Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - Szakolczay Lajos: Csorba Győzőnél

— A boldogságnak ez legföljebb csak egyik eleme lehet; ahhoz, hogy az ember boldognak mondhassa magát, sok minden kell, vagy kellene. Számomra inkább megnyugvás az a tudat, hogy több mostani és régebbi fiatalban sikerült meglátnom a tehetséget, és hogy sikerült őket valamilyen mértékben segítenem, hogy elinduljanak a pályán. Egyikükben sem csalódtam. — Érdekes ez a „váltás", különösen azért, mert Pécs szellemi életét, illetve a folytonosságot tükrözi. Te első köteteddel Várkonyi Nándort kerested föl. A hajdani — Várkonyi iskolájában kezdő — fiatalembert ma — nyilván tudásáért, tapasztalatáért — a fiatalok tisztelik úgy, mint ő akkor a Pergő évek íróját. — Azt hiszem, így van rendjén, ez az élet természetes folya-Pécs. Nem messze a kockaházaktól, egy emelkedő utcán fölfelé kaptatva, valószínűtlen világba érünk. Kertek, fák, bokrok, itt-ott szőlőtőkék. Mindent a zöld ural, hirdetvén: városban sem lehet meg az ember a természet gyógyító ereje nélkül. Csorba Győző házát is, kínálván a meditációhoz hűset, a pannon éghajlathoz egy kis pécsi flórát, buja lombok veszik körül. Fű, fa, virág ápoltan, akárha mértani rendben sorakozik. Az Őrző bent ül és vár. Janus Pannoniusra, kinek magyar lelke mellé magyar nyelvet éppen ő kölcsönzött ? Várkonyi Nándorra, ki a könyvtár katalógusszekrényei közti szűk úton is úgy lépdelt, mintha fényes, életművéhez jobban illő mezőkön sétált volna ? Netán Hamvas Bélára, hogy a keleti bölcsesség művészi ihletű tudósa étel és ital elfogyasztása után még egyszer eléadhassa a bor s megannyi földi jó filozófiáját ? * Kertjében Csorba Győző nemzedékek tanítója. Sokan vallják mesterüknek, nemcsak költők, hanem prózaírók is. Életharmóniája, nyugodtsága, tudása irigylésre méltó. Versmíves, a költészet profeszszora. És még hányféle egy személyben: lap- és folyóiratszerkesztő, költő, kritikus, tudós, műfordító. Az induló fiatalokat segíti, a megrekedteket buzdítja. Háza ma már a nyugdíjasé — és mégis egyetem. Bölcs derűvel, mintha csak mérnöki asztalon, „készül" benne a rend fegyelme. Hűség és pontosság a szavakhoz, még akkor is, ha azok ringyók, s az embert itt-ott meglopják. Tüskés Tibor, egy Csorba Győzőről írott kitűnő könyv szerzője mondja: „Csorba számára a rend nem felhőtlen, hanem kiküzdött biztonság. Nem az, ami már jól bevált, ami kapaszkodókat kínál, ami elkényelmesít, életben tart, s mérsékelt igényeink szerint ráhagyatkozhatunk. Az igazi rend nem üyen. Nem a máig megtapasztalthoz hasonlít, nem a biztonsággal azonos, nem az, ami áttekinthető, nem a megszokás. Az igazi rend akkor is érvényesül, ha nem látjuk, ha csak a részletet fogjuk föl, mert a részlet is az egészre mutat, a részletből is az egészre következtethetünk." Mivel nemcsak látogatásom élményét akarom megőrizni, hanem Csorba Győző hangját is, megkérem, hogy „bevezetőként" olvassa föl — hadd őrizze meg a kazetta — Költők, fiatalok című versét. íme, egyik részlete: öcséim drága öcséim költők fiatalok ringyók a szavak befűzni ne hagyjátok magatok úgy se hogy mint a bogáncsok rátok ragadjanak vagy szándékotok ellen valami mást mondjanak úgy se hogy ami végül mindebből megszületik az dirigálja az embert az embert bennetek itt legyen példátok inkább a rendes szívdobogás ami egyszerű tiszta nem szól bele álca fogás persze a költészet szent mást nem vallok ma se még de úgy ahogyan szent az ember a föld meg az ég sokat tanultam idáig s lám ennyit tudok ha tudok öcséim drága öcséim költők fiatalok — Versed megrendítő, én himnusznak olvastam. Boldog lehet az, akit ennyire szeretnek a fiatalok. Természetesen nem csupán a közelmúltban indultakra gondolok, hanem azokra a — ma már középkorú — „fiatalokra" is, akik téged mindmáig mesterükként tisztelnek. 20 Látogatóban Cs