Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Király Péter: Múzeumi matinék 1938—1944-ben

Múzeumi matinék 1938-1944-ben Kresz Géza (1882—1959) A hatvanas évek táján nálunk népszerűvé vált múzeumi koncertekhez hasonlókat már századunk első felében is rendeztek, főleg Angliában, de más nyugati országokban is. „Amerika rendkívül gazdag könyvtáraiban és múzeumaiban — írja 1929-ben Kresz Géza a Aíuzsikában —, különösen a régi kultúrájú keleti államokban, a kamarazene úgyszólván kiállítási tárgy. Hírneves kamarazenetársulatok keltik életre a zenei könyvtárakban porladó müveket. Worcester (Massachusetts államban) büszke az „Art Museum"-ára és igen szép műtárgyai között minden második vasárnap felhangzó kamaramuzsikájára." Az ilyen példákat követte a Nemzeti Múzeum dísztermében 1938—44 között tartott Múzeumi Matinék sorozata is. Elindítója az 1935-ben Kanadából hazatért Kresz Géza hegedűművész, akinek régi tervei közé tartozott egy olyan kamarazenei sorozat, melyben — ahogy írja — „ . .. első hallásra érthető, spontán őrömet" adó, s akkoriban még ritkán — vagy egyáltalán nem — hallható, főleg barokk és klasszikus remekműveket, kis mesterek ihletett alkotásait, valamint kisebb számmal a közelmúlt és a kortársak szerzeményeit játszanák. Amerikai tartózkodása alatt nagy hatással voltak rá a kanadai és egyesült államokbeli, az európaiaknál sokkal közvetlenebb, fesztelenebb hangversenyek, melyeket főiskolákon, egyetemeken és múzeumokban tartottak. Szeretett volna létrehozni valami hasonlót itthon is. Terveihez sikerült megszereznie a Nemzeti Múzeum történeti osztályának és a Múzeum Barátai Egyesületének támogatását, ennek eredményeként indult meg 1938 februárjában a Múzeumi Matinék sorozata, s egészen 1944 tavaszáig tartott, amikor már nem lehetett folytatni a hangversenyeket. Mivel Kresz Géza neve és munkássága ma még zenészek között is alig ismert, s gyakran tévesztik össze édesapjával dr. Kresz Gézával, a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület megalapítójával (akinek nevét ma utca őrzi a főváros XIII. kerületében), ezért szükségesnek látom ismertetni fontosabb életrajzi adatait. Budapesten született 1882-ben, itthon Hubaynál, Prágában Sereiknél, Belgiumban Vjavf-nál tanult hegedülni. 1909—15-ben Bukarestben voh konzervatóriumi tanár és a román királynő udvari kamaramuzsikusa, majd az Artúr Nikisch vezette Berlini Filharmonikusok hangversenymestere és szólistája. Közben turnézik Európában, valamint szonátákat játszik feleségével, az angol származású Drewett Nora zongoraművésznővel, s triót alakít Gregor Piatigorskival. 1923-ban Kanadába, Torontóba költözik, ahol a konzervatóriumban tanít, s megalakítja a Hart House vonósnégyest, mellyel 12 éven keresztül nagy sikerrel járják Kanada és az Egyesült Államok városait. Az amerikai kontinensen ők játsszák először Bartók I. és 11. vonósnégyesét, Maurice Ravel New York-i bemutatkozó hangversenyén ők szólaltatják meg a vonósnégyest. A Hart House kvartett mellett alakít egy kamarazenekart is, the Little Symphony néven, mely a Múzeumi Matinék kamarazenekara elődjének tekinthető sok szempontból. 1935-ben hazajön, először a Zeneakadémián tanít, majd a Nemzeti Zenede igazgatója lesz, s eközben megvalósítja a zenei gimnázium megalakítására vonatkozó régi tervét. A háború után, 1949-től 1959-ben bekövetkezett haláláig — ismét Torontóban él. Kresz Géza számára az 1938—44-es évek nagy kísérlete volt a Múzeumi Matinék sorozata, melynek keretében 1938 tavaszán próbaként három koncertet rendeztek, majd látva ezek közönség- és sajtósikerét, minden évadban hatot. A matinék hat és fél éve alatt 39 előadást tartottak szinte mindig telt ház előtt, s közülük a Rádió is sokat közvetített élő adásban, illetve stúdió- vagy lemezfelvételről. A Nemzeti Múzeum díszterme több szempontból is ideális hangversenyterem volt. Egyrészt méretei folytán, melyek alkalmassá tették arra, hogy nagyobb teret igénylő szimfonikus müvek is felhangozzanak, de mégsem volt annyira nagy, hogy elvesszen a házimuzsikálás közvetlen légköre, varázsa. A szép klasszicista terem pedig