Budapest, 1981. (19. évfolyam)

10. szám október - Dr. Dercsényi Dezső: Ki lehet-e festeni a Várat?

A budai Várhegy légköri viszonyai nem a legszerencsésebbek. Ebben a magasságban a környék füstje és korma úszik, úgy is mondhatnám: tömörül, s ez elegendő volt egyetlen fél év alatt a színek besötétedésére. A szindinamika szakemberei ezt talán számításba vették mostani terveik készítésekor. Mint említettem, nekem nem is a színekkel, illetve nemcsak azokkal kapcsolatban vannak aggodalmaim. Sokkal nagyobb baj, hogy a Várnegyed házai nedvesek. Amikor az ostrom után helyreállították, több helyen még a tudományos kutatás is elmaradt, hát még a nagy költségű szigetelés. Sokat panaszkodott a miniszteremnek e folyóirat egykori főszerkesztője, Mesterházi Lajos, hogy dohos, nedves az Országház utca 20. sz. alatti lakása. A homlokzattatarozás tervezői természetesen számoltak ezzel: a Várnegyed több utcájában leverték a házak lábazatát, másutt bőséges lyukak fogadják a főszezon idérkező látogatóit. Ezt természetesen el kell bírni, de vannak nehezebb problémák is. A homlokzatok szigetelése, reméljük, sikerült, de az a fránya nedvesség felfelé törekedik, s ha a homlokzaton nem teheti, feljön hátrább. így a lakások többi fala bőségesebben lesz ellátva vízzel. Nem érzem magam illetékesnek, hogy kommentáljam a Központi Bizottság 1978-as határozatát, amely az épületvagyonunk megmentése-A Vámegyed lakóházainak közműhálózata elavult. Amikor a II. világháború után példátlan gyorsasággal lakhatóvá tettek sok házat, a hálózatoknak és a házak épületgépészetének kicserélésére gondolni sem lehetett. Később is csak olyan nagy beruházás megvalósításakor, mint pl. a Hilton-szálló, fektettek korszerű közműveket. Ennek ellenére árkokkal túrták fel tavaly az egész Hess András teret — Táncsics utcát — Tóth Árpád sétányt — Bécsi kapu teret — természetesen a főszezonban, mert a gázszivárgás nincs tekintettel az idegenforgalomra. A munkák miatt több helyen a kapualjakat is „feltárták". Legutóbb a homlokzatok színezésére adtak ki megbízást, majd a tervező kérésére ugyanezek szigetelésére is készültek tervek. Akkor még a Fővárosi Ingatlankezelési és Építési Főigazgatóság irányította az ilyen nagy főútvonali homlokzattatarozásokat, mint a Rákóczi út, Bajcsy-Zsilinszky út, Mártírok útja. Ezt most a kerületek „örökölték". így az I.. kerületnek is súlyos problémák szakadtak a nyakába, mert, mint az épületek gazdái, jól tudták — márcsak a lakók panaszaiból is —, hogy nemcsak kifesteni kell a házakat, hanem a régóta esedékes szerkezetmegerősítéseket, közmücseréket és korszerűsítéseket is végre kell hajtani. Legalább is így lenne célszerű és tervszerű. Ha erre rászánják magukat, bezárult a kör. Van egy tervezőrészleg, amely a homlokzatok víztelenítéséért felelős, a másik a színezésért, a harmadik — már ahol ilyesmire sor kerül — a belső tatarozásért. Nem szeretném megérni, hi az eredmény elmaradna, s megkezdődne a felelősök keresése, illetve az egymásra mutogatás. A Várnegyed lakói természetesen nincsenek olyan szerencsés helyzetben, mint én, aki mint a Víziváros viszonylag új lakója, messziről nézem az eseményeket. Nekik végig kell nézniük, amint a homlokzatot fúrják, a lábazatot leverik, a kapualjat feltárják, majd ideiglenes lábazatot építenek, azután jönnek a belső munkák, ha jönnek — majd színezik a homlokzatot. Ismerve az építőipari munkák koordinálásának nehézségeit, még jó, ha ebben a sorrendben, s nem másként zaklatják az ott lakókat. ről, helyreállításáról intézkedik. Ám bizonyára nem úgy képzelték el, hogy a homlokzatokat kifestik, s a többivel majd csak lesz valami. Megfontolandó példa erre a Mártírok útja 67. sz. ház, amely rikító vörös színével hívja fel magára a figyelmet: vakolat helyett remek műanyag borítás fedi. A háznak leszakadni készülő külső erkélyeit most kezdik aládúcolni vagy kicserélni, alig két évvel a főútvonal elkészülte után. Az ilyenfajta munkára van egy II. Katalin udvaroncáról elnevezett orosz példa, aligha erre gondoltak a határozat meghozatalakor. Nem lehet vitás, hogy az épületvagyon forintértékét tekintve a Várnegyed egy-, kétemeletes házai nem vetekedhetnek az Erzsébet-, a József-, a Ferencváros több emeletes házaival. Létezik azonban egy forintban ki nem fejezhető történeti érték is, és ezen a téren a Várnegyedet vitán felül igen előkelő hely illeti meg fővárosunkban. Aligha van magyar vagy külföldi turista, aki ne látogatna el ide. Pártunk, kormányzatunk alighanem minden vendégének megmutatják. így ez a hegyen épült város, középkori részleteket megőrző barokk, klasszicista és romantikus házaival, múzeumaival és modern épületeivel valójában az egész magyar történelmet reprezentálja, nem utolsósorban beleértve az utolsó harminc esztendőt, amikor korszerű elvek szerint helyreállították és mai utcaképei kialakultak. Nem az ellen van tehát kifogásom, hogy kifessék a Várat — ennek eredményét majd meglátjuk, s azon változtatni is lehet — hanem azt szeretném, ha sokrétű szerepének megfelelően keltenék életre. A Várnegyed ma kettős funkciót tölt be. Több mint háromezren élnek itt, akiknek korszerű lakáskörülményeket, bevásárlási, parkolási stb. lehetőségeket kell teremteni. Ugyanekkor Magyarország évszázados székvárosa, amely a hazai és a külföldi vendégek százezreit vonzza, s ezeknek igényeit is ki kell elégíteni. Számomra tehát nem „térkép e táj", amelyet a legobb akarattal így vagy úgy ki lehet festeni, hanem hazánk első és legjelentősebb műemléki védettséget élvező területe, s ez tervszerű helyreállítást jkövetel meg. Balla Demeter felvételei