Budapest, 1981. (19. évfolyam)

12. szám december - Dániel Ferenc: BBS = Balázs Béla Stúdió

keztünk, hogy a valóságot kendőzetlenül ábrázoljuk, de ez még nem elég; nemcsak a közvetlenül érzékelhető világot, a felszínt kell bemutatnunk, hanem folyamatokat, tudományos értékű igazságokat. Nem arról van szó, hogy valamelyik tudós nézeteit, tételeit illusztráljuk, hanem hogy a tudományértékű igazság (és módszer) a vérünkké váljon, s így filmes szűrőnkön átszűrve jussunk új, másfajta, igazabb eredményekig. A Határozat, a Tantörténet, a Fagyöngyök, a Cséplő Gyuri - Hegedűs András, Mérei Ferenc, Kántás László, Kemény István és mások segítsége nélkül nem lenne olyan, mint amilyen. Bódy Gábor (a filmnyelvi kutatók táborából): ... Pasolini mondta, hogy filmezni olyan, mint égő papírra írni. S ez a gyorsaság, ez a véletlenszerűség ugyanúgy jellemezte a játékfilmgyártást, mint a dokumentumfilm-gyártást. Ezért is kezdtem a »speciál effckt« néven egybegyűjtött műveletekkel foglalkozni. Ennek lényege, hogy miként lehet »második tekintetet vetni« a már leforgatott anyagra. Akár én forgattam, akár te, vagy bárki más. Trükkasztalon újra meg újra megnézni az anyagot, hogy egy-egy pontot kiválasszak, megismételjek, e pontokat egymással összefüggésbe hozzam ... 1972-ben azután Filmnyelvi sorozat címen anyaggyűjtést végeztünk a képzőművészeti, zenei s általános avantgarde körében, hogy mindazon ideákat, elképzeléseket összegyűjtsük, amelyek a filmet — nem •»mozi« értelemben, hanem közlési lehetőségként nyelvként használják. Néhány filmesen kívül nagyon sok képzőművész, zeneszerző vett részt munkánkban. Több mint 20—30 konceptet tartalmazó tervről volt szó; csak a töredékük valósult meg. S ennek a töredéknek is csak egy része került közönség elé. ... Ennek az alkotóegyüttesnek, amíg K3 néven funkcionált a stúdióban, a film nem fogyasztási cikket, hanem közlésmódot jelentett. A K3 elnevezés egyszersmind utalás a »közművelődési komplex kutatásokra«; és véletlenül összecseng a kinematográfiai kísérlettel. . . egyébként is a legtöbb fontos szó „&"-val kezdődik: kommunikáció, kultúra, kommunizmus . . . Háy Agnes: Nekem mint képzőművésznek a BBS léte lehetőség, remény arra, hogy filmet csinálhatok. 1972-ben készítettem az elsőt, azóta még kettőt . . . De az utolsó 4 évig készült, és a negyvenperces „gyurmafilmemnek" még mindig nem tudtam megnézni a sztenderdkópiáját . . . Azt, hogy rendhagyó animációs filmeket csinálok, illetve akarok csinálni: nem érzem nehézségnek, hiszen ehhez is csak kamera kell. .. Antal István: Aliként fogadtad annak idején a BBS-nek azt a gesztusát, hogy kaput nyitott jogosítvánnyal nem rendelkező művészek előtt? Tóth János: Abszolút jól. Egészséges ötletnek tartottam és tartom, mert inspirálták a magyar film egészét, nagyobb mozgékonyságra, dinamizmusra, újszerűbb látásmódra ösztönöztek. Én mindenképp elfogadtam az ilyen filmekből érkező kihívást. A probléma csak az, hogy a BBS talán túlzott mértékben teret adott ezeknek a kísérleteknek, és nem vizsgálta meg eredményeiket esztétikailag, tartalmilag, hogy mi bennük az előremutató, s hogy mi a rossz kísérlet. . . Lányi András:.... a BBS sokat emlegetett konfliktushelyzetében a Magyar Filmművész Szövetség — beavatkozással — úgy csinált rendet, hogy visszanyeste a stúdiót akkorává, amekkora az eredetileg hivatalosan elfogadott, kialakított keretekbe belefért. Mintha kezét-lábát le kellene vágni a gyereknek, mindegy . . . csak az ágyba beférjen. Ez megtörtént, az ágyba belefért. Majd bekövetkezett az a furcsa helyzet, hogy a főiskolából kilépő generációknak nemhogy megnőtt volna az alkotókedve, inkább csökkent: vákuumba kerültek. Nem volt kivel leszámolniuk. Minden megelőző nemzedék úgy hozta ki magából, amit tudott, ami benne volt, hogy szembeszegült és leszámolt az előzőekkel. Én azért léptem ki a BBS-ből, mert nem tudtam egyetérteni azzal a határozattal, amely a BBS-t viszszaminősíti ifjúsági gyakorlótereppé; nem tudtam egyetérteni azzal sem, amely írásba adja: a stúdiónak nem feladata olyanfajta kísérleti műhelyt kialakítani, ahová az