Budapest, 1982. (20. évfolyam)

1. szám január - Bertalan Vilmosné: Az óbudai piactér feltárása

XII—XIII. századi bronzmérleg darabjai. Tihanyi Bence felvételei Szőlőtaposás. XVI. századi kalendáriumrészlet. Molnár János felvétele Középkori szürke kályhaszemek, a piactéri házak cserépkályháinak maradványai István, a Nemzeti Múzeum régésze. Ez a mérleg a múlt század végén került elő római leletekkel együtt a Kórház utca 20-ból. A mérlegek teherbírása kicsi, karhosszúságuk 216, illetőleg 189 mm, így elsősorban nemesfém mérésére használhatták őket. A pénzváltás főleg nagy forgalmú kereskedőtelepeken és királyi pénzverő helyeken zajlott le. A mérleg használata éppen olyan időszakra esik, amikor a nagyarányú pénzromlás miatt nagyobb szerephez jutott a mérlegelt veretlen ezüst mint fizetési eszköz. Jelentős óbudai kereskedelmi forgalomra utal az 500 darabból álló, 1143 és 1195 közötti időből származó bizánci pénzlelet is. A 14. századi oklevelek arról tanúskodnak, hogy a város vezető rétege a piactér körüli házakban lakott. így 1343-ban a király orvosának, Magister Mannusnak a piactéren levő kúriáját 50 márka aranyért vette meg Tötös, a királynéi vár várnagya, királyi főajtónálló és Bars megye főispánja. 1390-ben említenek az oklevelek egy, a piactér mellett álló házat (domum ante teátrum civitatis Veteris Budensis), mely Péterman bíróé volt, és melyet a végrendeletében — óbudai szőlőjével együtt — felesége és leánya halála után a klarissza kolostorra hagyott. Patika Dénes bíró 1452-ben iktatta be a kolostort ennek a háznak birtokába. 1476-ban az egri püspök vásárolt meg egy piactéri házat, mely szomszédos volt Fodor Pál bíró és Futamoth Gergely (1493 és 1521 között ugyancsak bíró) házaival. 1500 körül Óbudai Ferenc diák, akit II. Ulászló nemesi rangra emelt, egy piactéri házat cserélt a prépostsággal. A piactéren és környékén a klarissza apácák is több házat birtokoltak. 1475-ben Széchényi Benedeknek és nejének, Borbálának adtak át használatra egy kőházat a piactéren, mely a kolostor előtt és mellett, a domus apotecariorum (kereskedőház) során állt. Az épület déli szomszédja egy elhagyott házhely, északi szomszédja pedig az apácák másik háza. A klarissza kolostor maradványa a mai Perc utca, Magyar Lajos utca és Mókus utca közötti területen található (Budapest 1980. 12. szám). A kolostort és a piactéri házakat az utóbbi évek régészeti kutatásai alapján ismertük meg. Az óbudai őslakosság többszöri erőszakos kitelepítése után idegen telepesek beköltözésével és az ezt követő újjáépítéssel eltűntek, illetve beépültek a középkori maradványok. A 18. századi utca vezetésben némiképp megőrződött a középkori városszerkezet, így az észak—déli utakhoz (Lajos utca és Magyar Lajos utca) kapcsolódó kelet—nyugati utak (Kulcsár utca —Serfőző utca—Tél utca—Zichy utca—Templom utca) egyes szakaszaiban. A 18. századi város terei zömmel az utcák kiöblösítéséből keletkeztek, ilyen volt a Lajos utca 158. körüli Zsidó tér, Zöld tér (Grün Platz). Nevét az itt tartott hetivásárokról, illetve a téren álló házak zsidó lakosaitól kapta. A tér nyugati házsorában (a mai Lajos u. 158. számú épületben) kerültek elő az első 34