Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Diószegi György:,,'S most a' dologra"

kesztői változás című cikkében írja: „Honi 's külföldi lapok olly sokat foglalatoskodtak már a' Pesti Hírlap szerkesztősége köriili változással, hogy elvégre csakugyan magamnak is nyilatkoznom kell; június végével a' Pesti Hírlappali minden viszonyom tökéletesen megszűnik." A változás okairól nem beszél, legalábbis addig, amíg „. . .erre fel nem hívatom. . .". Valószínű, hogy vegyes érzések között adja fel szerkesztői állását, mert arról is ír, hogy a hírlapírói pályáról nem s/andékozik teljességgel lelépni. Méltán büszke az elért eredményekre, ezért fordul a közönséghez. „. . .valljon a' Pesti Hírlap iránti részvét a' lap nevének 's kiadójának, vagy pedig eddigi szerkesztője igyekezetének volt e gyümölcse." A következő számban már a lap kiadó-tulajdonosa, Landerer Lajos is „megszólal", és közli, hogy Szalay László lesz az új szerkesztő. Az 1844. június 30-i számba Kossuth A szerkesztő búcsúszava címmel vezércikket ír. Visszatekint az elmúlt három és fél év nehézségeire; a zaklatásokra, a szűkkeblűségre, a haszonlesésre, a hiúságra, s az emlékezet engesztelő tükréből feledni akarja ezeket, inkább ,,a' pártfogás emlékezet" marad meg benne, melyet ennyi ellenséggel szemközt „polgártársaimnál tapasztalék; 's a' hála — 's áldozatkészség, melly köszönetül keblem dagasztja." Célja egyetértéssel találkozott. „És e' czél: szabadság 's alkotmányos jog minden magyarnak; nemzeti jólét, melly a' szabadság gyökeréből hajtson, közös teherviselés különbség nélkül, 's az alkotmányos szabadság közös élvezete, azon organikus formák kifejtése 's a' népképviselet kellékeihez idomulása. .." Büszke, hogy nem szegte meg esküjét: a hírlap szerkesztői munkája nyitott könyv, öntudattal vallja: ,,. . . a lelkiismeret tisztasága az övé!" Versenyre hívja ki a legerősebbet is, nem jutalomért, nem dicsőségért, hanem ,,a' közjóért". „S most isten velük. Szerencsés találkozásig!" Az 1844. július 4-i számban /~\ Landerer ismét Az olvasóhoz fordul: „. . . úgy hiszem, kedves dolgot cselekedtem az olvasó közönségnek midőn Szalay László urat ezen lap szerkesztésére megkértem." „. . . hazafiúi szíves indulataiba..." ajánlja. Szalay beköszöntője mértéktartó és udvarias. Jól érzékelhetően kicseng belőle, hogy tisztában van nehéz feladatával: „. . .szerkesztő képébenfellépni, nehéz feladás, nehéz kivált Kossuth mellett vagy után, és azon közönség előtt, melly benne a magyar political' journalistica alapítóját, az ország egyik legfényesebb capacitását tiszteli — méltán." Programját is megadja „. . .a' haladás ügye egyes részeiben néha más irányban is műveltessék, terjesztessék, mint minőben az a' Hírlap által eddiglan míveltetett, terjesztetett." Ö is szeretné revízió alá vétetni az alkotmány sok pontját, de más megközelítésből, mint ahogyan azt Kossuth tette. Bízik benne, hogy az ő és Kossuth további tevékenysége a közügy érdekében fog történni „. . . azon egy zászló alatt küzdvén, egyben másban mindenikünk más-más kiindulási pontot választ magának." A Pesti Hírlap valóban más kiindulópontot választ. Harcos és radikális hangvétele megváltozik, csendesebb, elmélkedőbb lesz. Elméleti alapokra építő, óvatosan ellenzéki újsággá alakul át. Bár továbbra is megmarad a legolvasottabb újságnak, népszerűségéből sokat veszít. Az egymást váltó szerkesztők a kor neves személyiségeit nyerik meg cikkíróknak, de a Kossuth-féle Pesti Hírlap mozgósító hatását nem sikerül többé elérni. A szabadságharc idején a megbékélés, „a kölcsönös megértés" érdekében mozgósít, majd mindinkább a forradalmi érdekek visszahúzó erejeként lép fel. Hatásának ellensúlyozására 1848. július i-én megjelenik a Kossuth Hírlapja című újság. Kossuth Lajos mérlegeli a helyzetet, és nyíltan beszél a haza gondjairól. Az első szám vezércikke minden belső és külső ellenhatással szemben mozgósít: „Legyünk készen a küzdelemre!" Amíg Kossuth kezében volt a Pesti Hírlap, addig megvalósult a ,,'S most a' dologra" mozgósító jelszó. Az olvasókat szembesítette a valósággal, utalt a változtatások szükségességére, és útmutatást adott a megoldás módjára. Minden alkalmat megragadott, hogy „a" közönség" tájékozott legyen a korszak lényeges kérdéseiben, sőt, a jövő képét felvázoló, a fejlődés irányát megmutató gondolatébresztő cikkek hosszú sorát írta. Nagy felelősségtudattal. Elgondolásait a belső reform, az új társadalom érdekében „a szabad föld, szabad ember" alapelvre építi; és a „semmit rólunk nélkülünk" kiinduláspontot választja a nemzeti önrendelkezés megvalósításához. Józanul értékeli a nemzeti ipar fejlődésének kezdő lépéseit, hiszen ez önbizalmat adhat az országnak: a politikai függetlenség az ipari függetlenség nélkül „nem egyéb, mint ábránd". Társadalombírálata szigorú. Amikor ,,a' társaság életmozgalmait" vizsgálja, elkeseredetten beszél a hazai elmaradottságról. Minden írásának végső célja, hogy a polgári nemzeti reform eszméjét tudatosítsa, és az eljövendő nagy változást, ,,a' napnak nagy kérdéseit" előkészítse. Miután a Pesti Hírlap szerkesztését elveszik tőle, és új lapengedélyezési kérelmét is elutasítják, a legkülönbözőbb területeken töretlen hittel folytatja munkáját „a' közjóért". Az 1848-as esztendő forradalmi hangulata fölvillantotta a nemzeti átalakulás lehetőségét, elérkezett a „mit és mikint" cselekvés ideje. 1848 júliusában Kossuth felismerte, hogy a belső és külső erők veszélyeztetik a magyar nép szabadságtörekvését és a nemzet felemelkedését. Nem volt más lehetősébe, mint hogy a nemzetet új jelszóval mozgósítsa: „Legyünk készen a küzdelemre!" 37