idősebb generációk felnőtt filmesei is visszatérhetnek, ahol nem filmes képzettségű emberek is készíthetnek filmet, ahol a hivatásos szakma és az amatör film találkozhat és együttműködhet.. . (A BBS „visszametszése" 1975 óta van érvényben. Lányi András fájdalmas megjegyzése sokakból visszhangzik ma is.) Elek Judit: ... én azt hiszem, azok közé tartozom, akik még mindig kinyitják azokat a borítékokat, amelyek a »keddek« előtt érkeznek. Hiszem, hogy a BBS törvényszerűen kidobja magából azokat, akik „öregek", mert egyszerűen nem lehet benne elférni fizikailag, anyagilag. Engem is kidob... És mégis, mindezek tudtával, most is szükségem van rá. Fábry Zoltán mondta sokszor különböző szövetségi üléseken — amikor még mi voltunk »a« BBS borzasztó igazságtalanság, hogy ő nem csinálhat BBS-filmet. őneki miért nem szabad kísérletezni?!!! és igaza van. Igaza van, mert borzasztóan hiányzik, hogy nem lehet »abból a három oldalból« filmet csinálni — rövidfilmet, amit az ember úgysem képes százoldalas forgatókönyvben megfogalmazni ... és erre sehol másutt nincs mód, sem a Televízióban ... sehol, ezt csak a BBS-ben lehetne ma is, sajnos ... (Ennek az évnek tavaszi mustráján a legifjabb Balázs Béla Stúdió 10 különböző irányzatú filmmel mutatkozott be, csakhogy, amint Zalán Vince is felrója a Filmvilág hasábjain, nem a frissen diplomázottak éltek szerzett jogaikkal, hanem még mindig az előttük járók. Miért ?) Matkócsik András: A most működő BBS éppúgy mobilis stúdió szeretne maradni, mint a valamikori. Öröklött problémáink kötötték le működésünk első évének 90 százalékát és csak 10 százalékkal indíthattunk — meglehetős nagy lendülettel — egy tervezett játékfilmes programot. Az örökség ... Végignéztünk több ezer kilométer filmanyagot, és megpróbáltuk menteni, ami menthető. Még így is nagy tételeket kellett leírni, és a sztenderdizált anyagok nagy része is hihetetlenül rossz és unalmas film volt . . . Ami az elmúlt években a BBS-ben fő tendenciaként »valóságkubikolás« — vagy minek nevezzük — címén folyt, az számomra nonszensz. A film nekünk — s ezt több munkatársam nevében mondhatom — mást jelent. Határozott elképzelést, formanyelvet, montázst, képet, dramaturgiát. Nekem az összes többi: a video, a riportázs, az interjú . . . nem »a film«. A film számomra azt jelenti, hogy beülök a mozi sötétjébe és azonosulok a hőssel. Xantusz János: ... a BBS most akkumulációs időszakában van, és nem világos, hogy milyen értékeket hoz majd létre . . . Nem elég határozott a karaktere. De elvileg mindig megvan a lehetőség, hogy alapszabályából, jellegéből fakadóan a tagság gyakorolja az alkotóközösség demokratizmusát . . . Gulyás testvérek: ... jelenlétünk egy megváltozott szemléletű BBS-ben is egyetlen lehetőség, mert nincsen másik. Az ember nem választhat nyolc BBS között, és — tudtunkkal — ez az egyetlen ilyen típusú stúdió Európában. Ha az állapotok olykor áldatlanok, akkor sem szabad elfelejteni, hogy ebben a stúdióban késhegyig menő harcok közepette is születtek olyan munkák, amelyek sehol másutt nem jöttek volna létre. Tény, az itteni állapotok időnként reprezentatív módon mutatták meg a magyar szellemi élet filmművészeti arculatát, és mégis születtek filmek, amelyek — visszatekintve — feledtetik mindazt a kínt, fájdalmat, ami szülés közben gyakran lehetséges vagy éppen elkerülhetetlen. Késhegyig menő harcokat sok más stúdióban, szervezetben fel lehet mutatni — csakhát nem a füst jellemzi a tüzet... (Munkabeszámolóm, terjedelméből fakadóan, töredékes. Aminthogy nem adhat számot megannyi rezdülésről, filmeseink szenvedélyének, saját történetük iránti indokolt elfogultságának vagy keserűségének dokumentum villanásáról. Amíg a Balázs Béla Stúdió dokumentumait, jegyzőkönyveit, jelentéseit, feliratait, ítéleteit, vitairatait olvastam — köztük például egy válsághelyzetben lebonyolított valódi több fordulós, kieséses rendszerű, titkos szavazás jegyzőkönyvét is — kedvem támadt volna egv másik: olvasni való montázst szerkeszteni, mert mindez immár »művelődéstörténet«. Középpontjában sok maradandó filmmel.) Nóvák Márk: Kedd 21