Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Gábor Eszter: Leborotvált homlokzatok

homlokzatok gazdag díszítésében csak felesleges pénzkidobást látott. Az ornamentikát csicsásnak, a figurális díszítéseket ízléstelennek ítélte. Az egyéni igényekre apelláló egyéni invenciókkal szembeállította a tudományosan meghatározott szükségleteket szériatermeléssel kielégítő, mindenki számára egyaránt érvényes építészet követelményét. Az újfajta igények és követelmények történeti távlatú értékelése nem tartozik e cikk keretébe, említésükkel csak azt akartam érzékeltetni, milyen légkörben folytatódott a szóban forgó házak élete. A század második és harmadik negyedének építészeti közízlését ingerelte a század eleji házak „harsánysága". Már a harmincas években megindultak az átépítések. Amikor Kaesz Gyula átalakította a mai Tanács körút 20. számú házat, a szaksajtó „Eltűnt a Károly körúti rémálom'" címmel üdvözölte a tettet. A Petőfi téri görögkeleti templom két oldalának beépítésekor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kötelezően előírta a szomszédos ház „lecsendesítését" — tetőépítményének lebontását. Ekkor alakíttatták át Kozma Lajossal a volt Babocsay-villát (Dózsa György út 92. Építette: Árkay Aladár, 1901.), a magyar szeceszsziós építészet egyik remekművét. A harmincas években még csak kivételes esetekben — ha valami külön ok és még pénz is volt rá — építették át az alig negyedszázados házakat, hiszen azok remekül funkcionáltak. Komor Marcell és Jakab Dezső: Sziget u. A—6., ma: Radnóti Miklós u. A—6. A második világháború azonban alapvetően megváltoztatta a helyzetet. A bombázások során a legtöbb épület megsérült, és ha nagyobb károk nem keletkeztek is, a tető meg a homlokzat gipsz- és malterdíszítése bizonyosan megrongálódott. A helyreállítás mikéntjét a szűkös anyagi lehetőségek mellett az is meghatározta, 31 Az épület régi és új kapuja A Radnóti Miklós utcai ház kapualja eredeti és jelenlegi állapotában