Budapest, 1982. (20. évfolyam)

5. szám május - Kubinszky Mihály : A körbevitatott Roosevelt tér

ÉPÍTÉSZETI KRITIKA A két szálloda Buda felől finom, tompaszögű mélységi tagozódás következtében a megközelítő folyosórendszert is sikerült jó arányú építészeti terekre bontani. Minden szobából szép a kilátás; Európának kevés szállodájából nyílik hasonló. Az Atrium-szálló (KÖZTI, Zalaváry Lajos) nincs ilyen kedvező helyzetben. Hátrébb szorul, és így szobáinak csak kisebb része nyílik a Duna-partra. A helyszín adottságait az építész — a három új épület tervezői közül egyedül — kifogástalanul használta ki. A saroktelket körbeépítette, három oldalon azonos homlokzatot függesztett az épületre, míg a negyedik oldalon geometriai pontossággal csatlakozott a Belváros házsorai által megadott, de egymástól mindkét utcában eltérő tetősíkokhoz. Kár, hogy ez a homlokzat körben nélkülözi a Forum Duna-parti eleganciáját, s fantázia nélkül néz a térre. Bizonyára a helyszín diktálta a tervezőnek ezt a külföldön már elterjedt rendszert, melynél a szálloda szobái a tetőig nyúló magas átrium köré épített galériákról közelíthetők meg. (Az áttekintés ezért kissé fegyházra emlékeztet.) Magyarországon csak a kőszegi írottkő Szállodánál épült ilyen átrium. Most Budapesten nagyobb emeletszámmal és méretekkel nagyobb szabásút alkothatott a tervező. E sorok írásakor a belső kialakítás még nem készült el, ennek elemzésére nem térhetek ki. A két szálló egyébként sem harmonizál egymással látványban, holott a folyóról, a hídról s a budai Duna-part felől együtt mutatkoznak. Az Atrium-szálló erőteljes függőleges homlokzatmotívumától merőben eltér a Forum vízszintes hatású finom rajzolata. A hídról nézve még mindig bántó a Forum-szálló lezáródása a tér felől. Mennyivel szebb volna innen is a látkép, ha a parti homlokzat befordulna a rövid oldalra is, aminek persze alaprajzi feltételei és következményei lettek volna. A Lánchíd budai hídfőjétől viszont már éppenséggel megnyugtató módon illeszkedik a zöld irodaház a tér látképébe, ebből a távolságból — és a Halászbástyáról nézve is — elveszti „irdatlan" jellegét. S talán innen jobban érvényesül az is, hogy az épület mégiscsak igyekszik a saját eszközeivel beleilleszkedni a tér hangulatába. Ezért mondhatta róla az egyik kolléga: „Mennél többet látom, annál inkább tetszik". (Legalábbis kezdünk vele kibékülni.) A Forum-szállónak főhomlokzatával voltaképpen nem a Roosevelt tér architektúrájába kell beleilleszkednie, hanem fővárosunk szép Duna-parti látványába, melynek új léptékét az elpusztult szállodasor helyén elsőként felépített Dunaszálló adta meg. Javult a látkép azzal, hogy a Forum-szálló nagyjából követi ezt a léptéket, még ha a kettő közé szorult századvégi épülettömb alacsonyabb maradt is, és hangulatában elszigetelődött. Az új szállodák nagyobbak, a városkép csatlakozó szakaszai ezért kisebbnek tűnnek. Századunk modernizálta Pest látképét. De az előző még elevenen él nemzedékünk emlékezetében, s mindig úgy fog tűnni, hogy egyenletesebb, kiegyensúlyozottabb és ezért szebb volt. Úgy látszik, a főváros annak idején hatékonyabban vigyázott, hogy az építészek beleillesszék alkotásaikat a szép városképbe. Eötvös József szobra most a Forum-szálló elé került vissza: méltán áll a téren Széchenyi István és Deák Ferenc „társaságában". Itt az ország fókuszában, amelyet a felszabadulás örömmámora az amerikai elnökről nevezett el. Vajon tudta-e Roosevelt, hogy ki volt Széchenyi, Eötvös és Deák? Tudja-e a nagyvilág, kik voltak ezek az államférfiak, akiknek a nemzet hálája itt állított szobrot, hogy késői nemzedékek ápolják emléküket? Aligha tudja. Úgy hiszem, hogy ez azért sajnálatos, mert a magyar kultúra elszigeteltségéről tanúskodik. De ha ebből az elszigeteltségből ki akarunk lépni, akkor ilyen reprezentatív helyekre atnai építészet értékes vonásait egyértelműbben hirdető és egymáshoz, valamint az adott környezethez jobban illeszkedő alkotásokat kell építeni. A magyar építészet sok helyen bizonyította már ez irányú képességeit. 23