Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - A főváros válogatott bibliográfiája XVI.

— A laboratórium dönti el, hogy milyen párlatokból, milyen arányban készüljön a brandy. Az arányok keverését ,,házasítás"-nak nevezik. S ez a már házasitott párlat a hordókban meghatározott hőmérsékleten és idő alatt összeérik, kialakul sajátos márkaíze, színe, illata. Amilyen rend van a palackozókban és az érlelőben, olyan a zsúfoltság az udvaron. A teherautók és a villástargoncák alig-alig férnek el a szállításra váró áruhegyektől. A kis telep falainál, a kerítésen túl egy gumiraktár, autójavító, szociális épületek, elöregedett lakások. — Négy kis telephelyen dolgozunk — tárja szét a karját Lujber Tibor igazgató. — Egyelőre nem építkezhetünk, igazodnunk kell Budafok városközpontjának eljövendő rekonstrukciójához. Alattunk nagy kiterjedésű pincerendszer van, amit 2—300 éve vájtak ki a kőbányászok, másokat a Törleygyár építtetett. Közülük négy olyan, amelyiknek a területe négyezer négyzetméter. Mégsem panaszkodom, mert a vállalat — egyetértésben a kerületi tanács vezetőivel — tervezi az egységes, nagy telephely megteremtését. Budafok új városközpontjának képét most tervezik. Egyet akar a XXII. kerületi Tanács V. B.-je, a Budapesti Likőripari Vállalat, a BUVATI, és ebben az évtizedben a Budafoki Likőrgyárban egy helyre koncentrálják a termelést. Egységes lesz a technológia, a munkafolyamat, megszűnik a felesleges szállítás, és az ezzel járó költségnövekedés. — Az új telepen több brandyt gyártanak majd? — Nem ez az elsődleges célunk. Olcsóbban, kisebb létszámmal szeretnénk dolgozni. A palackozók többsége vidékről jár be. Rég kialakult, „stabil" brigádok állnak, illetve ülnek egy-egy gépsor mellett. Személyi változás többnyire csak akkor van, ha valaki nyugdíjba megy. Mégis, úgy kell számolni a jövővel, hogy a munkások létszáma nem lesz nagyobb, esetleg csak kevesebb. Amikor összetorlódnak a feladatok, több műszakot szerveznek, s olyankor besegít a portás, a rakodó, az irodista és az üzemvezető egyaránt. A Budafoki Likőrgyár telepei ma a Duna és a budai hegyvonulat déli lánca között terülnek el. Földszintes épületei még századeleji hangulatot árasztanak, gépsorai azonban fejlett technikáról árulkodnak. Furcsa ellentmondás, épp olyan, mint a kerületé, ahol az avítt városnegyedtől néhány száz méternyire már toronyházak sorakoznak. Érdemes lenne ezt a gyárat is feltérképezni, emlékét megőrizni sok-sok fényképpel, mert egy évtized múltán már megváltozik e táj, és a mai fotók, szociológiai tanulmányok érdekes adatokat nyújthatnak a jövő században élő várostörténeti kutatóknak. Azoknak, akik itt fognak élni ezen a vidéken függetlenül attól, hogy szeretik-e vagy sem Budafok brandyjét. * 46