feladata a szakmunkás­képzés terén? — A „Szakmunkásképzésről" szóló tör­vényből eredő vállalati feladat a gyakorlati oktatás megvalósítása, annak tárgyi és sze­mélyi feltételeinek biztosítása. Ennek vég­rehajtása érdekében a következő részfel­adatokat kell megoldanunk: — az oktatási és az ezzel összefüggő ter­melési folyamat megszervezése; — képzési helyek és azok megfelelő fel­szereltségének biztosítása; — a tantervhez igazodó folyamatos mun­ka- és anyagellátás; — szakmailag és pedagógiailag képzett szakoktatók biztosítása; — a tanulók szociális ellátása; — társadalmi szerződések megkötése, ösztöndíjak elszámolása; — kapcsolattartás az iskolákkal és a szü­lőkkel. — Milyenek a tanulóképzés keretei? — A képzés fő iránya — vállalatunk te­vékenységéhez igazodóan — a járműkar­bantartás szakemberszükségletének bizto­sítása, de emellett jelentős a kapcsolódó munkaterületeknek megfelelő oktatás is. Jelenleg 23 szakmában végezzük tanulóink gyakorlati képzését. A 23 szakma négy ágazatba van besorolva. Ezek a követke­zők: 1. Vasútijármű-ágazat: közútivillamosjármű-szerelő, vasútijármű­szerelő, villamoshálózat-szerelő, felvonó­szerelő, erősáramúberendezés-szerelő. Érettségizetteknek: elektronikai műsze­rész, irányítástechnikai műszerész. 2. Gépjármű-ágazat: karosszérialakatos, autószerelő, fényező és mázoló. Érettségizetteknek: autóvillamos­sági szerelő. 3. Szerelő-karbantartó ágazat: anyagmozgatógép-szerelő, géplakatos, vas-és fémszerkezet-lakatos, központifűtés- és csőhálózat-szerelő, vízvezeték- és készü­lékszerelő, épületvillamossági szerelő, esz­tergályos. 4. Építőipari ágazat: épületasztalos, szobafestő és mázoló, kő­műves, ács-állványozó (magasépítőipari, mélyépítőipari), vasbetonkészítő. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom