Budapest, 1982. (20. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 2.

ZOLNAY LÁSZLÓ Egészen a szűztalajig 2. Építészeti emlékek 50 rn A budai palota Zsigmond király építkezései után. Kuczogi Zsuzsa szerkesztése és rajza Ásatási területünkön a gótikus palota egykori előterében, a nagy várpiacon az utóbbi négy esztendő folyamán más és más jellegű településeket tártunk föl.1 A külön­böző régészeti kultúrszférák — ókori falu, Árpád-házi királyok korából való agrárte­lep, XIII—XIV. századi polgári lakónegyed, majd a XIV—XVI. századi királyi reziden­cia felettébb változatossá teszik lelet­anyagunkat. A patics-falu őskori és agyagba rakott köfalazású kora középkori házikók lakóinak kezdetleges eszközeitől és cserép­edénykéitől a királyi palota urainak gótikus és reneszánsz kori luxusmütárgyaiig egykori anyagi kultúránknak hatalmas keresztmet­szete tárult elénk. ízelítőül hadd mutassunk be néhány lele­tet! Mert szerény kis bronzkori cserépedé­nyeken kívül akadt itt — az őskorból eleddig ismeretlen hidegvérű lócsontváz, átfúrt ujjperecből készült őskori talizmán, helyi te­lepülésre utaló kelta és római kori edény. De akadt kicsiny, tetőtéglából kitördelt Árpád-kori játékkorong (tucatjával) meg ele­fántcsontból faragott királyi játékszer, sőt,egy XIV. századi sakkhuszár is. Meg egy, a palotában s a palotának dolgozó XIV. szá-Lásd e cikk első részét 1981/12-es számunkban zadi ötvösmester kollekciója, övdíszeknek (Marosi Ernő szerint a gótikus szobrok övdíszeinek) darabformáival s néhány bronz­ba vésett virágminta keretéül szolgáló abe­cedáriumával." Akadt itt temérdek gótikus és reneszánsz kori kőfaragás, reneszánsz fülönfüggő, e kori — bronzból való — gyertyakoppantó, 1682. szeptember 2-ára datálható török tömegsír, temérdek torok kori Kínából importált porcelán csészével s egy porcelán tányér­ral, meg XVII XVIII. századi habán ke­rámia . . . Leletanyagunkat amellyel ma már akár egy kisebb múzeumot megtölthetnénk — mégsem a ritkaságok és kuriózumok rend­jén kell megismertetnünk. A leletek két nagy csoportra oszlanak: ingatlan immo­bil — építészeti emlékekre és mobiliákra, kisleletekre. Őskori kunyhók, Árpád-kori kőházak Tekintsük át a hajdani építészet in situ — vagyis a helyükön maradt emlékeit. A bronzkori kultúrák itteni lakóinak otthoná­ról keveset tudunk. Itt létükről gödrök, 1. A nagy várpiac (Area magna). Egy részén ma a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum épülete áll 7. A palota erődrendszerének északi főkapuja 3. A Szárazárok, nyugati részén három híd pill ér 4. Karakas pasa tornya. Rekonstruálva ma is lát­ható 5. A Csonka-torony a mai palota belső nagyudvara alatt 6. Nagy Lajos palotája a mai nagyudvar alatt 7. Zsigmond király Friss-palotája. Az 1578. évi lőportorony-robbanáskor megsemmisült 8. Az Alamizsnás Szent Jánosról elnevezett kirá­lyi házikápolna. Altemploma a Budapesti Tör­téneti Múzeum alagsorában áll 9. Anjou István herceg tornya. Alapfalai a Buda­pesti Történeti Múzeum déli homlokzata előtt láthatók 10. Az Anjou-kori palota magja a Budapesti Törté­neti Múzeum épülete alatt 11. Zsigmond-kori várfal és kaputorony a déli Nagyrondella alatt 12. A nyugati várfalköz, az ún. Csikós-udvar Zsigmond-kori kapuja, az ún. Arányi-kapu pincék leletei s a területnek szinte minden mélyrétegében jelentkező bronzkori kerámiák tanúskodnak. 1972-től 1981-ig tíz zárt őskori gödröt találtunk. A házak maradványait a rájuk telepedő későbbi kultúrák megsemmi­sítették. A feltételezett várhegyi erődsáncnak írmagja sem maradt. Többet tudunk a Várhegyet a XI XIII. században lakó királyi agrárnépek otthonairól. Tíz olyan kőházmaradványt tár­tunk fel területünkön, amelyről biztosan tudjuk, hogy korábbi a tatárjárásnál; bősé­ges XI—XIII. századi - részben fenékbé­lyeges kerámia s számos pénzlelet datálja ezeket. Az Árpád-kori budai elődök egy- és kétsejtü, alápincézett kőházakat laktak. A ta­tárjáráskor megsemmisült ez a hegyi telepü­lés, IV. Béla királyi városalapítása idején pedig véglegesen elbontották ezeket a háza­kat. Ám pincéik ha betömve, beiszapol­va is megmaradtak. Bizonyítván az Árpád-kori falu létezését, amit én magam már 1950-ben feltételeztem, s ebbéli hipo­tézisemet meg is írtam.3 Feltárásaink más 2 Az ötvöskészlet feldolgozásán N?gy Ildikó régész, az ásptás munkatársa dolgozik ! A XIII—XIV. századi budavári királyi szálláshely cí­men, a Művészettörténeti Értesítő I. (1952) évfolyamában. Az ezt követő vita a Művészettörténeti Értesítő II. (1953) évfolyamában található 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom