Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Gombos Károly: „Erdélyi" szőnyegek

Golyós imaszőnyeg udvarba vagy más rangos személyhez mentek, rendszerint keleti szőnyeget vittek ajándékba. II. Lajos koronázásakor, 1514-ben Brassó polgárai száz forint értékű nagy szőnyeget ajándékoztak a királynak. Ez igen értékes szőnyeg lehetett, hiszen 1523-ban ThOmory István alvajda csak 12 forintos szőnyeget, a kisebb rangú városi tanácsnokok pedig két—három vagy öt forintot érő szőnyegeket kaptak Brassó város vezetőségétől. A vagyongyűjtésnek, a pénz befektetésének is egyik módja lehetett a szőnyegvásárlás. A keleti szőnyeg elterjedésének alapvető oka, hogy beszerzése egyszerű volt, és viszonylag olcsóbban lehetett hozzájutni, mint a nagyobb méretű és drágább flandriai és más nyugati kárpitokhoz. A keleti szőnyegek kereskedelmi útja Erdélyen át vezetett: Brassó, Nagyszeben, Gyulafehérvár, Ecsed, Fogaras, Óvár, Hédervár, Tömörd, Ebesfalva, Déva, Medgyes, Nagyvárad. Ezen az úton kerültek a keleti szőnyegek a gazdag felvidéki városokba, sőt, lengyel földre, Bécsbe és Zágrábba is. Brassó város számadáskönyveinek adatai szerint 1503 januárjától november 16-ig ötszáznál több szőnyeget vittek be a városba. Az elöljáróság vámot szedett az áruk után természetben vagy pénzben. A fő beszerzési hely Isztambul (Konstantinápoly) volt. Tudjuk, hogy ott a magyar főurak személyesen vagy a követeik révén vásároltak szőnyegeket. Szőnyegkereskedéssel foglalkoztak erdélyi szászok, görögök és örmények. Vannak utalások arra is, hogy az Isztambulban járt magyarok kiktől vették a keleti szőnyegeket. A portai szőnyegek és kilimek megnevezés valamelyik szultáni manufaktúrára vonatkoztatható, de többet a feljegyzésekből nem tudhatunk meg. A keleti szőnyegeket a magyar főurak otthonában a falra, padlóra, az ablak elé vagy az ablakra, ágy mellé vagy elé (főként az asszonyok szobájában) helyezték. Szívesen takartak le velük bútorokat: kerevetet, ágyat, ládát, karosszéket, asztalt, de használták hintóban és nyeregtartónak is. Díszítettek vele királyi, fejedelmi bevonulási utakat, lakodalmas sátrakat. Nem ritka a keleti szőnyeg a katolikus templomok oltárai előtt, a szószéken és a karzaton, az evangélikus templomok padjain sem. Ezek az iparos céheknek vagy módosabb kereskedőknek fogadalmi ajándékai. Némelyik főúr keleti szőnyegen aludt a hadjáratban, s olyan is előfordult, hogy fogságba esvén szőnyeget kapott a cellájába. A XVII. században több főrangú személyt szép mintázatú keleti szőnyegen ravataloztak föl. Például Illésházy Gáspárt és feleségét 1648-ban, Illésházy Gábort 1662-ben és Bánfly Erzsébetet 1663-ban. Nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy minden főrangú személyt keleti szőnyegeken ravataloztak föl a XVII. században, de tudjuk, hogy igen elterjedt, társadalmilag elfogadott szokás volt, hiszen a ravatalt festményen is megörökítették. A ravatalképek útba igazítanak a magyarországi keleti szőnyegek felhasználását illetően, és segítségükkel azonosíthatók a hazánkban őrzött XVI— XVII. századi anatóliai szőnyegek. A festmények alapján ezekben az évszázadokban az arabeszkes szőnyegek a legnépszerűbbek. A másik közkedvelt szőnyegfajta az ún. „erdélyi szőnyeg" volt. Ezeket kék, vörös és sárga színekben pompázó gyapjúból szőtték, virágos és mcdaillonos mintázattal. Valójában nem Erdélyben' hanem a kisázsiai Usák városában vagy Bergama környéki műhelyekben készítették őket. Nagyon kedvelték Erdélyben ezeket a közepes méretű szőnyegeket, ezért az egész világon az „erdélyi" kereskedelmi nevet viselik. Az Iparművészeti Múzeum-Európában a legszebb „erdélyi" típusú szőnyeggyűjteménye. A régi leltárak tudósítanak a szőnyegek formájáról és méreteiről is. Megneveznek apró vagy kicsiny, közepes és igen nagy szőnyeget. Kifejezetten a formára utal az „egyenlő nagyságú szőnyeg" meghatározás is, ami formailag tökéletest jelent. Bethlen Gábor 1628-ban utasítja követét, Toldalaghi Mihályt, hogy hozzon neki Isztambulból egyenlő nagyságú (azonos méretű) fehér szőnyegeket. A követ válasza szerint ilyeneket nem lehet kapni. Szó esik a leltárakban „kerekded szőnyegről", hétöles és huszonhárom öles óriási méretű szőnyegekről is. (Ez utóbbi méret túlzottnak tűnik, mivel egy öl körülbelül annyi, mint egy felnőtt ember kiterjesztett karja az ujjak végéig.) A szőnyegek anyagáról kevesebb adat maradt fenn. A gyapjúbó 1 készí 25 Erdélyi szőnyeg