Budapest, 1981. (19. évfolyam)

9. szám szeptember - Vincze Oszkár: Füstölgés a füstölésről

VINCZE OSZKÁR Füstölgés a füstölésről Japán kutatók megállapítása szerint dohányos férfiak nemdohányzó feleségei között jóval több tüdőrák megbetegedést íigyeltek meg, mint a nikotin- és füstmentes körülmények között élő nők soraiban. Az összefüggést tizenöt esztendő kutatómunkája támasztja alá. Közben a kutatók hatféle kóresetet rögzítettek teljes hitelességgel, de arra is rájöttek, hogy a hatféle tüdődaganat között mindössze egyetlenegy van, amelynek okozója bizonyíthatóan a nikotin és füstje. Japán az egy főre jutó nikotinfogyasztást tekintve az elsők közt van. Ennek megfelelően a tüdőrák kutatásában is élenjáró ország. Kétségtelen, a dohányzás: betegség, korunk egyik leggyakoribb és legsúlyosabb népbetegsége. A nikotinizmus elleni küzdelmet nehezíti, hogy számos országban a dohány még ma is busásan jövedelmező állami monopólium, s az ellene folytatott propagandaháború csak alibi és képmutatás. A kiskorúakat vonzza a tilalom, amit az iskola és a szülők hangoztatnak. A felnőtt emberek milliói pedig megszokott játékuknak, sőt, orvosságnak tekintik a pöfékelést. Otthon, saját lakásának négy fala között mindenki úgy pusztítja önmagát, ahogy akarja. De a dohányos mások levegőjét is telefüstöli, és ezzel kockáztatja nemdohányzó, sőt, a nikotintól viszolygó embertársainak egészségét. A civilizált országokban javulás helyett inkább romlott a helyzet az utóbbi évtizedekben. A nők egyenjogúsítása e téren feltétlen pirrhuszi győzelem volt. Nyilvános helyiségekben valamikor feltűnő helyen kifüggesztett táblák figyelmeztették az embereket a dohányzási tilalomra — nem csak a tűzveszély miatt. — Ezt a tilalmat általában még az egyébként fékezhetetlen emberek is respektálták. Napjainkban e tiltó táblácskákat vagy az áthúzott cigaretta piktogramját ritka helyen találjuk meg. A vasúti várótermek, nemdohányzó fülkék, cukrászdák, a távolsági expresszvonatok és autóbuszok sem mentesek a cigarettafüsttől. E szabadosság emberek százezreit, milliót — akaratuk ellenére — passzívdohányzásra kényszeríti. Amíg a tömény ital fogyasztója megőrzi józanságát, az elfogyasztott alkohol nem sérti szomszédai egészségét, ízlését. Nem így a nikotinista, aki az elhasznált füstöt a helyiség légterébe engedi, s a szoba vagy terem levegőjét nikotinnal, kátránnyal és egyéb égési termékkel teszi egészségre ártalmassá. A mértéktelen dohányzás légtisztítási szempontból is ártalmas. A környezetvédelem és a közegészségügy szakembereinek éberebben és mélyrehatóbban kellene evvel törődniük. Aki a másik ember által kilehelt füstös levegőt belélegzi, passzív dohányossá válik. Az aktív dohányos mindig passzív, másodlagos dohányos is, mert a helyiség légteréből a maga termelte füstöt még egyszer beszívja. A helyiség levegőjében található füst nyolcvan százaléka a cigaretta és a szivar izzó, parázsló végéből származik. A többi húsz százalék a dohányosok által kilehelt füst. A legfontosabb idegen anyagokat — ha nem is azonos elosztásban — mindkét füstforrás tartalmazza. A különféle megbetegedések nagyobb kockázata azonban az úgynevezett aktív dohányost fenyegeti. Az égési termékek zöme az aktív dohányos légzőszerveiben és nyálkahártyáján rakódik le. A szakemberek nagyobb része arra a következtetésre jutott, hogy a passzív dohányosok szervezetébe a károsító anyagoknak csak kis hányada jut be. Neves specialisták szerint az eddigi vizsgálatok nem szolgáltattak elegendő bizonyíkot arra, hogy a passzív dohányzókat milyen mértékben sújtják a mások füstjéből keletkező ártalmak. E kérdésben megnyugtató bizonyítékot elsősorban az orvos- és kórházi szakértők jelentéseiből várhatunk. A passzív dohányost fenyegető ártalmak Szakemberek kiszámították, menynyi füstös levegőt kell a passzív dohányosnak belélegezni, hogy szervezetében annyi idegen anyag rakódjék le, mint egyetlen cigarettát elfüstölő aktív dohányoséban. Hozzávetőlegesen a következő összefüggés állítható fel: a passzív dohányosnak 35—70 órát kell egy alaposan befüstölt levegőjű helyiségben tartózkodnia, hogy az egyetlen cigarettát elfüstölő aktív dohányosra jutó nikotin kerüljön a szervezetébe. A szénmonoxiddal és nitrogénoxiddal más a helyzet. A passzív nikotinistáknak 1,5—3 órán át kell erősen befüstölt helyiség levegőjét szívnia ahhoz, hogy annyi szénmonoxidot és nitrogénoxidot szívjon be, amennyit az aktív dohányos egy cigaretta elszívásával magába szív. Ezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy a nikotin, a szénmonoxid és a nitrogénoxid aligha jelent különösebben veszélyt a passzív dohányosok szervezetére. Merőben eltérő a kép a kisgyermekek és a nikotinra érzékeny felnőttek esetében. Az idült bronchitiszben, asztmában és hasonló bántalmakban szenvedő emberek állapota füstös helyiségben gyorsan és jelentős mértékben romlik. A beteg állapotában bekövetkező romlást alighanem a dohányfüstben levő izgató anyagok váltják ki.