Budapest, 1982. (20. évfolyam)

9. szám szeptember - Földes Mária: Nézzünk föl a szecesszióra!

Nézzünk föl a szecesszióra! udapest élete megpezsdült a századfordulóra, minden a millennium lázában égett. A pompát, melyben a főváros világvárossá akart növekedni, Bécshez, Párizshoz akart hasonlítani, a fölgyorsult építkezés is segítette. Üj városközpontok alakultak ki, a közlekedés vivöereiként sugárutak nőttek szinte a semmiből, és behálózták a várost. Ezekben az években építették be a központok környékét, ameddig a szem csak ellátott: új és új ház. Az építkezési láz még a tízes években is folytatódott, szerencsére nem az uniformizálás jegyében. A főváros egyes kerületeinek más-más volt az arca. A mai V. kerület — már akkor is centrum — főleg a kereskedelmet, a pénzéletet vonzotta: üzletházak, áruházak bonyolították a hirtelen folszökött forgalmat, a legtöbb bankház és takarékpénztár is ebben a városrészben épült. A — szintén párizsi példa nyomán — fokozatosan szélesedő Andrássy utat bérpaloták szegélyezik. A város zöldövezeteit, például a Liget környéki negyedet, a luxusvillák lakói: művészek, közéleti személyiségek, tudósok, államférfiak népesítették be. Itt emelkedett a legtöbb magánszanatórium, köztük a Liget-szanatórium, ahol Ady élte utolsó napjait. Buda lankás dombjain kevés közintézmény létesült, jobbára ügyvédek, bírák, művészek kedvelték ezt a helyet; nekik tervezte Árkay Aladár a ma is meglévő villalakótelepet. A 80—100 évvel ezelőtt kialakult, változatos városkép, sajnos, egyre jobban pusztul. Eltűnnek a gazdag homlokzati díszítmények, a kő- és vakolatornamentikák. Szemétbe kerülnek a házegészhez tartozó, azoknak jelleget adó, hangulatot kölcsönző belső tartozékok, üvegablakok, korlátok, mozaikok, csempék. Érdemes egy rövid séta keretében megfigyelni, hogy elődeink mily gondosan ügyeltek egy-egy külső homlokzat kialakítására, mily harmonikus egységben láttatták a belső teret. Kezdjük barangolásunkat a Szabadság tér környékén. Az Aulich utca 3-as számú bérházat Kőrössy Albert építette (1901). Szecessziós homlokzatán vonalas, növényi ornamentikával kialakított díszítmény. Az oromzatot színes, mázas csempelapokból kirakott, könnyed S vonalú, finom tartású nőalak ékesíti. Az ablak-és erkélynyílásokat rendkívüli ötletességgel tervezték meg. Az ablakok felett — a búrjánzó növényi ornamentika részeként — mókusok, gyíkok játszadoznak, tűnnek el és bukkannak elő. Az erkélyek korlátait női fejek, kígyózó hajtincsek ékesítik. Pár percnyi járásra az Aulich utcától, a Honvéd u. 3-ban találhatunk rá a magyar szecesszió egyik legszebb és leggazdagabb díszítésű bérpalotájára. Vidor Emil építette 1903-ban, Bedő Béla számára. A keskeny, magas ház homlokzatát számos erkély és ablaknyílás tagolja. Nincsen köztük kettő egyforma. A változatos képet a szecesszió által olyannyira kedvelt színes, mázas majolika adja. Ebből készült az épület legszebb erkélyét hangulatossá tevő napraforgó is. S hogy mindezt több épületen meglelhetjük, bizonyítja: ez a virág a magyar szecesszió kedvelt díszítő eleme volt. Beljebb sétálva a központ felé két nagy épületre bukkanunk. A Martinelli téri Török Bankház a példa a századforduló új technikai, szerkezeti vívmányaira: vasváz és nagy üvegfelületek alkalmazására. Az oromzat hatalmas üvegmozaikján — Róth Miksa készítette — Hungária dicsőítése ábrázoltatik. Mint tudjuk, a századforduló építészei — a házak harmonikusabb, artisztikusabb kialakítása végett — a társművészetek legjobbjait hívták segítségül munkájukhoz. Az együttműködés majd minden esetben kamatozódon. A Münnich Ferenc utcai banképület, a volt Cseh—Magyar Iparbank — ma OTP — elegáns, letisztult homlokzati formáival a modern építészet felé mutat (kiugró sarokerkély, kevés és finoman alkalmazott díszítmény). Az első szinten hatalmas üvegablakok vannak, a kereteiken lévő fafaragványok a reneszánsz formakincsét idézik. A Váci utcához érve egyre több szecessziós üzlet, ház, portál tárul szemünk elé. A 11-es számú ház a nemzeti stílus kialakítójának, Lechner Ödönnek korai műve. Az úgynevezett Thonet-ház homlokzatán alkalmazza Lechner először a későbbi épületeire olyannyira jellemző majolika borítást. Szinte az egészet befonja a kék Zsolnay-kerámiából készült növényi ornamentika. Érdemes egy pillantást vetnünk a fülkeszobrokra és a fantasztikus állatmotívumokra is, s úgyszintén a pártázatos oromzatra s a szellemesen kiképzett fejre, mely egy évszámot tartva a ház elkészülésének idejéről tudósít. A Pesti Barnabás utca 6. szám alatti ház Fischer József és Scheer Izidor leleményes — más épületeikről is előtárulkozó — alakítóképességét dicséri. Valószínűleg Maróti Géza műhelyéből került ki a harmadik emeleti — női alakokból álló — fríz, mely nemcsak térkitöltőként szerepel, hanem önálló homlokzatalakitó funkciója is van. Maróti Géza, aki a századvég-századelő divatos építészeti irányzatának kiemelkedő alkotója volt, az addig másodlagos épületplasztikát — építészként, szobrászként — egyenrangúvá tette az építőművészettel. A Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei szerint készült luxus bérpalota — építtetője Korányi Sándor — ugyancsak ezt az együttműködést hangsúlyozza — rézlemezborítású erkélyeivel, az erkélyeket őrző bagolyfigurákkal. Nem egyedüli a fönti példa: a századforduló szecessziójának jellemző vonása: törekvés a „Gesamtkuntswerk" — az összművészet — tökéletes megvalósítására. Az épületek tervezése közben nem feledkeztek meg az enteriőrökről sem, hiszen az erkély- és ajtórácsok, a függőfolyosók kor-23