Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Varannai Aurél: Törzsfőnöki korrupció

ősi kegyúri jog alapján gyakorolt. Pártszempontok, személyi elfogultságok, érdekek gyakran ütköztek össze. A döntés a tiz kerület tiz politikai vezetőjének hatalmában volt. Azért is nevezték őket külön-külön kerületük, együtt pedig a főváros mindenható törvényhozóinak, azaz: „törzsfőnököknek." Ilyen „törzsfőnök" volt édesapám a III. kerületben, Óbudán. Kisebb-nagyobb politikai, országos vagy városi harcoktól változatos korszakban hosszú negyven éven át volt kerületének népszerű vezére. Nem akadt a kerületben társadalmi szervezet, amely nem őt választotta elnökéül: a III. kerületi Polgári Kör, a III. kerületi Torna és Vívó Egylet, a Dalkör stb., stb. De — és ez adott politikai befolyásának súlyt — az ő népszerűsége és befolyása döntötte el azt is, hogy ki legyen Óbuda országgyűlési képviselője. Óbuda szegény, elhanyagolt munkáskerület volt. A két gyárnegyedet: Óbudát és Újpestet elválasztotta a széles Duna, s az is haladást jelentett, amikor megindult a kishajó-, a „propeller"járat Óbuda és Újpest között. A híd még csak az álmokban szerepelt. De mély gyökeret vert édesanyám álmaiban. Anyám tele Apám, az óbudai „törzsfőnök" volt tervekkel. Igaz, azok a tervek, amelyeket apám befolyásával igyekezett megvalósítani, családi szempontokat, érdekeket szolgáltak. De olyan érdekeket, amelyek egybefonódtak a kerület érdekeivel. így történt, hogy amikor István bátyám tízéves lett, és középiskolai beiratására kellett gondolni, anyám a fejébe vette, hogy gimnáziumot kell adni a III. kerületnek. Éppen ekkor állt választás előtt az ország. Vészi József, a Pester Lloyd későbbi főszerkesztője akarta magát jelöltemi a kerületben kormánypárti programmal. Eljött apámhoz, akivel jó barátságban is állt, és kérte támogatását. Anyám, aki részt vett tanácskozásukon, erélyesen kijelentette: — Józsi, maga nem lesz képviselő Óbudán, ha nem hoz gimnáziumot a kerületbe. Én nem akarom a fiamat Pestre küldeni iskolába ! Vészi ugyan nem lett képviselő Óbudán, mert egy pártközi paktum elütötte ettől, de 1905-ben a III. kerület mégis megkapta a gimnáziumot. Miután a tanévkezdetére már nem lehetett gimnáziumot építeni, hát „ideiglenesen" egy Zsigmond téri bérházat alakítottak át erre a célra. Bátyám ősszel már oda járhatott. Anyám, aki mindig tele volt nagy tervekkel Az „ideiglenesség" eltartott egy ideig: még én is a Zsigmond téren érettségiztem 1918-ban. Az új gimnázium csak az első világháború után épült föl. Hát ez is egyfajta „korrupció" volt, de áldását egy egész kerület élvezhette. És ezután következett anyám újabb „korrupciós" beavatkozása. Persze, ő az újpesti híd építését nemcsak közérdekből szorgalmazta, hanem abban a reményben is, hogy a hídépítés le fogja tarolni azokat az elavult, földszintes épületeket, amelyeknek sora házunk előtt elcsúfította a Dunapartot, megtörte a szabad kilátást a Margitszigetre. Kapóra jött az 1907. évi országgyűlési választás. Gróf Khuen-Héderváry Károly volt a miniszterelnök. Kijött a miniszterelnök Óbudára apámhoz, hogy vele a kormány jelöltjéről tárgyaljon. Anyám akkor is részt vett megbeszélésükön. Kegyelmes úr! Óbudán nem választanak kormánypárti jelöltet, ha nem lesz meg a régen vágyott és nélkülözött újpesti híd — mondta. A miniszterelnök azonnal ígéretet tett anyámnak, hogy megépítik a hidat. Ez a története annak, hogy az országgyűlés már 1907-ben törvénybe iktatta az Árpád-híd építését. Az 1907-es törvénytől a híd megépítéséig több mint két évtized telt el. Közbejött az első világháború, utána a trianoni ország gondja, szegénysége. De végül mégis fölépült az Árpádhíd. Ki gondolta, ki tudhatta akkor, hogy az a nagyszerű híd egy kis jótékony korrupciónak köszönhette születését? 41