Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - A főváros válogatott bibliográfiája XVI.

A hajnali köd nehezen szakad fel Buda felett, a pesti utcákon bokáig ér az éjszaka lehullott hó. Türelmetlenül toporgunk a buszmegállóban, s úgy tűnik, mintha ritkábban jönnének az egyes járatok. De már látni is a buszt. Lassan surran a torlódó forgalomban, súlyos tömegével óvatosan tartja a féktávolságot, de egy-egy türelmetlenebb személykocsi elébe vág, s a buszvezető ismét fékezhet, amit aztán ismét ki­használnak az újabb magánkocsik: előznek. A mi buszunk igencsak óvatosan közeledik a megállóhoz, azonban becsületére legyen mond­va, pontosan a járdaszegély mellé áll, anélkül, hogy a fara egy centit is „besöpörne" az út szé­lén várakozók felé. Úgy léphetek a lépcsőre, hogy nem kell belegázolnom a latyakba. Csukó­dik az ajtó, szorongunk, tolongunk, mintha a szokottnál többen lennénk, vagy a busz össze­ment volna ezen a mindennapi reggeli utamon, de az ismerősöket számba véve nincs itt se több, se kevesebb ember, hanem a vastag télikabátok, bundák „hizlaltak" meg minket. Télen negyedórával hamarább kell elindul­nom otthonról. Sokéves tapasztalatom szerint ilyenkor megnő a járművek követési távolsága, óvatosabbak a vezetők, a 15 percet rá kell ál­doznom, hogy a lelassult forgalomban pontosan érjek a munkahelyemre. A tél elején, amikor leesett az első hó, talál­koztam a BKV Névtelen utcai — ma már Szabó Ervin térnek nevezett — új központi épületé­ben Staár Istvánnal, a forgalmi irányító főosztály vezetőjével. Az évszak gondjairól beszélgettünk. Tőle tudtam meg, hogy nagyobb időjárás-vál­tozások idején, egy-egy időzóna első napján a legnehezebb vezetni, mert akkor a legnagyobb a balesetveszély. Sokévi statisztika szerint az első nap első óráiban, amikor még az emberi idegrendszer, a vezetési reakció nem „állt át", nem alkalmazkodott a megváltozott körülmé­nyekhez, az utak új sajátosságaihoz, akkor van a legtöbb koccanás, ütközés és más szabálytalan, meggondolatlan magatartásból eredő baleset. Ilyenkor, a zordabb idő beköszöntésekor az utasok is jobban figyelnek a talpuk alatti tó­csákra vagy a lefagyott úttestre, mint a közelgő járművekre. Kalapjukat, kendőjüket mélyen a szemükbe húzzák, kisebb a látókörük, lassúbb a mozgásuk, kiszámíthatatlanabb a viselkedé­sük. A vezetőülésből is jobban kell vigyázni reájuk. — Télen még fokozottabban szükség van a közlekedők partneri kapcsolatának javítására — mondta Staár István. Csak később, az utcán jöttem rá a mondat valódi, gyakorlati értelmére. Ha a buszvezető óvatosan figyeli a gyalogost és a másik gép­kocsit, nekem is ügyelnem kell, hogy szabály­talan átkelésemmel ne késztessem hirtelen fé­kezésre a vezetőt, hiszen a jeges úttesten köny­nyebben megcsúszhat a busz, a villamos; nem biztos, hogy kellően tud fékezni, engem is, másokat is, könnyebben elüthet, s a hirtelen fékezés miatt megsérülhetnek a járművön uta­zók is. A főosztályvezető a kötetlen pályán járó busz és troli vezetésének téli gondjait két cso­portra osztotta. Az első a látási viszonyok rom­lása. Télen rövidebbek a nappalok, ezt tetézi a pára és a köd, az esetleg gyöngyöző üvegek, homályossá vált ablakok, ami egyaránt megne-Naponta ötmillió utas A