Budapest, 1982. (20. évfolyam)

5. szám május - A Budapest postája

1076 GARAY UTCA 5. A Budapest postája Rudnay János, Kerepesi út 76/b. 1148 Ez évi januári számunkban közöltük Kertész Péter: Negativ szolgáltatás című cikkét. Ehhez fűz megjegyzéseket levelében. ,,A II. világháború előtt Budapestnek egymilliós lakossága volt és — kb. 120 utcai illemhelye. Most Budapestnek kétszer ennyi lakosa van, és mintegy milliós további tömeg látogatja naponta a várost. Ezek bejárók, idegenek, akik bevásárlásaik, városnézésük mellett természetesen egyéb szükségleteiket is itt kívánják elvégezni. Azonban hol, hiszen jelenleg hivatalosan, mint ahogyan az idézett cikk közli, jelenleg csak 115 ilyen helyiség áll rendelkezésre? A cikk azonban nem tesz említést arról, hogy ezek jelentős része nem használható, mert valamilyen ok miatt be van zárva. Külön vállalat foglalkozik e kérdéssel, legalábbis ennek a feladata évtizedek óta ez, de nem sok látható eredménnyel. A világháború után ugyanis igen sok utcai illemhelyet lebontottak, mert romos volt, és mert rontotta a városképet, de nem épültek helyettük újak. így a háromszoros létszámú igénylő tömeg mellett a ténylegesen rendelkezésre álló helyek a régieknek csak mintegy a felét teszik ki. A rászorulók pedig ott végzik dolgukat, ahol ezt meg tudják oldani. Most, mikor a „Szép Budapestért" — mozgalmat szorgalmazzuk, e kérdés még mindig nyitott. Érthetetlen, hogy pl. a külvárosi kocsmák környékén levő tűrhetetlen állapotot az eü. szervek miért tűrik el? Miért nincsen intézményes és hatékony rendelkezés a tisztaság megteremtésére? Amikor évről évre mind több külföldinek mutogatjuk az országot, akkor különösen kínos ez a helyzet. Magam Salgótarjánban, az ország legmodernebb városában szemtanúja voltam, hogy egy turistabusz megállt a főtéren levő W. C. előtt és onnan undorodva jöttek fel a busz utasai, mert leírhatatlan körülményeket találtak. Egy rendelkezés a vendéglátóiparnak tette kötelességévé, hogy az utcai járókelők ilyen irányú igényeit elégítse ki, csak azt nem vette figyelembe, hogy a vendéglátóipar nincsen berendezkedve az utcai tömegek ilyen jellegű fogadására, különösen akkor, amikor saját vendégei részére is csak igen nehezen tud tiszta és higiénikus mellékhelyiségeket biztosítani, mert erre a munkahelyre alig akad jelentkező. A helyzetet tovább rontja, hogy a mellékhelyiségek látogatói vandál módon tönkre teszik a belső berendezést. Nemegyszer előfordult, hogy a belső fémrészeket, motorokat leszerelték, elvitték stb. stb. Ezek után elgondolkoztató az, hogy a mellékhelyiségeket üzemben tartó vállalat Párizsban talált olyan megoldást, mely elfogadhatóan oldja meg e helyiségek automatizálásának problémáját és tervezik ennek hazai bevezetését. 1962-ben a szomszédos Ausztriában láttam évek óta zavartalanul működő automatákat. Itt, a közelben és 20 évvel ezelőtt, — nem pedig most Párizsban . . ." Levelének befejezésében ezt olvastuk: ,,E kérdést évek óta szórakoztatásnak szánják, hiszen hálás téma, de nem tárják föl az okokat és a felelősséget." Reméljük, hogy cikkünk nem hatott kabarétréfaként, s várjuk, hogy a szerződéses üzemeltetés és az automaták felszerelése javítani fog e a mai, va,óban áldatlan helyzeten Dr. Csillag Imre, Szamuely u. 28. 