Budapest, 1982. (20. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 6.

Az R—26 S GÓBÉ típusú vitorlázórepülögép fárasztóvizsgálata Újra repülhetnek a Góbék Hazai gyártású csőívek a távfűtőhálózatban Anguláris hullámlemez kompenzátor fárasztóvizsgálata Szerkezetfárasztú vizsgálatok a Vasipari Kutató Intézetben A Vasipari Kutató Intézet — elsődleges feladatát tekintve a hazai vaskohászat kutatóbázisa — számos olyan területen végzett eredményes vizsgálatokat, melyek közvetlenül vagy közvetve érdekelhetik a főváros lakosságát is. Ezek közül a szerkezetfárasztások terén végzett kutatásokból mutatunk be néhányat — a teljességre való törekvés nélkül. R-26 típusú vitorlázó repülőgépek fárasztóvizsgálala A budai hegyek fölött gyakran láthatnak a kirándulók csillogó testű vitorlázó repülőgépeket. Közülük kitűnnek a sárga színű, kétszemélyes oktatógépek, a Góbék. E hazai tervezésű és gyártású gépek — melyek méltán tartanak igényt az európai oktatógépek között a legjobbaknak kijáró elismerésre — több mint 15 éve szolgálják a repülésoktatást a Magyar Honvédelmi Szövetség repülőklubjaiban. A Góbék az 1960-as évek elején készültek az esztergomi Sportárutermelő Vállalat üzemében. A sorozatgyártást megelőzően a repülőgépek szilárdsági számításait a tervezők természetesen elvégezték, majd ennek alapján következtek az ellenőrző vizsgálatok. Ezekben részt vett a Budapesti Műszaki Egyetem repülőgép-tanszéke is. A légügyi hatóságok a vizsgálatok eredményei alapján — a repülés igen szigorú biztonsági előírásainak figyelembevételével — 1650 üzemórás élettartamot engedélyeztek a gépeknek. Ez azt jelentette, hogy az oktatógépek az 1970-es évek közepétől egymás után „elhasználták" az engedélyezett repülési időt, és ki kellett vonni őket a további forgalomból, ami igen komoly problémát jelentett a hazai repülésoktatásban, mert nem álltak rendelkezésre olyan új gépek, melyek átvehették, illetve elláthatták volna a Góbék feladatát. Az MHSZ vezetői a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karához és a Vasipari Kutató Intézethez fordultak: vizsgálják meg, nincs-e lehetőség az igen jól bevált vitorlázó repülőgépek további üzemeltetésére, az eredetileg engedélyezett repülési idő meghosszabbítására. A két intézmény kutatói abból indultak ki, hogy a Góbékra engedélyezett üzemidőt a korábbi tapasztalatok és repülési adatok birtokában egydarabos fárasztókísérlet alapján határozták meg, de ha a már tíz éve használt gépek tényleges repülési adatairak figyelembevételével több darabos fárasztókisérletet végeznek, akkor ez elvileg magában rejti a lehetőséget: ennek eredményeiből esetleg kedvezőbb tapasztalatokat szerezhetnek. A már selejtezés előtt álló gépek megmentése érdekében természetesen lehetőség volt több darabos fárasztókísérletre, mert így is kifizetődőbb, ha ennek alapján a többi gép megmenthető, tovább üzemeltethető. Ilyen előzmények alapján került sor a vizsgálatok megtervezésére és elvégzésére. Az MHSZ öt repülőgépet bocsátotta kutatók rendelkezésére, melyek már teljesítették az eredetileg engedélyezett repülési időt. A vizsgálatok programjának összeállításánál az első lépés a gépek tényleges repülési adatainak feldolgozása volt. Ebben megbízható segítséget nyújtottak a gépek repülési naplói. Ezt követhette a különböző repülési eseteket reprodukáló, több lépcsős fárasztási program összeállítása. A gép törzsének középső szakaszát és az ehhez kapcsolódó teljes szárnyszerkezetet magába foglaló próbadarabokon lehetett elvégezni a vizsgálatokat. Az 1. sz. képen a vizsgálat elrendezése és az a függesztő himbarendszer látható, amely biztosította, hogy a szárnyak terhelése kb. megegyezzen a tényleges repülési esetekben fellépő igénybevételekkel. A fárasztóvizsgálat mind az öt gépnél addig tartott, míg a terhelési blokkok váltakoztatása mellett — be nem következett a törés. A vizsgált gépek tényleges repülési adataival és a fárasztás során bekövetkezett törésig „elviselt" igénybevételeknek az adataival lehetett elvégezni a károsodásszámításokat. Az eredményeket az erre a célra irt számítógépes programmal kiértékelve, lehetőség nyílt,hogy a kilencven még meglévő Góbé — korábban engedélyezett — élettartamát közel egyharmadával meghosszabbíthassák. Ennek köszönhető, hogy a Góbék még ma is ott köröznek a budai hegyek felett. A távfűtési hálózatok szerkezeti elemeinek fárasztóvizsgálata Ma mindenki számára természetes, hogy a főváros újonnan épült lakótelepeinek lakásaiban távfűtés van. Ennek megvalósítása azonban jelentős műszaki feladatot rótt a szakemberekre, többek között a csővezetékek szerkezeti elemeinek gyártása terén. A távfűtött lakások számának emelkedésével növekednek a fűtőcsövek átmérői is. Például a békásmegyeri lakótelep ellátására szolgáló vezetékek legnagyobb átmérője már meghaladja a 700 millimétert. A második tizenöt éves lakásépítési terv távfűtési hálózatának legnagyobb gerincvezetéke pedig — a tervek szerint — már 1200 milliméter átmérőjű lesz. A vezetékek építése — természetesen — nem mindig egyenes vonalban halad, ezért szükséges úgynevezett ívcsövek beépítése. Ezekből ké-Redésen hajlított ívcső fárasztóvizsgálata szülnek a csővezeték hőtágulásának felvételére (kompenzálására) hivatott úgynevezett U kompezátorok, vagy közismertebb nevükön csőlírák is. A vezetéképítéshez szükséges nagy átmérőjű acélcsöveket jó minőségben gyártja a Dunai Vasmű, tehát a spirálvarratos acélcsőgyártás fejlesztését megoldották. Az ezekből készített ívcsövek hazai gyártását is meg kellett oldani, mert importjuk jelentős devizaköltséget jelentett. A feladat megoldására a Csőszerelőipari Vállalat vállalkozott, melyhez jelentős segítséget nyújtott a Vasipari Kutató Intézet a gyártástechnológia fejlesztésében és a csőívek vizsgálatában. Az együttműködés eredményeként készültek el az első nagy átmérőjű „redősen hajlított" ívcsövek, melyek legnagyobb átmérője már elérte az 1000 millimétert. A gyártástechnológia ellenőrzésének utolsó fázisa volt a redősen hajlított ívcsövek fárasztóvizsgálata. A vizsgálat paramétereit a csővezetékek tervezőivel kellett egyeztetni, hogy megfelelő eredmények esetén azonnal megkezdődhessék a hazai gyártású ívek „beépítése" a tervekbe. A 2. sz. képen látható a 600 milliméter átmérőjű, redősen hajlított 90°-os ívcső vizsgálata. Vizsgálat közben a csőívben 20 bar nyomás uralkodik, mely megegyezik a vezetékek üzemelése során előforduló maximális belső nyomással. A vizsgálatok eredményei alapján a hazai gyártású nagy átmérőjű, redősen hajlított ívcsövek megfelelnek a távfűtési hálózatok támasztotta követelményeknek. A csőívek gyártása folyamatosan biztosítva van, és például a békásmegyeri lakótelep fűtési hálózataiba már ilyeneket építettek be. A csővezetékek átmérőjének növelésével arányosan nőnek a hőtágulás felvételére alkalmas csőlírák méretei is. Ez azt jelenti, hogy például egy 800 milliméter átmérőjű vezeték építésénél egy hagyományos „kompenzátor" kinyúlása a csővezeték nyomvonalából már olyan nagy, hogy ezek elhelyezése beépített területen további épületbontásokat, szanálásokat tesz szükségessé. Ez elkerülhető, ha a vezetékek hő okozta tágulásának kompenzálására úgynevezett hullámlemez-kompenzátorokat alkalmaznak. A hazai gyakorlatban az 1970-es években már beépítettek ilyen kompenzátorokat, de ezek beszerzése tőkés importból a második 15 éves lakásépítési tervben közel 200 millió forintot tett volna ki. A Vasipari Kutató Intézet a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalattal vállalkozott a hullámlemez-kompenzátorok hazai gyártásának megvalósítására. A kivitelező vállalat és a kutatóintézet munkatársainak jó együttműködésével ez sikerült. Az első kísérleti darabok vizsgálatait a Vasipari Kutató Intézet munkatársai végezték el a tervezők bevonásával. A 3. sz. képen egy 800 milliméteres átmérőjű „anguláris" kompenzátorfárasztóvizsgálata látható. A vizsgálatok eredményei alapján a kompenzátorok hazai sorozatgyártása megindult. Az ismertetett kutatási eredmények jól szemléltetik, hogy ipari kutatóintézet és kivitelező vállalatok közvetlen, jól szervezett együttműködése a népgazdaság számára közvetlenül hasznosítható eredményekre vezetnek. Ennek feltétele természetesen a feladatok jó kiválasztása, a kutatók és az üzemi szakemberek együttműködése. (X) Dr. Kálmán György oki. hegesztő szakmérnök Vasipari Kutató Intézet 46