Budapest, 1981. (19. évfolyam)

11. szám november - Gerle János: Elszámolás a századfordulós épületekről

GERLE JÁNOS Elszámolás a századfordulós épületekről Először is, a téma határait kell meghúznom. Legkönnyebb ezt időben rögzíteni, ezért kezdem evvel. A lajstromban 1896 és 1916 közötti épületek szerepelnek (ahol tudom, feltüntetem az építész nevét és az építés időpontját). A történeti stíluselemek felhasználásán alapuló építészet tagadása Nyugat-Európában a 19. század közepén kezdődött. Ennek legjelentősebb elméleti megalapozója az angol John Ruskin és William Morris volt. Megállapításaik nagyon erősen hatottak Magyarországon 1900 és 1910 között. Az eklektikával, historizmussal, akademizmussal való szakítás a nálunk a bécsi orientáció miatt szecesszió néven közismert irányzat első formai hatásai a hazai építészetben a millennium idején jelentkeztek. Először csak a homlokzatdíszítéshez használt elemek kelléktárába került be egy-két új motívum (ez a fajta felszínesség jelen volt a stílus rövid történetének egész időszakában), majd egy-egy jelentősebb építész munkássága révén fokozatosan áthatották az épületek egészét az új anyagok, szerkezetek alkalmazásából és elsősorban az új, individuális formaalkotásból fakadó következmények. Az első világháború véget vetett az építő és formáló kedvnek, majd a háború következményei föld alá kényszerítették a még csak kibontakozóban levő új stílus szellemi alapjait, és évtizedekre megszünelemei (és kétségtelenül ismeretlen elemei) a századforduló európai épitészettörténetének. Nyilvánvalóan lehetetlen — és jelen körülmények között értelmetlen is — valamiféle teljességre törekedni, mert hatalmas és határterületein az eklektikával összemosódó emlékanyagról van szó. A lajstromba tehát csak a legjellegzetesebb emlékeket, a legjelentősebb építészek alkotásait igyekeztem felvenni. (A nemcsak részleteiben, hanem teljesen elpusztult épületek jegyzékét és a jelentősebb meg nem valósult terveket egy következő alkalommal közlöm.) •» Végezetül a tematikai határt kell megvonnom. Az egyes elnevezések — szecesszió, Jugendstil, art nouveau — jellegzetes eltéréseket is takarnak. Éppen az individuálisan felszabadultformaalkotás eredményeiben jelentkezik világosan a nemzeti karakter az egyes országok építészetén belül. Témánk így nem határozható meg a szecesszió fogalmával, mert ez jellegzetesen osztrák irányzat, amelynek egyes ismérvei éppúgy jelentkeznek a magyar építészetben, mint a Párizsból származó art nouveau-é vagy a Berlinből, Münchenből ideérkezett Jugendstilé. Nálunk egyrészt éppen a sokféleség jellemző (hiszen például Bécsben ugyanebben az időben a szecesszió szinte kizárólagosnak mondható). Másrészt a magyar nemzeti sajátosságokat hordozó épí-II., Nyúl u. 6. tészeti stílusoknak, melyek mindenképpen egyedülálló és európai színvonalú építészeti eredményeket hoztak, nincs elfogadott elnevezése a szakirodalomban. (Ráadásul, erősen különböző irányzatok tartoznak a nemzeti építészet címszava alá.) Ezért használtam a lajstrom témájának megjelölésénél a „századfordulós" kifejezést, ami jelenti a szecessziós stb. hatások hazai megnyilvánulásait és a nemzeti stílus létrehozására tett kísérleteket is. Tehát mindazt, ami tudatosan elkülöníti magát a korábbi építészeti gyakorlat formavilágától a gyökeresen új, korszerű építészeti arculat megteremtése érdekében. I. kerület Ág utca 3., villa (jánszky Béla és Szivessy Tibor, 1911). Batthyány utca 4., lakóház. Attila út 91., lakóház (Mende Valér, 1912). Műemléki védelme indokolt volna. Gellért hegy utca 13., villa (Fischer József és Detoma Alfonz, 1911 körül). Hunfalvy utca 11., villa (Reichl Kálmán, 1908). Mészáros utca 4., lakóház (Szőke Imre, 1911). Szilágyi Dezső tér 4., lakóház (Kopeczek György). Tigris utca 3., villa (Franz Baumgartner, 1904). II. kerület Ady Endre utca 1., lakóház (Wannenmacher Fábián, 1912). Ady Endre utca 15—17., ikervilla (Vidor Emil, 1911). Műemléki védelme és bejárati faépítményének helyreállítása indokolt volna. Áldás utca 1., iskola (Zrumeczky Dezső, 1911). Műemlék jellegű épület. Budakeszi út 57., villa (Töry Emil, 1898). Érmelléki utca 9., villa (Jakab Árpád, 1914). III., Kálvin köz 4. Fillér utca 26., villa (Bauer Emil és Guttmann Gyula, 1910). Frankel Leó utca 11., lakóház (AIpár Ignác, 1900 körül). Frankel Leó utca 20., lakóház (Löllbach Kálmán, 1910). Garas utca 12., villa (Wellisch Andor és Vydareny Iván, 1914). Városképi jelentőségű épület. Házmán utca 12., villa (Mayer Péter, 1909). Keleti Károly utca 29—31., lakóházak (Komor Marcell és Jakab Dezső, 1910). Keleti Károly utca 33., lakóház és villa (Fischer Ferenc, 1909). Marcibányi tér 1., iskola (Balázs Ernő, 1915). Mártírok útja 7., lakóház (Málnai Béla, 1907). Nyúl utca 3., villa (Tőry Emil és Pogány Móric, 1911). Védendő épület. Nyúl utca 6., villa (Ágoston Emil, 1909). Védendő épület. Pasaréti út 59., villa (Lechner Jenő, 1910). tették a konkrét formai eredményeken jóval túlmutató gondolatok aktualitását. Nehezebb kérdés a terjedelem körülhatárolása. Épületeink százain fedezhetők fel a korszak jellegzetes stílusjegyei (arról nem beszélve, hogy épületek százairól tűntek el az idők folyamán azok a jellegzetességek, melyek eligazíthatnának az efféle lajstromozás munkájában*). Ugyanakkor nem lehet egyértelműen meghúzni azt a határvonalat, mely élesen elkülönítené egymástól a felszínes utánzást és a tehetségről árulkodó igazi alkotótevékenységet. Azért is nehéz ilyen éles határt vonni, mert a magyar építészet sosem bővelkedett európai mércével mérhető alkotótehetségekben, így más korok példáinál megszokott a jó utánzat hazai viszonylagos értékrendben történő méltatása. Ebben a korszakban az élvonalbeli építészek sajátos, színes és európai színvonalú alkotásokat hoztak létre, gyakran az utánzatok is érdekes és számottevő * Lásd: Gábor Eszter, Leborotvált homlokzatok című cikkét. Budapest 1981/8. sz. (A szerk.) »-" ! i 17