1093 Levelében emlékeztet arra az ígéretünkre, hogy időnként tájékoztatjuk olvasóinkat az újonnan felállított köztéri szobrokról, s számon kéri, hogy nem emlékeztünk meg folyamatosan minden új szoborról. Valóban nem teljes listát közöltünk, hanem a köztéri szoborkincs egy-egy érdekesebb gyarapodásáról adtunk hírt. Az Ön levelét a szerkesztőségben megtárgyalva, az a vélemény alakult ki, hogy kívánságát úgy teljesíthetnénk legjobban, ha évenként elszámolást közölnénk az újonnan felállított szobrokról, ahogy hasonló módon áttekintettük a mozikat, az udvari díszkutakat, a századfordulós épületeket. Emellett egy-egy érdekes-értékes alkotásról külön is megemlékezünk. Fölveti levelében azt a többször fölmerülő kérdést is: miért nem olvasható a köztéri szobrokon az alkotó neve. ,,A jámbor járókelőnek fogalma sincs például arról, kinek a műve a Szentháromság téri kürtös hírvivő, vagy a 700 éves Rákospalota tiszteletére emelt emlékmű, vagy a két pesterzsébeti mészkőszobor". íme, közöljük három szobor fényképét, s az alkotójuk nevét: Makrisz Agamemnon: Kürtös hírvivő, Szentháromság tér 7—8; Seregi József: Anya gyermekével, Határ út és Soroksári út sarok; Nagy Sándor: Nemzedékek, Czabán Samu tér 13. (Ezen a szobron egy kis tábla közli az alkotó nevét és a mű címét). Csakhát, persze, a szobrokat nézegető járókelő ezzel a tájékoztatásunkkal nem tud mit kezdeni. Ezért szívesen osztozunk abban a véleményében, hogy az újonnan felállított, sőt a régebbi szobroknál is szükséges volna az alkotó nevének feltüntetése. Sőt, mi tovább mennénk: szereljenek minden szoborra — hacsak az alkotás jelleme nem mond ennek ellent — egy kis bronztáblát, amely az alkotó nevén kívül közli a felállítás évét és esetleg a mű címét is. Levelét így folytatja: „Tudtommal — bár tévednék — nincs egyetlen olyan nyilvántartás sem, mely a város összes plasztikai alkotását tartalmazná. A Képzőművészeti Igazgatóság csak a köztéri szobrokkal foglalkozik, az épületplasztikákkal, síremlékekkel, magánterületen felállított szobrokkal nem. így például magánterületnek minősül a Néphadsereg Művelődési Háza a Népstadion úton, amelynek az udvarán áll egy, »illegális« szoborcsoport. Semmilyen közlemény nem ad tájékoztatást arról, hogy kinek az alkotása a Farkasréti és a Mező Imre úti temető számos síremléke, így Kerényi Jenőé, Várkonyi Zoltáné, Veres Péteré, Mihályfi Ernőé, vagy az újonnan felállított Márkus Emiliasíremlék. Javaslatom: adjanak lehetőséget Rajna Györgynek vagy más, hozzá hasonló Budapest-rajongónak arra, hogy a díszkutak és kútszobrok mintájára tételesen sorolja föl a főváros összes említésre méltó plasztikai alkotását, az alkotó megnevezésével. Leghelyesebb volna kerületenként elvégezni a felsorolást." A javaslat figyelemre méltó. De attól tartunk, hogy nem férne el lapunkban. Tessék csak elgondolni, mennyi épületplasztika van csak az V—VI—VII— VIII—IX. kerület épületein, lépcsőházaiban, kertjeiben. Egyetlen kerület teljes áttekintése egy teljes Budapest-számot lefoglalna. Ez azonban nem jelenti javaslatának elhárítását. Gondolkozunk például azon, hogy Rajna György kutatásai alapján ..elszámolásokat" készítünk a külső kerületek figyelemre méltó épületeiről, szobrairól, épületdíszeiről, ide számítva a plasztikákon kívül az üvegablakokat, freskókat, mozaikokat. Ezzil is ellensúlyozni szeretnénk majd azt az aránytalanságot, hogy a központi kerületek látnivalói elvonják a figyelmet a többiekről. (Bár a belső kerületekben is van sok fölfedezésre váró. elfelejtett érték.)