Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - A Budapest postája

A Budapest postája 1076 Garay utca 5. Deák Éva, Budapest, Határőr u. 13. Ez évi 5. számunk 7. lapján Kertész Péter idéz egy Demográfia és statisztika című főiskolai tankönyvből : „Magyarországon az iskolai végzettség színvonala jelentős mértékben megnövekedett. Az 1970-es népszámlálás szerint a népesség 29 százaléka elvégezte az általános iskola 8 osztályát. Ez az arány 1960-ban 18 százalék volt." Ön ezeket az adatokat túl alacsonynak tartja; úgy tudja, hogy a magyar népességnek nagyobb százaléka szerzett általános iskolai végzettséget. Nos, az adatok helyesek, csak a tankönyv megfogalmazása nem szerencsés. Ez a 29, illetve 18 százalék kiragadott adat egy adatsorból, amelynek az elején a 0 végzettség szerepel, a végén pedig a főiskolai-egyetemi végzettség. A nyolcadik osztályt elvégzettek teljes számát úgy lehetne megkapni, hogy a csak 8 osztályt, középiskolát és főiskolát-egyetemet végzettek számát összeadjuk, s ez nyilván jóval több volna a cikkben idézett százalékoknál. Igaza van: a cikkben vagy szerkesztői megjegyzésben utalni kellett volna a tankönyv félreérthető fogalmazására. Dr. Del Medico Imre. Budapest, Handzsár u. 6. 1149 Idézünk leveléből: „Kora éjszakai órában, boszszankodva írom Önöknek e sorokat. Az okot a bosszankodásra Kertész Péter «Nem ír, nem olvas» című — egyébként kitűnő cikkének a következő két mondata adta." (Budapest 1982/5.) S itt idézi Kertész Péter cikkének ezt a részletét: Ismerek tekintélyes orvost, mérnököt, aki a Sportra és a Nők Lapjára fizet elő, s húsz forintot sem költ könyvre egy évben. Ugyanakkor barátaim között számon tartok vasöntőket, akiknek rangos könyvtáruk van és rendszeresen olvassák a Valóságot, a Heti Világgazdaságot s egyéb nívós folyóiratokat. „Mivel én mind a Nők Lapjának, mind a Heti Világgazdaságnak, továbbá több napilapnak, valamint a Budapestnek rendszeres olvasója vagyok, nem látom alapját Kertész Péter ama megállapításának, hogy a Nők Lapja nívótlan vagy — hogy ne inputáljak neki — nem nívós folyóirat. Hosszú idők óta olvasom a Nők Lapját, ami csak címében s egy-két rovatában szól a nőkhöz, de a többi — nagyobb — részében a mindkét nembéli olvasót érdeklő írásokat tartalmaz. Van köztük jobb, akad gyengébb is. De a hetilap egészének színvonala egyenletesen magas. .. Egyébként a maga műfajában a Népsport sem nívótlan. Őszi ntén szólva csodálom, hogy hogyan jelenthetett meg a BUDAPEST-ben ez a mondat. Ezért nem a cikk íróját hibáztatom, hanem a szerkesztőséget, mert nem élt a törlés jogával. Sajtónkban — tudtommal — nem szokás, hogy az egyik lapban nívótlannak neveznek egy másikat." Először is állapodjunk meg: nem inputáljuk Kertész Péternek azt az állítást, hogy a Nők Lapja nívótlan lap. Én még azt sem tudom kiolvasni a cikkből, hogy „nem nívós". Szerzőnk publicisztikai ellentétpárt állított föl: Van orvos, mérnök, aki megáll a Népsportnál és a Nők Lapjánál, más olvasnivalóra nem kíváncsi. És van vasöntő, aki Valóságot, Heti Világgazdaságot és rangos könyveket olvas. Azt hiszem, hogy ez így senkit se'rri sért: sem .1 jellemzett olvasótípusokat, sem olvasmányaikat. Az Ön kora éjszakai nyugalmát mindössze az zavarta meg, hogy a képletbe konkrét lapcímek kerültek, sőt egyesekhez még az „egyéb nívós folyóirat" kitétel is járult. Sajnáljuk, hogy ilyen mellékhatása volt cikkünknek, s hozzáfűzhetjük, hogy a Nők Lapját kiválóan szerkesztett lapnak tartjuk, s megérdemelt olvasottságát irigykedve emlegetjük néha. A költészet hatalma. Gyulai Pál Éji látogatás című versének utolsó versszaka, személyes átköltésben. A versben a halott anya látogatja meg árváit. A krétával vasajtóra rótt versszak a gyermekét elvesztett anya üzenete. Kinek szól? Annak, aki észreveszi, s belegondol: a versek is vissza-visszajárnak vélt sírjukból. Szepesvári Sándor felvétele Címképünkhöz. Az IKV-nak szentelt címkép itt közölt első változata nem nyerte meg a szerkesztőség tetszését. Az épület architektúrája nem igényel, sőt nem is tűr el kariatidot. A betonlapot tartó hölgy nem fejt ki erőfeszítést, így nem hordozza az IKV-interjú gondolatát sem. Reméljük, hogy a címlapon látható második változat — Csigó László felvétele — tetszeni fog olvasóinknak. Nekünk tetszik. Ez évi 5. számunk 20. lapján közöltük Tandori Dezső két versét. De a két vers — súlyos tipográfiai hiba következtében — egy versnek látszott a lapban. A második vers címe nem címként, hanem szövegsorként mutatkozott. Itt közöljük A Lánchíd kis budai alagútja és a Kerülöm a járdát ho tehetem című két vers teljes szövegét, s Tandori Dezsőtől elnézést kérünk. Tandori Dezső A Lánchíd kis budai alagútja A Lánchíd kis budai alagútja Itt van közel Holott persze ki tudja Talán épp csak erre vezet az útja Valahol vagy valamerre Mert ugyan sehol ki merne Ezen a kis gyalogosalagúton Átme hetek Fejem túlnan kifúrom Sikerül-e így akárhova jutnom Valahonnét valamerre Ugyan sehonnét ki merne És jövök visszafelé hazatérve Alagutam Hosszát másmire mérve A távozó távot az érkezésre Táv arra közel emerre Mintha félút sose lenne Kerülöm a járdát ha tehetem... Kerülöm a járdát ha tehetem, Inkább a parkon át térek haza, Négy évtized egyen-útvonala Mi újat próbálhatna már velem? A füvön szatyraim letehetem. Minden: az évszakok változata, Minek ajtaja, annak ablaka, Kinéz, benéz, jön-megy, nem és igen. A járda piszkos, akkor is, ha tiszta, A megkopott fű csupa elevenség Leszáradottan is; mintha csoszogva Járna alattam ő! Hadd töltse kedvét. Felüljárója vagyok tavaszig; Taposófű! egy sápadt lény segít! 48