Budapest, 1981. (19. évfolyam)

12. szám december - Oszlay István: Egy centiméter hó — félmillió forint

a bányába. Addig egyedül húzok ki, míg utolér. . — Mindig ezen az útvonalon járnak? Mi a körzetük' — A körtéri rész. A Karinthy, Bercsényi, Siroki, Váli, Lágymányosi, Kruspér utca és itt a Bartók-lakótelep is. . . — Állandó ember a vállalatnál? — Igen. 1975 óta vagyok itt... — Mennyi a fizetése? (Szaggatott krahácsolás, nevetés és torokköszörülésféle hangok): — Négy... négy és fél. Borítékban. . . — És ami esetenként hozzájön. . . meg lehet mondani? — Hát... azt nem tudom... Nem is számolom, hogy őszinte legyek. — Azelőtt hol dolgozott? — Az építőiparban voltam nyolc évig. .. Hát ott nem találtam úgy meg a számításomat. — Hova valósi? Pesti? — Hevesi vagyok. Szállón... Munkásszálláson lakom. — Mennyit fizet havonta? — Ó, hát az nagyon piti összeg.. . Tényleg ingyen van... 100—120forint.. . Nagyon szép nagyon korszerű. A Testvér-hegyen van. .. — A kocsi most melyik lerakóhelyre viszi a szemetet? — Itt Nagytétényben egy dunai árterületet töltünk fel. .. De, sajnos, most már bezáródik, az a baj. . . — Es ez maguknak is gondjuk? — Természetesen... Üres kilométerek, meg minden... De a vezetőség már intézi... Szóltak, hogy majd okosan megoldják az egész dolgot. . . — Iskolai végzettsége? — Nyolc általános. — Tud-e arról, hogy ilyen messziről nem kötelesek kihordani a kukákat? De maguk kihordják. Kapnak-e valamit a lakóktól, illetve a háztól? — Hát... esetenként. .. — Hányszor járnak ezen a területen hetenként? (A hangjában immár gyanakvás): — Miért van ez... a dolog? — A vállalatról írok... Beszéltem már az igazgatójukkal is... Tudja ki az? — Persze... Nagyon tisztelem, becsülöm Merényi elvtársat. — Ismeri személyesen? — Láttam már többször is. Kutas elvtársat is, és Hajdú elvtársat is... Tisztelem, becsülöm őket. . . — Mekkora a legnagyobb távolság a körzetükben, ahonnan a kukákat ki kell húzni? — Hát tíz méterben van megszabva, hogy addig vagyok köteles. . . Tíz méter. . . — Igen. De itt a legrövidebb út is több, mint tiz méter.. . — Mit tehetünk... ? A szemetet csak el kell vinni...] — Hogy miért alakult így? — folytatja az igazgató a bejátszás után. — A kukás szemétszállítás bevezetése után kezdetben nemegyszer előfordult, hogy a kukák ott maradtak a járda szélén. Hogy ezt a cseppet sem esztétikus utcaképet megváltoztassuk, a mi embereink hozzák ki és viszik vissza a kukákat. — Az utcaseprőt ma útg ondozónak nevezik. Változott más is, nemcsak a név? — Kezdjük egy kicsit messzebbről. 1968 októberében jöttem a vállalathoz. Akkor 860 úttisztító volt a' vállalat alkalmazásában. Ehhez naponta felvettek mintegy kétszáz alkalmi munkást. Ezek reggel megkapják a seprűt, délután a pénzt, s másnap vagy jönnek vagy nem. Az akkori kézi úttisztítás osztályvezetője mindig panaszkodott: kevés a létszámuk, mi lesz. Mert a háború előtt seperték az utcákat háromezren is. — A mai létszám! — Olyan, aki meg tudja fogni a seprűt: hetven. — Hetven? I — Annyi. Az utcáról ehhez felveszünk 300—400 embert, tehát vegyük úgy, hogy naponta ötszázan takarítják az utcákat. Az alkalmi szemeteseket is ide számítva, 500—600 embert tudunk ma fölvenni. De egyre kevesebb a jelentkező. — Hogyan osztják el azt a hetven embert? — Egyszerű. Ossza el a hetvenet huszonkettővel. Két-három úttisztító jut egy-egy kerületbe. És dolgozik velük néhány alkalmi... Ma még dolgozi k. . . — A nagyobb kerületeknek vagy egy-egy fontosabb körzetnek nem adnak elsőbbséget az elosztásnál? — Nem, ekkora létszámmal lehetetlen. A Vár elég jeles területe a fővárosnak? Ide egy, azaz egy állandó úttisztító jut. Vannak olyan kerületek, ahol nem jelentkeznek alkalmiak sem. Ennek ellenére