Budapest, 1982. (20. évfolyam)

1. szám január - A Budapest postája

A Budapest postája Eb van itt elhantolva? A XI. kerületi Bocskai út és a Tas vezér utca keresztezésénél jó fél évvel ezelőtt csővezetéket fektettek le. A munkaárok betemetése után az út közepének elvben füvesített szakaszára sírköveket idéző alacsony betonlapokat állítottak. Valószínűleg azért, hogy autóval ne lehessen ráhajtani a még nem eléggé összetömörített talajra, s így megelőzzék az új csövek eltörését. Lehet, hogy ezek az álsírkövek hasznosak, de nagyon csúnyák. Sötétszürke, gyászos színük, bumfordi formájuk, sanyarú kivitelük nem díszíti az utat. Mivel másutt nem láttam ilyen akadályrendszert, nem tudom eldönteni, hogy helyi, csak a Bocskai útnak erre a szakaszára készült megoldás-e ez, vagy az egész városra kiterjedő újítás. Akár egyedi, akár általános módszer ez a járművek távoltartására, mindenképpen rossz módszer, mert semmibe veszi azt a szabályt, hogy közterületre csak ízléses, jó minőségű tárgyakat szabad állítani. Úgyis olyan sok a szemet szúró, zavaró elem a város utcáin, terein: lemállott vakolatú házak, stílustalan épülettoldalékok, egy emberöltőt megélt állványzatok, a buszmegállókat tómederré változtató süppedősek, haldokló fénybetűk... Ne alkossunk új ízléstelenséget! tw y>wvwvww <J v V 'V V Hiányos volt-e a pataki pohárköszöntő? Soós Károly (Várfok utca 15/b. 1012) elismerő szavakkal kezdi levelét. Ezekből nem idézünk, nehogy az önreklámozás gyanújába essünk. De a dicséret hamarosan bírálatba, sőt számonkérésbe fordul: „Dr. Maller Sándornak Sárospatakról írt tanulmánya (Budapest, 1981/10) oly gazdag és részletes, hogy ilyen, tudtommal, még nem jelent meg e gazdag történelmi múltú városról. Mégis azt kell mondanom — és okát keresem, miért — a város legnagyobb szülöttéről egyetlen betűvel sem emlékezett meg. Hogy ki az? Akit a világon sokfelé ismernek, és éppen most ünnepelnek halála 750 éves évfordulója alkalmából: Árpád-házi Szent Erzsébet. Németországban jártamkor meglepett, milyen tisztelettel és büszkén emlegetik a »grösste deutsche Frau«-t, aki az első — mai értelem szerinti — szociális otthont alapította. Hazánkban is a róla elnevezett Erzsébet betegápoló nővérek alapították a budai Fő utcában majd kétszáz évvel ezelőtt az első, korszerűnek nevezhető szociális otthont. Tizenhat öreg, elhagyatott budai szegényt láttak el minden szükségessel, a szó teljes értelmében összekéregetve a rávalókat módos budai polgároktól. Fiatalkoromban gyakran olvastam meghatottan a kis vörösmárvány tábla föliratát, a kapu fölött: »Gyámoltalan öregeknek menedékül.« Azóta eltűnt a tábla. . . Vajcn kinek volt útjában és miért?" Erre a kérdésére, hogy kinek állt útjában az eltűnt tábla — nem tudunk válaszolni. De örülnénk, ha esetleg előkerülne, vagy újrafaragva elhelyeznék ugyanott, ahogy a Széchenyi István esküvőjéről megemlékező tábla is újra látható a Krisztina téri templom falán. Árpád-házi Szent Erzsébet emlékének mi is őszinte tisztelői vagyunk — Maller Sándorral együtt —, de a Sárospatakról szóló cikkben legfeljebb annyit közölhettünk volna, hogy a hagyomány szerint Pozsonyban vagy Sárospatakon szüietett, ám a tudományos kutatások egyik hagyományt sem erősítették meg. Sárospatakon régebben mutattak egy márványmedencét, amelyről azt tartották, hogy a kisded Szent Erzsébetet abban fürösztötték egykor. Természetesen ezt a hagyományt sem lehetett igazolni, s ma már nem is szerepel ereklyetárgyként a kis medence. Megemlékezésül egy 1932-ben kiadott bélyeg képét közöljük, amely Liesen-Mayer Sándornak a Magyar Nemzeti Galériában levő festményét reprodukálja. A veszélyeztetett lustitia Ez évi 1. számunkban beszámoltunk arról, hogy Stróbl Alajos (1856-1926) lustitia-szobrát, amely a Kúria — a mai Néprajzi Múzeum — belső terében állt, újra fölállították, mégpedig szabad téren: a Pest megyei Bíróság új székháza előtt, Thököly út 97/101. szám alatt. A Honismeret című folyóirat 1981/5. számában Vörösmarty Géza interjút közölt Stróbl Mihállyal, a művész fiával. Ebből idézünk: ,,A szobor a Kúria részére a tervező építész, Hauszmann Alajos megbízása alapján, a helyszín ismeretében és annak figyelembevételével készült, tehát zárt helyre, sugaras aranybronz pártával, mérleggel és pallossal a kezében. A szobrot 1945 után eltávolították, s a Károlyi-kert egyik sarkában hevert három évtizedig. Azután a Thököly út és a Hungária körút sarkán... helyezték el a Carrarában faragott szép szobrot. Az eredeti trónus, ami színes carrarai márványból készült, »nyomtalanul eltűnt«. Helyette i" »trónust« készítettek, azonban inkább egy modern fotelhez hasonlít. Helytelen volt szabad térre helyezni a szobrot, mert itt szomorú sors vár rá: tönkre fog menni. Szerintem a szobrot eredeti helyére kellett volna visszaállítani. Sajnos, a visszahelyezésre illetékes helyen beadott kéréseimre még választ sem kaptam. A téli befedés szükségmegoldá lenne. Leghelyesebb lenne eredeti . lyére visszaállítani a pártával és mérleggel együtt. ahogy eredetileg volt. .." Megszívlelendőnek tartjuk ezeket a szavakat, hozzátéve hogy lustitia trónusának eredeti formája látható a Magyar Nemzeti Galéria állandó szoborkiállításán, a kis méretű bronzváltozaton. A Honismeret szerkesztőségétől úgy értesültünk, hogy Stróbl Mihálynak a nyilvánosság előtt is megismételt véleményére és javaslatára sem kaptak semmiféle választ. Most mi is megkérdezzük az illetékeseket: mit kívánnak tenni, hogy a becses szobrot megóvják a pusztulástól és er» '»ti formájában helyreállítsák. Ruska Judit felvétele 48