Budapest, 1982. (20. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: Egészen a szűztalajig 6.

végett igyekszik Ferrarából Budára csalogatni Zampolo da la Viola festőt, aki főként álarcok készítésében jeleskedett. 1488-ban Hans Rad bécsi címerfestő bíborszínű zászlókra festi Bécs urának, Hunyadi Mátyásnak s Beatrixnak címerét, de részt vesz a bécsi Városházán s a Stefanskirche tornyán végzett festési munkákban is. 1494-ben Bart ha olasz festő pictor italicus — tíz kis zászlót fest a király kürtöseinek harsonáira. Tán Hans Krell udvari festőről, II. Lajos király kedvelt piktoráról tudjuk a legtöbbet. Annyiszor megfestette a királyi párt, hogy tán álmában is képes lett volna portrét pingálni róluk. Lajos királyról nyolc, Mária királynéról hat portrét festett Krell; Mária legjobb arcképe is Krell tehetségét dicséri. Budán utóbb életnagyságú táblaképen is megörökítette a királyi párt. Krell a Cranach-iskolával, Béccsel állt szoros kapcsolatban. Prágában és Budán is dolgozott. 1523—24-ben Pozsonyban még fiatal, pályája kezdetén álló művész, amikor II. Lajos pozsonyi tartózkodása idején királyi számadáskönyvekből tudjuk — egy álarcos mulatsághoz neki kell jelmezeket festeni, parókákat, álhajakat csinálni. Egy díszlakomára pedig Krell, a portréfestő készítette el az ennivalók aranyozását, s a konfektekre zászlócskákat pingált. Krell a király második pozsonyi időzése idején hasonló feladatot kap: farsangi mulatságokhoz kell jelmezeket fabrikálnia. Szárnyakat, sőt, egy gólyakosztümhöz csőrt, tollakat gyárt papirosból. Majd pedig megtisztelő feladat éri: ő aranyozhatja a királyi pár díszszánkójának a rúdját. Ezek a pozsonyi híradások — Hoffmann Edit adatai3 — jól megvilágítják azokat a megalázó megbízásokat, amelyeket még a legmegbecsültebb királyi portréfestő is végezni kényszerült. 1526, majd 1541 után — másfél-két évszázadra — véget ér Buda művészeti élete. Menekülnek a képírók, képfaragók, muzsikusok. Egy késmárki adat 1542-ből: összeírják a város adófizetőit. Sorukban János festő Johannes pictor — neve. S mellette: mendicus. Vagyis koldus. Adót nem fizet. Tán Budáról menekült. 1 Pozsony a középkorban. Budapest 1938. Udvari festő a XV—XVI. század fordulóján. Miksa császár képes életrajzából Szövőmesterek remekművei Kutatóink úgy vélik: Zsigmond királynak szándékában állt királyi szövőműhelyt felállítani Budán. A díszes textilnek nemcsak Itáliában, Franciaországban meg Flandriában volt nagy keletje. Szerették azt a magyarok is. Régebben híresek voltak a magyar királyi díszsátrak. IV. Béla hadisátra — amely a muhi csatatéren maradt — olyan szép volt, hogy a tatárok magukkal vitték, s még 1255-ben is „a magyar király sátrában" tartotta ünnepi fogadásait a tatár nagykán. Zászlók, díszes takarók ékesítették a budai palota belső udvarát. Ezért nevezték ezt a belső palotaudvart mint azt 1529-ben feljegyezték — Bársony-ud-7,'arnak, németül Samethofnak. Szövőiparunkat kivált Zsigmond király karolta fel. Az ő nevéhez fűződik a hajdani Felvidék első nagy takácsközpontjának, a kassai barhentszövőknek egységes megszervezése 1416-ban. 1432—33-ban Bertrandon de la Brocquiére lovag, a burgundi herceg főétekfogó-mestere Magyarországon járt, s baráti viszonyba került Clay d'Avion Budán élő francia szövőmesterrel. Clay d'Avion egyike azoknak a francia műiparosoknak, akiket Zsigmond 1416-ban, Párizsban jártában állít a szolgálatába. Clay d'Avion megbecsült helyzetére mi sem jellemzőbb: Bertrandon, a francia udvari lovag és diplomata 1432—33-ban tőle kér ajánlólevelet — nyilván hitelezési ügyben — az egyik bécsi kereskedőhöz. De idézzünk el egy kissé Clay d'Avion személyénél! (Hisz társairól oly keveset tudunk.) Tudjuk róla, hogy Artois-ból, régi polgárcsaládból eredt. Családjának egyik tagja, Jean d'Avion 1386-tól 1403-ig a francia király udvari szállítója volt. Talán éppen ennek a rokoni kapcsolatnak köszönhette Clay mester, hogy Zsigmond felfigyelt rá Párizsban. Budai feladata nyilvánvalóan az volt, hogy alakos falkárpitokkal borítsa be Zsigmond Friss-palotájának — az ország legnagyobb belső terét magába foglaló új palotának — falait. Fáj a szívünk, ha ezekre a hajdani budai falkárpitokra gondolunk. Hiszen hamvuk sem maradt. Csak hírük. Mátyás korában élte virágkorát a falkárpitok művészete. Beatrix királyné kelengyéjének jegyzékében tételesen felsorolják gobelinjeit. Mátyás palotáját — egykorú leírások szerint — állatalakos, történelmi, allegorikus és bibliai jeleneteket ábrázoló drága textíliák borították. 1483-ban a pápa Budára érkező legátusa elragadtatottan számol be a kincstár ötvösműveiről és — a kincstár büszkeségeiről — a pompás faliszőnyegekről. Mindebből — hírmondónak csupán a feltételezhetően Pollaiuolo rajza után készült címeres trónkárpit maradt korunkra. Hans Krell: Mária királyné 1520-as évek. Tihanyi Bence reprodukciója 41