százötvenen, akikkel már volt „problémánk", ki vannak tiltva tőlünk, nem vesszük fel őket sem utcaseprőnek, sem kukásnak. — És hogyan boldogulnak? — A hiányzó létszámot gépesítéssel, korszerűsítéssel igyekeztünk pótolni. Az utóbbi három évben mintegy 300 millió forintot költöttünk úgynevezett önfelszedő seprőgépek, nagy teljesítményű saralók, lombfelszívók és egyéb célgépek vásárlására. Csak így tudjuk tartani azt a vagy van—vagy nincs tisztaságot — ami van. De akkor is azt mondom, lehet bármiféle csodagépesítés, legalábbis a technika mai állása szerint, szerintem 2000-ben is szükség lesz utcaseprőre. Például ott a 16 000 hulladékgyűjtő az utcán. Ezeket meg kell fogni kézzel, és ki kell önteni. Időnként ki is mosni. Ki csinálja mindezt, ha nem jönnek hozzánk?... Ha ezer utcaseprőm lenne ma, én boldog ember volnék... — Vannak divatos, és vannak jól fizető szakmák. Az utcaseprés, gondolom, egyik se. Bölcsebb volna nem firtatnom, mégis megkérdezem: miért nem jönnek utcaseprőnek az emberek? — Vannak gyerekei? — Igen. — Ugye nem utcaseprőnek neveli őket? — Hát.. . — Látja, én sem. Persze azelőtt sem nevelte annak senki. Nem övezi társadalmi megbecsülés a köztisztasági munkát, hát még az utcaseprőét. A narancssárga mellény, a,.csíkos kardigán" kezdetben megbélyegzésnek tűnt számukra. — És az anyagi elismerés? — Megfelel egy átlagos segédmunkási fizetésnek: 3000—3500 forintot kapnak havonta. Elképzelhető azonban, hogy sokkal többet kell majd fizetnünk, hogy legyen Budapesten útgondozó. Az elfogadható tisztaság érdekében. — A vállalat folyamatosan működő nagyüzem. Az évente ismétlődő tavaszi, nyári és őszi nagytakarításon, az útjavításokon s egyéb közterületi munkákon kívül időnként új szolgáltatással lepi meg a főváros lakosságát. A lomtalanítási akciónak közel tízéves múltja van. Mivel kecsegtet az idén tavasszal kezdődött ingyenes szemétlerakási kampány? — Elsősorban a lakosság számára indítottuk ezt az akciót. Plakátokon, az újságokban, a tévében hirdettük, hogy öt köbméternyi szemetet, építésibontási törmeléket stb. bárki díjtalanul lerakhat kijelölt szeméttelepeinken. A szállításról maga gondoskodik, mi azzal is segítjük, hogy ötvenliteres műanyag zsákokat adunk öt forintjával. Nincsenek kizárva az akcióból a kisiparosok, szövetkezetek, és a vállalatok sem, nekik azonban köbméterenként 38 forintot kell fizetniük a bányabelépőért. — Sikeres akció volt? — íme, a legfrissebb — a szeptember havi — kimutatás. Kilenc telepünkre összesen 340 köbméter hulladékot szállított a lakosság. Számolhatunk ezzel az átlaggal, tehát az elmúlt tíz hónap alatt 3400 köbméterrel. — Ha őszinte akar lenni, ugye, többet vártak? — Ha őszinte akarok lenni, még ennyit sem. És ez siker, mert ennyi szemét nem az útszélekre, nem a parkok bokrai közé, nem a parkerdőkbe került, hanem egyenesen a szeméttelepeinkre. Ez volt a célunk, és folytatjuk a sikeres akciót.. . — .. .amelynek szervezése, propagálása nem kis pénzbe került. — Kétségtelen. De sokkal többe került volna, ha ezt a 3400 köbméter hulladékot ki tudja, hány száz helyről kell összeszedni a kerületi tanácsok kérésére vagy a Fővárosi Tanács utasítására. — Tehát folyton-folyvást jöhetnek a rakományok? — Igen. Közönségszolgálati irodánk majd időnként gondoskodik, hogy a lakosság ne feledkezzék meg róla. Amikor 1972-ben meghirdettük a díjtalan lomszállítást, abban az évben 2000 köbméter lomot szállítottunk el a lakóházak elől. Ma már 100—120 ezer köbméternél tartunk, s gondolom, ennyit ezután is lerakunk évente. Hasonló növekedést várunk a díjtalan szemétlerakástól is. Legfeljebb most, hogy közeleg a tél, átmenetileg csökken a szállítás. — A telet említette. Jeleztem, hogy szeretnék be-4 Bevetésre készen: 247 célgép. . .