Budapest, 1982. (20. évfolyam)

5. szám május - Kubinszky Mihály : A körbevitatott Roosevelt tér

személyes, hiszen eredetileg csak erre volt szükség. A belső kialakítás más vonatkozásban is kifogásolható. Az épület tiszta szerkezeti rendszere oszlopot helyezett az egyszerűen, de ízlésesen berendezett tanácskozóba és néhány vezető szobájába. Élvezetes térhatást ezért egyetlen belső tér sem nyújt. Kivétel a belépő előcsarnok, mely azonban túlméretezett. De mit lehetett volna a nagy földszinti területtel kezdeni? A legfelső szintről, ahol az éttermek vannak, szép kilátás nyílnék a Lánchídra, a Várra. Kár, hogy akik itt étkeznek csak a napvédőn át, torzított színben élvezhetik ezt a látványt. (A Forum-szálló lakóinak sem sokkal jobb a helyzete.) Csekély kárpótlás, hogy az étterem másik oldalán Pest háztetőpanorámája tisztán mutatkozik meg. Túl nagy a kontraszt a szomszédos házakkal, főleg a Gresham-palotával. (Quittner Zsigmond tervezte 1907-ben.) Eddig inkább a biztosító társaság tőkeerejének építészeti megfogalmazását méltányoltuk és tekintettük nosztalgiával, ahelyett, hogy észrevettük volna architektúrájának olyan finomságait, mint a középrizalit alakja, mely a Lánchíd kapunyílásához igazodik, hogy a híd felől érkezővel érzékeltesse az épület odatartozását. Bár ilyesféle ambíciók a két szállodaépület tervezőit nem fűtötték, mégsem lehet az irodaépület homlokzatát annyira elmarasztalni, ahogy eddig tették. Nem tudok egyetérteni azokkal, akik zöld színét kifogásolják: nem hivalkodó, és megfelelő az épület nagy méreteihez. Legfeljebb egyhangú. Jól összeülik a homlokzat felülete az alátámasztó gúlákkal. A gömbök, a teherátvitel kérkedő elemei a földszint magasságában feloldják a zártságot. Ennek a támasztórendszernek kissé „posztmodern" íze van, de ezt még nem hallottam kifogásolni senkitől. Míg az irodaépület hibáit a közönség szinte túlzottan regisztrálta, addig a Dunaparti szállodákat még alig érte bírálat. Ezeknek hiányosságait, úgy látszik, tudomásul vettük. A Forum-szálló (tervező: LAKÓTERV, Finta József; belsőépítész: Király László) dunai homlokzata valóban nagyon elegáns. Hihetőleg valami hasonlót kívánt volna a közönség a Zrínyi utca sarkára is. Természetesen mások egy szálloda adottságai, melytől — ellentétben az irodaépület takarékos kivitelezésével — éppen a reprezentációt várják el. A szálloda elrendezése élt a lehetőséggel. Csakúgy, mint egy évtizeddel korábban a Duna Intercontinental esetében, itt is minden szobát a Várhegyre tájoltak. A két szálloda homlokzata híven tükrözi az elmúlt évtized technikai fejlődését. A Forumnál a kialakítás finomabb, a színtónus nemesebb, a tagoltság megnyerő. De városképileg, sajnos, megoldatlan az épület három másik oldala. Amiből fájdalmas az Apáczai Csere János utcai oldalfal teljes felbomlása egy autószervizre emlékeztető kompozícióval, mely megrontotta a belvárosi utcának a múlt század eklektikájában kialakult arányait. De főleg elhibázott az épületnek a Roosevelt térre néző „bütüs" oldala, mely túl keskeny ahhoz, hogy egyáltalán eljusson a térfal szerepéig. Ezt további csapásnak érzem, amely a Lánchíd pesti hídfője köré épült hajdan oly szép tér helyreállítása során az építészeti együttest érte. Nem tudok vele megbékélni, nem tudom menteni. Pedig az épületnek a belső kialakítása is nagyon elegáns, talán a legtisztább és legszebb az elmúlt években épített szállodáink közül. A fogadó előcsarnok hosszúkás terében a pillérek oldalába keretezett tükrök szinte eltüntetik, legalábbis elfelejtetik a tartóvázat. A meleg sárga-barna tónus, amely a szőnyegtől a falburkolatig mindenen eluralkodik — a bútorokon is —, kedves hangulatot kelt. S a hangulat folyamatos, tovább él az étteremben, ahol intim és hangulatos asztalhelyek sokasága használja ki a szép külső látványt és a tökéletes belső elrendezést. Az alaphang nem változik a Bécsi kávézó neobiedermeier hangulatában sem, sőt, felhúzódik az emeletre, a szállodaszobákba is. Itt is megkapó a látvány: a A Forum-szálló Roosevelt téri oldala 22 A megszépítő messzeség?