Budapest, 1981. (19. évfolyam)

9. szám szeptember - Fischer József: Amikor újjáépítési kormánybiztos voltam . . .

FISCHER JÓZSEF Apesti oldalon 1945. január 18-án megszűntek a harcok, de a budai Várba szorult németek szórványosan még ezután is bombázták Pestet. Ez nem akadályozta a négy politikai pártot abban, hogy élénk tevékenységet kezdjen a különböző pozíciók megszerzéséért. Az első két hónapban a négy nagy párt és a szakszervezet megbízottjának bevonásával megalakult ún. ötös bizottság intézte az ügyeket. 1945. január 29-én kaptam kézhez a Városházán az ötös bizottság titkárától kinevezésemet a Közmunkák Tanácsa elnökévé. Azonnal átmentem a Közmunkák Tanácsa Madách téri épületébe. Az óvóhelyen néhány tisztviselőt találtam, köztük a tanács nyilasok által elmozdított elnökét. Közöltem vele a kinevezésemet. Kérésére megmutattam a kinevezési iratot, egy vékony átütőpapírra gépelt két sort, öt aláírással, (pecsét nem volt rajta). Az épületnek csak az ablakai törtek be. Néhány nap alatt összeverődött a hivatal személyzete. Télikabátban ültünk szobáinkban, én az alelnöki szobát választottam. Első dolgom volt, hogy a városi nyomda segítségével igazolvánnyal lássam el munkatársaimat. Február 6-án a Fővárosi Könyvtár igazgatója értesített: áznak a könyvek! Azonnal intézkedtem: ideiglenesen ponyvával födtük le a sérült tetőrészt. Néhány nap múlva heves vitám támadt a polgármesterrel, aki a Városháza hatáskörébe való beavatkozásnak minősítette gyors intézkedésemet. Ez az incidens tette szükségessé hatásköröm kiterjesztését, amelyet a Nemzeti Bizottság Tanácsának 1945. február 16-án kelt megbízólevele foglalt írásba: „Ebben a feladatkórben Ön jogosult rendelkezni minden hatósági szervekkel(!) és intézményekkel, valamint szakértőkkel és vállalatokkal, melyek az ön megítélése szerint a helyreálllitásban való közreműködésre hivatottak és alkalmasak." Március 6-án a kormány elnöke újjáépítési kormánybiztossá is kinevezett. A Közmunkák Tanácsa és az Országos Újjáépítési Kormánybiztosság intézményesen egyesült vezetésem alatt. A Közmunkák Tanácsának városrendezési tevékenységét Harrer Ferenc nyugalmazott alpolgármester, a modern városrendezés kitűnő szakértője ismertette részletesen a tanács 75 éves jubileuma alkalmából. A tanulmány a Tér és Forma 1945. decemberi számában jelent meg. Újabban a Budapest 1981. júliusi számában Preisich Gábor mint a Közmunkák Tanácsa városrendezési osztályának egyik vezető munkatársa foglalkozott Harrer írásával, és kiegészítette azt a tanács megszűnését megelőző három esztendő építészeti eseményeinek ismertetésével. Ezért én itt főleg kormánybiztosi tevékenységemmel foglalkozom. Működésemet azzal kezdtem, hogy a Közmunkák Tanácsa városrendezési osztályát kiegészítettem a fővárosi városrendezési hivatalból átkért építészekkel, néhány magánépítésszel és kitűnő jogászokkal, köztük a nélkülözhetetlen Harrer Ferenccel. Az első hónapokat az álmok és a realitás összeütközése jellemezte. Most itt az alkalom nagyot, merészet alkotni a rombolás nyomán — vélték sokan. A Margithíd romokban hever, az új hidat a Margit körút és a Bem utca vonalában kellene újjáépíteni. Eljött az ideje a Bristol-szálló és a Margitszigeti Nagyszálló lebontásának, s végre eltüntethető a föld színéről a Rókus-kórháznak a Rákóczi utat leszűkítő része. Egyszerre kiderült, hogy már nem vagyok „modern" építész, mert nem hagyok érvényesülni ilyen merész elgondolásokat. Nem részletezem ellenérveimet, akkor sem pazaroltam erre sok időt. Hamarosan kiderült: a háború pusztításai alig befolyásolhatják az újjáépítés átfogó tervét, szigorúan a realitásokat kell szem előtt tartani. Rom, törmelék lepte el a város utcáit, tereit. A front elvonulását követő két hónapban a kerületi hatóságok — a rendőrség támogatása mellett — romeltakarításra rendelték ki a lakosságot. Megfelelő szállítóeszközök és szerszámok hiányában azonban csekély eredménnyel zárult a mozgósítás, és elvonta az embereket attól a munkától, amihez értettek. Csak megfelelően fizetett munkásgárdától várhattunk számottevő eredményt. Elgondolásom szerint az ország minden munkaképes lakosának, férfiaknak és nőknek egyaránt, közvetlenül vagy közvetve ki kell vennie részét a romok eltakarításából. Aki nem tud vagy nem akar dolgozni, meghatározott pénzösszeggel havonta megválthatja a részvételét. A járókelők egyáltalán nem voltak tisztában az őket fenyegető veszéllyel. Meglazult épületrészek, párkányok, erkélyek, kilőtt pillérek lógtak mindenfelé. Az életveszélyes épületek feltérképezését nemcsak a Közmunkák Tanácsa, az Országos Újjáépítési Kormánybiztosság és a főváros mérnökei végezték, hanem magánépítészek is: mintegy hatszázan jártak épületről épületre. Az 1945. március havi felmérések 9140 súlyosan megrongálódott épületet jelentettek a fővárosban. 1694 épület teljesen megsemmisült. Megállapítottuk, hogy az ország mintegy 1 700 000 lakóépülete közül 821 500 sérült meg a háborúban. A Közmunkák Tanácsának mérnökei döntötték el, melyek azok a házak, amelyeket nem érdemes helyreállítani, tehát lebonthatók. A súlyosan sérült fontosabb épületek közé tartozott például a Lloyd-palota, lebontása azonban akkor nem került szóba. A 42. számú műemlékvédelmi feljegyzés szerint: „A nagy értékű műemlék helyreállítása után szabadon érvényesül. Mögötte kellő távolságban 8 emeletes épület fog emelkedni, amely a tér tulajdonképpeni lezárását alkotja, elütő méreteivel a palota történeti és műemléki jellegét még inkább kidomborítja A volt rendőrkapitányság belső szárnyában meglehetős épségben megmaradt a Hild által tervezett oszlopcsarnok. Mindkét épít-Fischer József a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke, országos építésügyi kormánybiztos szavai vezették be a jubiláris ülést. 16 Arator újjáépítési kormánybiztos Am...