Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Malonyai Péter: Ha elmúlik a dicsőség...

Hegedűs Csaba érdeme, hogy a birkózás ismét sikersportág lett Ma már nem kisasszonysport a kézilabda Fazekas László is külföldre szerződött Almási László felvételei Tavaly ősszel lehetőségem nyílt rá, hogy olasz tudásomat kamatoztassam. Az Alitalia budapesti központja alkalmazott volna, ha elvégzek egy tanfolyamot, megismerem a szakmát. A versenyzésről természetesen le kellett volna mondanom. Napi nyolc órai edzés mellett képtelenség eleget tenni egy egész embert kívánó munka követelményeinek. Nagy kedvem volt a dologhoz. A sportágamban már nem számíthattam sokra, dolgozni akartam. Beszéltem terveimről az edzőmnek. Nem örült. Arról magyarázott, hogy ezt az évet még versenyezzem végig. Mert megéri: feltesszük a koronát együttes munkánkra. Meggyőzött. A tanfolyamra nem mentem el. Bíztam benne. Végül csalódtam. A korona nem tétetett föl. Csöppet se megy jobban, mint tavaly. Az OB után abbahagyom. A felkínált lehetőség, persze, már a múlté. Viszont, ha csak egy-két pontot hozok az OB-n, az döntő lehet az egyesületi pontversenyben. A mestert pedig a rangsor alapján ítélik meg az esztendő végén...". Martos Győző gondolt a jövőre is 19