Budapest, 1981. (19. évfolyam)

9. szám szeptember - A Budapest postája

1076 GARAY UTCA 5. A Budapest postája Régi terv a Városliget rendezésére Érdekes budapesti vonatkozású kiadvány jelent meg a müncheni egyetem finnugor szemináriumának könyvsorozatában. Dorothee Wehring kiadta Heinrich Nebbien kerttervezőnek 1816-ban készített javaslatát a pesti Városliget kialakítására. A német nyelvű tervezet címe: Ungarns Folksgarten der Koeniglichen Frey-Stadt Pesth. Kéziratát a Kiscelli Múzeum őrzi E. T. 66.165 jelzettel. Pest városa 1813-ban írt kí pályázatot a Városliget megtervezésére. A kötetet bevezető tanulmány nem ismerteti a pályázat eredményét, de megállapítja, hogy 1817-től Nebbien tervének sok elemét érvényesítették a Városliget parkosításánál. De több javaslata maradt megvalósítatlan, különösen azok, amelyek az itt emelendő nagyszabású épületekre vonatkoztak. Nebbien hangsúlyozza a parktervezés esztétikai követelményeit. Szerinte a leghíresebb európai nyilvános parkok is inkább a testi fölüdülést szolgálják, mintsem a művészi hatást. A kerttervező szerinte festményeket alkot, s így is nevezi javaslatában a Városliget egyes kialakítandó részeit. A festményeket gondosan összeválogatott növényegyüttesek és építmények alkotják. Szerepel a tervben major, vendéglő, amfiteátrum, táncterem, játszótér és egy díszbejárat. Ennek a bejáratnak a tervrajzát azzal a megjegyzéssel mutatjuk itt be, hogy a rajz egyenes oszlopsor benyomását kelti, holott— mint a könyvben szintén reprodukált alaprajz tanúsítja — homorú ívet tervezett Nebbien. így a kapuzat megformálása a millenniumi emlékmű előzményének tekinthető. De persze ez a díszbejárat nem ott lett volna, ahol ma a Hősök tere van, hiszen a Sugár útnak, a mai Népköztársaság útjának nyoma sem volt akkor. A Városligetbe vezető út a Király utca (Majakovszkij utca) meghosszabbítása volt, ide tervezte Nebbien a szarvasfogat-szoborral díszített oszlopsort. A díszbejáraton belépve — vagy kocsival behajtva — az úgynevezett cirkuszhoz érkezett a látogató; ez azonban nem cirkusz volt, hanem kerek parkterület vagy virágágy, amely körül fogatok hajthatnak. Tehát olyanféle kocsikorzó lett volna, amilyen később a Stefánia úton alakult ki. A majorban tehenészet működött volna, ahol megvásárolhatják a látogatók a friss tejtermékeket. Érdekes a major építészeti stílusa: ókori görög, román, gót és alpesi építészeti formák eklektikus elegye. Sötét ház a Duna parton Jani János (XII.. Kapitány u. 1. 1123) leveléből idézek: „Valami elintéznivalóm akadt a Várban. Gondoltam, ha már fent vagyok, körülnézek, letekintek a volt királyi palota teraszáról. Ahogy átnéztem a Duna túlsó oldalára, valami gyászos, sötét épülettömeg tűnt a szemembe. Az épülő Fórum-szálló komorlott a mélyben. A homlokzat teljes felületét kitöltő mélybarna üvegtáblák nyomasztó látványa rátelepszik a Duna-parti panorámára. A sötét üveget, ezt a divatos épületelemet már régóta ismerjük. Ezt alkalmazták a Déli pályaudvar csarnokán is. De ott a fekete sávot fent is, lent is nemes burkolatú világos felület keretezi. A kétféle, ellentétes épületelem-együttes arányos alkalmazása harmonikus hatást kelt. Talán még enyhíteni lehetne ezen a komor benyomáson. Például úgy, hogy az emeleteket elválasztó vízszintes fehér csíkokat szerelnének a homlokzatra, ily módon tagolva a felületet." Levelének több pontjával egyetértünk. Mindenekelőtt azzal, hogy a Déli pályaudvar homlokzatán igen jó aránnyal alkalmazták a világos és sötét felület ellentétét. (De hadd jegyezzük meg itt: a pályaudvar épületegyüttese immár kevésbé harmonikus, mióta a nyomasztóan hosszú, monoton hatású MÁV épülettömböt hozzátapasztották.) A Fórum-szálló sötétbarna homlokzatát mi is túl komornak tartjuk. S nem is értjük, hogyan készíthették el a tervezők és fogadhatták el a bírálók ezt a megoldást, amelyről eleve nyilvánvaló volt, hogy újabb diszharmóniát hoz pesti Duna-part egyébként is zavaros összképébe. Nem készült makettfénykép a szállóról, amely előre jelezhette volna, hogy milyen látványra kell felkészülni? Javaslata, hogy utólag világos sávokat szereljenek a szálló homlokzatába, szerintünk megvalósíthatatlan. A homlokzat készen <an, átszerelése nem lehetséges. Ahogy a tv-műsor címe mondja: „Unokáink is látni fogják." Legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy a most még éjjel-nappal sötét tömb a szálló megnyitása után legalább alkonyat után fénybe borul majd. Hogy kivilágítva milyen hatást fog kelteni, azt előre nehéz volna megjósolni, talán még a világítástechnikai szakemberek sem tudják pontosan. De majd ha meglesz a világítási próba, akkor esetleg javasolni lehet korrekciót: még több fényt (ha az energiafelügyelet is egyetért ezzel), hogy az esti összkép minél pompásabb legyen a pesti parton. „Táblás ház az utakon" Lukács András (XI., Budafoki út 81. 1117) kérte levelében, hogy 1981. évi 7. számunkban közölt Táblás ház az utakon című cikkének egy részletét helyesbítsük. A szövegrészt így közöltük: Ha feltételezzük, hogy egy személyautó-tulajdonos évente 30 ezer forintot költ járműve fenntartására és üzemeltetésére (az amortizációt is beleértve), akkor az összes személygépkocsi évente körülbelül 30 milliárd forintot emészt föl. Ez az összeg azonban nem fedezi teljes egészében a kiadásokat. A többi költséget nemzeti jövedelmünkből fedezzük, amelynek — becslésem szerint — több mint tíz százalékát fordítjuk üzemanyagtöltő-állomások, parkolóhelyek, garázsok, közlekedésbiztonsági berendezések, utak, hidak, alul- és fölüljárók, autópályák építésére és fenntartására. Nem beszélve arról, hogy a személyautózáshoz tetemes összegű tőkés import is szükséges." A szerző által kért helyes változat: „Ez az összeg azonban korántsem fedezi teljes egészében a kiadásokat: az üzemanyagtöltőállomások, javítóműhelyek, parkolóhelyek, garázsok, közlekedésbiztonsági berendezések, utak, hidak, alul- és fölüljárók, autópályák építését és fenntartását, valamint az alább felsorolt egyéb költségeket. A motorizációra — becslésem szerint — nemzeti jövedelmünk több mint tíz százalékának megfelelő összeget fordítunk. (Nem beszélve arról, hogy a személyautózáshoz tetemes összegű tőkés import szükséges.)" 1981. 8. szamunk címképét így képzeltük el. 48