Budapest, 1982. (20. évfolyam)
9. szám szeptember - Andor Mihály: Elszámolás Budapest általános iskolai tantermeiről
FÓRUM OS ISKOLAI TANTERMEIRŐL kiterjesztése folyt. 1946 és 1953 között több mint kétszeresére nőtt a középiskolások száma. Nem véletlen, hogy sokkal nagyobb arányban kerültek át a középfokú oktatásba volt polgári iskolák, mint népiskolák, mivel a polgári iskolák sokkal jobban voltak felszerelve, pedagógusgárdájuk is magasabb színvonalú volt. (Ez az elv akkor is érvényesült, amikor az 1960-as években a legjobban felszerelt középiskolákból csináltak felsőfokú technikumokat1 6 ) Az eljárás első pillantásra természetesnek tűnik, hiszen egy fokkal feljebb már magasabbak a követelmények. Az alapfokú oktatás szemszögéből nézve viszont azt jelentette, hogy csökkentették a színvonalát. A második lépésben azt vizsgáltam meg, hogyan pótolták ezt a veszteséget. Elsősorban építéssel. Az 1940-es évek második felében három általános iskola épült, összesen 37 tanteremmel.1 7 (Ebből kettő, 31 tanteremmel az 1970-es években középiskola lett.1 8 ) Az 1950-es években 16 iskola épült 259 tanteremmel1 9 , és ebből már csak egy lett 1972-ben középiskola.2 0 Az 1960-as években 28 iskola épült 397 tanteremmel", az 1970-es években pedig 16 iskola 307 tanteremmel.2 2 Új iskolák építésén kívül azzal is gyarapodott az általános Iskolai hálózat hogy régi épületeket kapott meg. Ily módon 179 tanteremmel lett több.1 3 (Ezek közül egy épület a 70-es években középiskolai diákotthon lett.) Végezetül meg kell említeni még e gy forrást, a tantermek számának belső átrendezéssel történő szaporítását. Ennek során régi nagy tantermeket osztottak ketté, igazgatói lakásokat, pedelluslakásokat, szertárakat és egyéb funkcionális helyiségeket szüntettek meg, és alakítottak át tanteremmé. Ezeknek az átalakításoknak a mértékére csak következtetni lehet az évente kiadott minisztériumi statisztika és az Egyetemi Számítóközpont Tudományszervezési és Informatikai Intézete által 1980 nyarán végzett iskolafelmérés adatainak eltéréséből. A minisztériumi statisztikába ugyanis az iskolaigazgatók által jelentett adatok kerülnek, (vagyis minden helyiség, amiben osztályokat helyeznek el), az iskolafelmérésnél viszont csak azokat a helyiségeket vették tanteremnek, amelyek eredetileg is azok voltak. Az eddig elemzett folyamatok (veszteség, építés, belső átrendezés stb.) végeredményeképpen az 1980/81-es tanévre az összehasonlítás alapjául szolgáló területen — a minisztériumi statisztika szerint — a következő helyzet alakult ki: 98109 általános iskolai tanuló tanult 2877 tanteremben, tehát egy tanteremre 34,1 tanuló jutott. Az 1941/42-es tanévre a tanulólétszámról két adat is rendelkezésre áll: az év folyamán beíratott, és az év végén jelenlévő tanulók száma. Az évfolyamán beíratott tanulók száma: — 58 546 fő a népiskolákban, — 24 300 fő a polgári iskolákban, — 22146 fő a gimnáziumokban (ennek körülbelül fele, vagyis 11 073 fő 10—14 éves kor közötti). Ez azt jelenti, hogy 93 919 fő tanult 2636 tanteremben, tehát egy tanteremre 35,6 tanuló jutott. Ugyanez az év végén jelenlévő tanulókkal számolva: — 51 350 fő a népiskolákban, — 23 021 fő a polgári iskolákban, — 21 369 fő a gimnáziumok(ennek fele 10 685 fő). Ez azt jelenti, hogy 85 056 fő tanult 2636 tanteremben, tehát egy tanteremre 32,3 tanuló jutott. Eddig az elszámolás a tantermekről darabszámra. Meg kell azonban említeni, hogy a puszta darabszám alakulása mögött másfajta változás is meghúzódik: a tantermek minőségi javulása. Egyrészt régi épületek kaptak korszerű fűtést és világítást, másrészt az új épületekben a tantermek eleve világosabbak, táv- vagy központi fú'tésú'ek lettek, az olajos padlót fölváltotta a melegpadló, az osztályban lévő állványos lavórt a mosdó. Ezeknek a változásoknak a számbavétele azonban egy másik vizsgálat feladata. JEGYZETEK 1. Az 1941/42-es tanévben 722 gimnáziumi tanterem volt, ennek fele 361. Valószínűleg ennél több tantermet használtak a 10 és 14 éves kor közötti gimnazisták, mert ha figyelembe vesszük a mindig jelenlevő lemorzsolódást, feltételezhetjük, hogy a gimnázium alsó felében többen lehettek, mint a felsőben. Ezt ellensúlyozandó a későbbiekben nemcsak a tantermek számánál, hanem a tanulólétszámnál is csak a gimnazisták felével fogok számolni. 2. A középfokú oktatáshoz átkerült volt népiskolák, illetőleg népiskolai tantermek (mai címen): II. Lajos u. 1—3. 8 unterem szakközépiskola III. Szentendrei út 83. 12 unterem gimnázium III. Korvin O. tér 9—11. 4 unterem gimnázium V. Cukor u. 6. 18 unterem gimnázium + diákotthon V. Váci u. 47 7 unterem eü. szakiskola VI. Szinyei-Merse u. 7—9. 6 tanterem a gimnáziumé lett VII. Hernád u. 52. 27 tanterem szakmunkásképző VII. Murányi u. 10. 8 tanterem szakmunkásképző VII. Wesselényi u. 44. 8 unterem szakmunkásképző VII. Damjanich u. 4—6. 8 unterem szakközépiskola VII. Rózsák tere 1—2. 5 unterem középiskolai diákotthon (bejárat az Izabella utcáról) VIII. Bezerédi u. 16. 13 unterem szakközépiskola VIII. Horváth M. tér 8. 9 tanterem a gimnáziumé lett VIII. Mikszáth tér 1. 4 unterem gimnázium VIII. Somogyi B. u. 26. 2 unterem gimnázium VIII. Százados út 6. 9 unterem szakmunkásképző IX. Gyáli út 25/a. 12 unterem szakközépiskola IX. Illatos út 2—4. 12 tanterem a szakmunkásképző diákotthonhoz került IX. Soroksári út 75—77. 8 Unterem szakmunkásképző IX. Knézits u. 7. 4 tanterem gimnázium IX. Thaly K. u. 23. 7 unterem középiskolai diákotthon IX Vendel u. 3. 1 unterem gimnázium X. Ihász u. 27. 12 unterem szakközépiskola X. Salgótarjáni út 53. 8 unterem a szakközépiskoláé lett XI. Villányi út 5—7. 5 unterem gimnázium XII. Márvány u. 32. 13 unterem szakközépiskola XIII. Vág u. 14. 2 unterem szakmunkásképző XIII. Váci út 21. 6 unterem szakközépiskola XIII. Kruzslák u. 53. 32 tanterem szakközépiskola XIII. Váci út 89. 21 unterem szakközépiskola XIII. Huba u. 7. 5 tanterem gimnázium + szakközépisk. XIV. Dózsa Gy. út 25/27. 8 unterem szakközépiskola 29
