Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Holdas Sándor—Dr. Halmágyi Levente: Nosztalgia és korszerűség

DR. HOLDAS SÁNDOR - DR. HALMÁGYI LEVENTE Nosztalgia és korszerűség A pesti ember mindig kíváncsian figyeli a fővárosban zajló nagyobb vagy nevezetesebb építkezéseket. Emlékezzünk csak a Hiltonra vagy a pesti Duna-parton épülő új szállodák építése körüli vitákra, az ellentétes véleményekre, amelyek végső soron a város szeretetét, féltését, szépségének megóvását jelezték. így volt ez régebben is. Nagy vitát váltott ki a Fővárosi Állat-és Növénykert pontosan 70 évvel ezelőtt befejeződött újjáépítése is. Amint a Magyar Építőművészet című lap 1912. november—decemberi száma írja, építés közben a járókelők feszült figyelemmel vizsgálták az új állatházak bontakozó formáit, stílusát, jellegét, s az újramegnyitás után örömmel nyugtázták a sikeres munkát. Az Állatkertet 116 évvel ezelőtt alapították. Sokáig részvénytársaságtulajdona. Gyakran voltak bajok a jövedelmezőséggel, a szakmai hibákról nem is beszélve. 1908-ban a Főváros saját kezelésbe vette az Álllatkertet, és nyomban megkezdődött átrendezése is, hogy méltó legyen a többi európai főváros akkoriban működő-létesülő állatkertjéhez. A kezdetekről kevés emlékünk maradt fenn, annál több dokumentum van az 1912-es átépítés eredményeiről. Budapest Székesfőváros törvényhatósági közgyűlése egy 12 tagú bizottságra bízta az állatkerti munkálatok előkészítését. Vezetője a közismert állatbarát, dr. Bódy Tivadar alpolgármester volt. Négymillió aranykoronát szavaztak meg az átépítés költségeire, s ez hatalmas összeg volt akkor. A későbbi munkát egy szűkebb bizottság vezette, amelynek két elnöke dr. Vaszilievits János és dr. Bódy Tivadar alpolgármesterek. Tagjai: dr. Márkus Jenő tanácsnok, dr. Kovács Aladár, dr. Neuschloss Kornél fővárosi bizottsági tagok és dr. Lendl Adolf, aki akkoriban egy személyben volt igazgatója az Állatkertnek és a Természettudományi Múzeumnak. Végh Gyula tanácsos vezette a műszaki munkákat. A terület már akkor szűk volt. Felvetődött ugyan a későbbi bővítés gondolata-igénye, hiszen tudták, hogy a 16 hektáros terület meglehetősen kicsi, ha összehasonlítják más országok állatkertjeivel. Ez azonban csak elképzelés maradt. Most, 70 évvel később arról számolhatunk be, hogy a Kert nem növekedett, sőt, 11 hektárra csökkent. A terület értékét erősen rontotta a közeli vasút. Akkoriban — s még nagyon sokáig — füstöt okádó masinák közlekedtek ezen a vonalon, és a tervezők fontos feladatnak tartották, hogy távol tartsák a füstöt az állatoktól és a látogatóktól egyaránt. Erre az oldalra ezért dombokat terveztek, amelyeket kívülről támfalakkal láttak el. A A—7 méter magas dombvonal az egész északi oldalon végigfut. Napjainkban — a vasutak villamosítása óta — a füst elleni védekezés kevésbé érdekes, inkább a villanymozdonyok és szerelvények zaját kívánják kizárni az északi oldal mentén elhelyezett épületsorral. Ezt szolgálja a Struccház, a Fácánsor, a Madártelelő, a Farkastanya, a Ragadozóház és a Kenguruház, amelyek homlokzatukkal fordulnak a Kert felé, mintegy védőfalat képezve a zaj ellen. Ugyanez a hosszanti épületsor alkalmasnak mutatkozott az északi szelek felfogására is. A tervezők az eredetileg teljesen sík területet többféle módon megbontották. Hamburg állatkertje szolgáltatta a mintát. A domborzatilag megbontott téren helyezték el az épületeket, közöttük pedig pihenő füves térségek és facsoportok létesültek. A legfontosabb térbontó elemek a sziklák. Napjainkig is A 2. világháború alatt lebombázott Bölényház 1912-ben minaretje is volt az Elefántháznak 32