Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Pollák Erika: 1950 forintos könyvsiker

remekek is voltak közöttük. Például, Kodálv Zoltán Kaeszné Lukáts Kató által illusztrált szép, tiszta nyomású, áttekinthető énekeskönyvei. Ezekből először az illusztrációkat hagyták el, aztán Kodálvt is. A mai tankönyvek egynémelyike az akkoriakkal összehasonlítva szebb ugyan, de az átlag mélyen a lehetőségek alatt van. A Tankönyvkiadó egyik régi vezetője, amikor a szép tankönyvről kérdezték, azt mondta: „szép könyv, szép könyv... az a szép tankönyv, ami megjelenik!" -Az imént Kner Imrére mint a magvar könyvművészet megújítójára hivatkozott. Ügy érzem, hogy a századelő könyvkiadói közül ő a legismertebb. Mégis, talán Budapesten is voltak kiadók, akiknek kiadványai mai szemmel is szépek. Igen, de a legjelentősebbek mégis Kner Imre és a békéscsabai Tevan Andor voltak. Ök próbálták összekapcsolni a tartalmi és az esztétikai igényességet. Budapesten a Hungária Nyomda — Bródvné Maróti Dóra irányításával minden évben kiadott két-három példamutató, az akkori Bibliofil Társaság által kitüntetett könyvet. Szép könyvet csináltak az „Amicusnál" a Korvin testvérek nyomdájában, a Löbl-féle „Officinádnál, és az Egyetemi Nyomdában is. Az „Officiná"-nál sok, tartalmában is haladó könyv jelent meg, modern tipográfiai köntösben. Hogyan kell érteni azt, hogy „modern tipográfiai köntös"? — A századfordulón Magyarországon a túldíszített albumok voltak a szépnek mondott könyvek. A korszerű könyv igyekszik a tartalomhoz igazodni, kiemelni, nem pedig túlszárnyalni, elnyomni azt. Én különben Kner Imrétől és Bortnyik Sándor Nagymező utcai „mini Bauhaus"-ában tanultam sokat. A „Bauhaus"-ban megpróbáltak kialakítani egy konstruktivista tipográfiát. A cél az volt, hogy az egyszerűségre, dísztelenségre törekvő, a szerkezetet érvényesítő építészethez és ipari művészethez illeszkedő tipográfia szülessék. A groteszk betűt találták erre a legalkalmasabbnak. De kiderült, ennek az árnyékmentes, mindenütt egyforma vonalszélességű betűnek az olvasása fárasztó. Jelentek meg könyvek ezzel a betűtípussal Magyarországon is. Most hirtelen Révész Béla egyik műve, az Ady és Léda jut eszembe (a Dante kiadónál jelent meg). A groteszk inkább csak alkalmi kiadványokhoz, prospektusokhoz, építészeti művekhez alkalmas. Később a groteszk betű prófétája, Jan Tschihold is megtért a klasszikus antikvához, amely máig a legjobban olvasható betűtípus. Ma a tipográfiában a modernség egyrészt egyszerűsödést, sallangmentességet, másrészt a jól bevált betűtípusokhoz, a legjobban olvasható tipográfiai szerkezetekhez való ragaszkodást jelent. — Ön a Glóbus Nyomdában dolgozott először tipográfusként. Mi az első olyan munkája, amit ma is vállal? Akkori munkáim legtöbbje megsemmisült. Néhány — akkor keletkezett — plakátom és kereskedelmi grafikámat ma is vállalom. — Hogyan került a Nyomdaipari Igazgatóságról az Ifjúsági Kiadóba? — 1949-ben a Grafikai Ipariskola igazgatója lettem, onnan — mivel tiltakoztam a tanulóidő egy és két esztendőre történt csökkentése ellen — a Révai Nyomdába, majd a Szikrába kerültem. 1953-ban történt, egy Munkácsv-albumot nyomtunk a Kulturális Kapcsolatok Intézetének, másodosztályú műnyomópapírra. Valamennyi kép papírporos lett. A könyv minden lapját áttöröltettem. Egyéni igényességem „sokba került". Nem dicsértek meg érte... — Mi a véleménye a két vüágháború alatt működött Bibliofil Társaságról? — Ez az egyesület, a Bibliofil Szemlével együtt — amit egyébként Kner Imre készített Gyomán —, sokat tett a szép könyv érdekében, bár eléggé exkluzív társaság volt... Amellett, hogy évenként igen rangos díjakat adott ki — ezeket többnyire a Kner Nyomda és a Hungária Kiadó nyerte —, a tagok számara készült kiadványai lehetőséget nyújtottak a kísérletezésre is. Tudna néhány díjnyertes könyvet mondani? Hogyne, üven a Buday- Ortutay-fcle Nyíri népmesék vagy a Haiman György tervezte Radnóti-kötet, a Meredek út. Milyen tere van ma a kísérletezésnek? — A Kiadói Főigazgatóság engedélyével és lelkes nyomdász barátaim áldozatos segítségével minden évben meglepem író-költő barátaimat egy-egy kis könyvvel. De nem elhanyagolhatók az Iparművészeti Főiskola tipográfiai tanszékének sokszor merész kísérletei sem. Az újjászervezés előtt álló Bibliofil Társaság szélesebb lehetőséget adhat majd erre. Reméljük, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat égisze alatt megalakíthatjuk. Ez a társaság újabb lendületet ad majd a szép magyar könyvnek elkötelezett mozgalomnak. 14