Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Mester Árpád: A Józsefváros jövője

Csigó László felvételei forduló előtt épült — és nem a yómódú polgárok számára. Ennek történeti háttere van. A vidékről felvándorló munka nélküli emberek nagy többsége a Keleti pályaudvaron át érkezett a fővárosba. A legszegényebbje csak a Teleki térig jutott, ahol előbb a szabad ég alatt aludt, azután ágyat, s aki tudott, szobát bérelt. A „tehetősebbje" házat is épített a Józsefvárosnak ebben a részében. A vizsgált terület 83 százalékán így alakult ki a túlnyomórészt fölszintes és egyemeletes beépítés. S ennek 95 százaléka mára elavult, lebontásra vár. Nem csupán az épületállomány avult el, hanem vele együtt öregedett minden közmű és vezeték. A társadalmi és környezeti viszonyok is megromlottak. Ez utóbbiakról érdemes néhány reprezentatív jellegű — tehát nem részletes vizsgálatra támaszkodó, de jellemző — adatot megemlíteni. A tébécés betegek aránya a budapesti átlagnál 22,4 százalékkal, az alkoholistáké 85 százalékkal volt magasabb. Fokozódott a lakosság elöregedése, igénytelensége, erkölcsi labilitása. Ezeknek egyenes következménye volt annak idején a nagyszámú fiatalkorú bűnöző, a tiltott prostitúció és a sége indokolja. Ebbe a minőségbe beletartoznak a történelmi értékek, a városkép-utcakép minden hagyományt őrző eleme, amelyeket esetenként és egyre körültekintőbben védeni, óvni kell. A józsefvárosi rekonstrukció lassan bontakozik ki. 1970-ben kezdődött, majd néhány év vajúdás után nagyobb lendületet kapott, ami — úgy tűnik — mintha ismét kezdene alábbhagyni. Ennek okait most ne firtassuk, azt azonban rendkívül fontosnak tartom megjegygyezni: a folyamat nem állítható meg, nem is szabad megállítani. A rekonstrukció ténylegesen akkor újíthatná meg a városrészt, ha az új épületek építésével párhuzamosan sor kerülne a megmaradó épületek rendbe hozatalára, a bontásra nem ítélt lakások komfortosítására, az utcák burkolatának, világításának stb. korszerűsítésére, a meglevő zöldterületek felújítására. A rekonstrukció két fő tengelyre épül: az egyik a Práter utca, a másik pedig az új körút egy szakaszának tervezett nyomvonala. A Práter utcát azért választottuk tengelynek, mert a A Józsefváros öreg házainak túlnyomó része lebontásra vár Illés utca—Práter utca A belső városrészek közül a legavuitabb a Józsefváros Baross utca és Üllői út közötti területe volt. Azért a múlt idő használata, mert Budapesten először ezen a részen kezdődött meg — és reméljük, folytatódni fog — a rekonstrukció. Radikális változásokra van szükség, az öreg városrészt meg kell fiatalítani. A rekonstrukció megkezdése előtti vizsgálatok kimutatták: ezen a területen az épületek több mint 70 százaléka a századveszélyeztetett gyermekek rendkívül magas száma. A városrészt omladozó házak, nedves, aládúcolt lakások, kietlen utcák jellemezték. Hihetetlenül kevés volt a zöldterület. Tréfásan azt mondtuk akkoriban, hogy annyi zöldterület jut itt egy lakosra, mint amennyi az autóbuszban kell egy ülőhelyre. Hangsúlyozni kell azonban, a rekonstrukció olyan mértékben lehet radikális, amennyire azt az adott elavult városrész minőterület súlyvonalán halad keresztül, s ezenkívül érdekes színfoltot vagy városképi — mondhatnánk tájképi — kapcsolatot is jelent az utca nyugati látóhatárán feltűnő, a levegő páratartalmától függően gyakran közelinek mutatkozó Gellérthegy, tetején a Szabadság-szoborral. Ezt a kapcsolatot nem kellett felfedezni, mindig élő — adott — volt: a zsúfolt belsővárosi utca és az abba „bekandikáló" Gellérthegy között. A másik tengely, mordhatnánk, művi (még soha nem volt): az új, úgynevezett Szigony körút. Azért kapta egyelőre ezt a nevet, mert nagyjából a Szigony utca mentén alakul ki. Az új körút szerepe a távoli jövőben fog majd kibontakozni — a rekonstrukció kiterjesztése során a Józsefvárosban és az ettől északkeletre fekvő városrészekben, illetve a Ferencvárosban. Addig gyűjtő útként szolgál a Baross utca és az Üllői út között, és több száz autóparkolóhely létesítésére ad lehetőséget. A Baross utca—Illés utca— Üllői út és a József körút között levő többi utca — a tervezett beépítéstől függően — megmarad a jelenlegi vonalán csendes lakóutcának, helyenként gyalogútnak, gépkocsiforgalom nélkül. Azon a területen, ahol a legelavultabb volt az épületállomány, a városrész „szerkezete" átalakul. Néhány kisebb utca — mint például a Losonci utca — megszűnik, mások szerepe az egész terület korszerűbb felhasználása érdekében megváltozik. Ez alatt azt értjük, hogy a területek belső rendszere megfeleljen — ha nem is száz százalékban — azoknak az igényeknek, amelyek ma már nélkülözhetetlenek az egyes intézmények (iskola, óvoda bölcsőde stb.) működéséhez. De azoknak is, amelyek játszóterek, pihenőhelyek, sétautak, vagyis a napi szabad idő egy részének eltöltésére alkalmas területek kialakításához vezetnek. Megemlítek itt egy gondolatot, melyet először alkalmaztunk a budapesti lakásépítéseknél: a terület minél célszerűbb kihasználása érdekében az alapfokú intézmények közül az óvoda és a bölcsőde gazdasági szárnyát a lakóházak földszintjén helyeztük el. Ennek révén nem csupán annyi szabad területet takarítottunk meg, amennyi ezek önálló területen történő elhelyezése esetén szükséges lett volna, hanem az előkertek és a megközelítő utak területét is. Amivel ugyancsak bővült a szabad terület, sőt, áttételesen ugyan, de csökkent a bontandó épületek száma is. A szabad területeket, amelyeken a játszóhelyeket stb. telepítettük, „összeforgattuk", vagy a közintézmények területe mellé helyeztük, hogy — legalábbis vizuálisan — a látvány szempontjából összefüggő zöldfelületeket hozzunk létre. Ez a gondolat a már megépült részen megvalósult. Ennek köszönhető, 3