segített elképzelni az olyan mesterek, mint Mozart vagy Haydn műveinek, egykori előadásaiknak környezetét, a kastélyok, főúri rezidenciák dísztermeit, zenetermeit. Ahogy a Pesti Hírlap zenekritikusa írja a Múzeumi Matinék megindításakor: „akkor a hangversenyélet iparszerüvé válása, a koncertek virtuóz szelleme, a termek nagysága, ridegsége még nem ölte meg a remekmüvek sok-sok apró szépségét." A matinék hangversenyei a múlt században ugyanitt tartott Philharmoniai Hangversenyek hagyományát is folytatták, melyeknek olyan részvevői voltak, mint Liszt Ferenc vagy Erkel Ferenc. Kresz Géza szerette volna elérni azt is, hogy a Múzeumi Matinék ismeretterjesztő és némileg nosztalgikus koncertjei eljussanak a társadalom több rétegéhez is. Az első estet Csepelen szándékozott megszervezni, de erre nem kerülhetett sor, mivel többszöri kérés és kérvény ellenére sem tudták megszerezni a vidéki és külvárosi hangversenyekhez a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól a legminimálisabb anyagi fedezetet (vonatjegyre, terembérre), mert a minisztérium ezeket az évről évre megismételt kéréseket — a Kresz Géza által hangsúlyozott kulturális misszió ellenére — re.idszeresen figyelmen kívül hagyta. A múzeumi hangversenyek megszervezése sem ment teljesen zökkenőmentesen, mivel a Nemzeti Múzeum a matinékhoz szükséges székeket és az akusztikát javító kárpitok beszerzését nem tudta finanszírozni, így ezeket csak apránként sikerült megszerezni, s még 1940-ben is hiányoztak székek a teremből. A zenekarnak sok fiatal, pályájának elején tartó tagja volt, mint például Brodszky Ferenc, Frank Lajos, Jeney Zoltán, Szervánszky Péter, Tátrai Vilmos, de játszottak itt olyan közismert művészek is, mint Dömötör Lajos, az Opera első fuvolása, a zeneszerző-zongorista Kósa György, aki a continuót játszotta, vagy Romagnoli Ferenc, az Opera kürtöse. A zenekar létszáma 13—14, ha fúvósok is játszottak, akkor 18—19 zenészből állt. Ezenkívül szinte minden koncerten közreműködtek hírneves szólisták. összegezve az elhangzott műveket, feltűnik, hogy milyen sok — körülbelül 180—200 — darabot adtak elő, főleg barokk és klasszikus szerzeményeket, de volt köztük jó néhány reneszánsz, romantikus és számos kortárs kompozíció is. A programok többségét különböző szerzők alkotásaiból állították össze, de egy-egy alkalommal a műsort kizárólag Mozart, Schubert, illetve Dohnányi művei alkották, valamint a farsangot két évben is a zeneirodalom vidám alkotásaival köszöntötték. Az elhangzott darabok nagy része már repertoárszám, de nem is egy akad köztük, mely ma ritkán hallható hangversenyeinken. A Múzeumi Matinékhoz fűződik több más mű mellett Brahms Liebesliederwalzer című 9 zenekarkíséretes énekkvartettjének első, és Eszterházy Pál Harmónia Coelestisének első — habár csak részletekben való — 20. századi bemutatása is. Ma elsősorban abban kell látnunk a matinék jelentőségét, hogy — egy, Nyugaton már polgárjogot nyert koncertformát átültetve — a hazai közönséget (illetve annak egy részét) megismertették a régmúlt korok zenéjének sok kiemelkedő alkotásával, s az ismerteket pedig módjuk volt meghallgatni a műnek jobban megfelelő kis létszámú együttes előadásában is. Kresz Géza kamarazenekarát megelőzően nem nagyon volt ilyen jellegű együttes nálunk, s csak 1957-ben folytatta ezt a hagyományt a Tátrai Vilmos által megalakított Magyar Kamarazenekar. A háború befejeztével Kresz Géza még próbálkozott ugyan a sorozat folytatásával, de a múzeumi hangversenyek csak a hatvanas évek táján indultak újra, némileg más programmal, főleg a középkor, a reneszánsz és a barokk zenéjére koncentrálva, a műveket lehetőleg eredeti vagy kópia hangszereken előadva, s az egykori hangzást mennél hitelesebben felidézve. Ez a hitelességi szempont a harmincas években még csak egyes esetekben merült fel, például J. S. Bach négyes versenyének előadásakor, amikor is a kritika megállapította, hogy a mű valószínűleg jobban hangoznék zongorák helyett cserriballókkal, de erre akkor még Magyarországon neiji volt meg a lehetőség. Király Péter MUZEUMI HANGVERSENYEK MÜZEUMI HANGVERSENYEK