Budapest, 1982. (20. évfolyam)

4. szám április - Supka Magdolna: Rékassy

szerezi, ami a jellegzetes épülettípusok keretébe foglalva, egyszersmind érzékletes módon segíti a kor- és stílustörténeti kép rekonstruálását. Azon belül olyasmit is, hogy milyen volt hajdan a Vár egyetemként, kupolájában a Csillagdával. S milyen volt az a királyi, majd kormányzói rezidenciául szolgáló pompás palota, mely ma múzeumaink és nemzeti képtárunk otthona. Más lapján egymástól távol eső korok és kultúrák találkozását lopja be képzeletünkbe Rékassy. Sajátos fordulattal vonja bele a kaftános turbános törököt köznapi beszélgetésbe az óbudai nyugdíjassal és ifjabb férfikortársunkkal — a törökök által létesített Király-fürdő mai gyógyhatását és építményét is dicsérve. Ismét másutt, e fraternizálás folytatásaképpen, viszont a mi építészetünk csodáiására készteti Gül Baba népét az őseiknek mecsetül szolgált Mátyás-templomnál, még a torony csipkés sziluettjét is oly gonddal követi a művész — ezúttal linóleummal metsző — keze, hogy az iszlám ornamentikához szokott szem is elámulhat rajta. E művek megadott témára és megrendelésre készültek, egykorú, többnyire elhalványult fotók alapján. Látnivaló, hogy a művész nemcsak a kép élességét hívja elő újra, hanem velük egy másfajta, némaságában is beszédes világot, amelynek megvan a maga különös varázsa. Akkor is, ha a díszes Mátyás-templomot alig ismerjük fel az egykori Nagyboldogasszony-templom puritán épületében, s ha mellette, a „Hilton" helyén még áll a klastrom, melynek töredékei ma a szálló interieurjének díszei. Bár marconább a látvány így, a Halászbástya helyén a régi várfalakkal — de hiszen ostromokat kellett állaniuk Buda védelmében, csakúgy, mint a Magdolna-templom tornyának, mely a legutóbbi ostromot követő nagyobb vésznek, a lebontás szándékának is ellen tudott állani . . . Mementóként hadd idézzem föl felejthetetlen karakterszínészünknek, Bihari Józsefnek tűnő alakját, amint kézitáskájában kenyérrel, szalonnával, olykor pohár borra is betérve — már nyugdíjasként —, rója megmegállva Óbuda és a Vár utcáit: „Régóta bennem volt hogy ide eljöjjek. Valahogy mindig elmaradt. Látni akartam őket. Mindet. Nem mindegy . . . nem mindegy az, hogy mi marad ott, az ember szemében ... így a vége felé." Supka Magdolna 26