BKV a biztonságos téli közlekedésért hezíti a vezető munkáját, az utas tájékozódá­sát is. Van, aki az utolsó pillanatban a már zá­ródó ajtó között ugrik le. Éppen ezért a BKV páramentesítő kendőket, sprayt ad, oktatja, hogy miként lehet csökkenteni a párásodást szellőztetéssel, s arra is felhívja a járművezetők figyelmét, hogy az útvonal-módositásokat, for­galmi változásokat is időben közöljék az uta­sokkal, nem csak a közelgő megállót. A másik, ami gondot okoz: a csúszás. A jeges út veszélyeit mindenki ismeri, de nekem mégis meglepetést okozott, amikor azt hallottam, hogy az olvasztó vegyi anyagok, a só és az azt helyettesítő szóróanyagok is csúszóssá teszik az utakat. Sok kezdő gépkocsivezető nem gon­dol erre. Pedig ez az iszapos lé rosszabb, mint az esős útfelület. — Mire készüljenek fel a villamosvezetők? — A kerék a sínen, vas a vason jobban csú­szik, mint a gumi az aszfalton. A villamoskere­kek nagy nyomása alatt a jégréteg vízzé válik. Éppen ezért nemcsak a vezetőülés mellett, ha­nem az útvonal szakaszain is homokozókat he­lyeztünk el. A villamost általában nem fenyegeti az oldalcsúszás veszélye (bár a jeges hóval borí­tott váltó már okozott ilyen balesetet), de nincs is kitérési lehetősége, és az egyenes csúszás hossza olykor meglepően nagy. Éppen ezért azt oktatjuk, hogy az emberélet sokkal fonto­sabb, bármekkora késésnél. — Oktatást említett. Rendszeres ez a BKV-nál? — Igen, mégpedig kétféle formában. A jár­művezetők minden hónapban másfél órás isme­retfelújító tanfolyamon vesznek részt, éven­ként pedig továbbképző, hét és fél órás kurzu­son. Az utóbbit vizsga követi. Mindkét tan­folyamon téma a KRESZ — ami télen még foko­zottabban érvényes — oktatunk ezenkívül visel­kedéstant, műszaki ismereteket és vezetés­technikai sajátosságokat. A tananyagban szerepel a légsűrítők karban­tartása, páramentesítése, éppúgy, mint az el­sőbbségadás fokozott téli követelményei, a csú­szós utak menti járdához állás féktechnikája, de szó esik arról is, hogy alkalmazkodva az idő­járáshoz, miként öltözködjenek és étkezzenek a vezetők. E sokrétű felvilágosítást még kiegészíti szá­mos egészségügyi intézkedés. A BKV minden esztendőben beszerzi az influenza elleni oltó­anyagot és a C-vitamin-tabletták tömegét. Az oltás önkéntes, a vitaminból mindenki há­rom darabot kap a végállomáson, emellett forró citromos teát ki-ki tetszése szerint fogyaszthat. A BKV járművezetőinél érdekes vállalati zsebnaptárt láttam. A füzetecske egyik oldalára beírhatják a napi szolgálati beosztásukat, a szemközti oldalon pedig megtörtént balesetek leírása, oka és következménye szerepel. Van ott egészségügy: tanács, balesetvédelmi kereszt­rejtvény, karikatúra és humor, a KRESZ és a közlekedési jogszabályok kivonatai. Célja: min­den vezetőnek mindennap eszébe juttatni a balesetmentes, fegyelmezett és kulturált veze­tést. Szükség van erre? Télen különösen, hiszen a rosszabb körülmények ellenére, ugyanannyi jár­művel kell elszállítani a napi ötmillió utast. Ehhez kéri a BKV a segítséget, azt, hogy az uta­sok, a gyalogosok, más járművek vezetői legye­nek megértő, segítőkész partnerek. A téli utak és a forgalom nagyobb biztonságáért! (x) 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom