Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Szatmári Jenő István: A huszonkettedik.. .

SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN A huszonkettedik.. Beszélgetés Varga Kovács Jánossal, a XXII. kerületi Tanács elnökével A 43-as villamos már csak egy kocsival közlekedik Borpince és rózsakiállítás, pezsgőgyár és kastélymúzeum, az átlagember legfeljebb ennyit tud a főváros legdélibb kerületéről, amely a számozásban utolsó, a huszonkettedik. Félszáz ezer lakójával is a sor végén van, de fejlődési ütemével az elmúlt húsz évben az elsők közé került. Ha volt „helye" a fejlődésnek, akkor ez, persze, azt is jelentette: volt min javítani Budafokon és Nagytétényben, Hároson és Budatétényben, Baross Gábor-telepen és Rózsavölgyben. Merülnek fel új problémák, és maradt még belőlük a múlt örökségeképpen is egynéhány. Minderről Varga Kovács Jánossal, a XXII. kerületi Tanács elnökével beszélgettünk. — Ahogy a pezsgő és a rózsa, úgy, sajnos, a barlanglakás is egyike volt a területről emlegetett közhelyeknek évtizedekig. Hiszen a borpincék is azért fejlődtek ki éppen itt, mert a promontori hegyek mészkőbányái keresztül-kasul fúrták a talajt, és a visszamaradt hosszabb járatokból pince — a rövidebbekből meg „lakás" lett. Újságcikkek témája volt évekig az a visszás állapot is, hogy ha egy barlanglakó család lakást kapott, gyorsan a helyükbe telepedett egy másik, és pár hét múlva már hívták a rádiót, újságírót: íme, milyen lehetetlen körülmények közt élnek. A kerület vezetői azután átvágták a gordiuszi csomót: betömették a kiürített barlanglakásokat, úgyhogy évtizede Az épülő művelődési központ lesz lassan, hogy ez a gond megszűnt ... — Lépet t-e másmilyenahelyébe ? — Kezdjük azzal, ami jó és új. 18 ezer lakás van a kerületben. Ennek kétharmada két- vagy több szobás, összkomfortos vagy komfortos. Azt hiszem, ez az arány bármilyen összehasonlításban, országosan is szép. Ha pedig azt nézzük, hogy a 18 ezerből hatezer korszerű lakótelepi lakás, azaz a kerületi lakások 30 százaléka modern, nagyvárosi jellegű, akkor elmondhatjuk: ugyancsak másfél évtized alatt modern, több lakótelepes „városkapu" került a régi, falusias külváros, városvég helyébe. Szerte a kerületben magasodnak az új házak, Nagytétényben a Bartók Béla úti lakótelepen, Budatétényben a rózsakiállítás területe felett, a Rózsakert utcában, Hároson a kísérleti lakótelepen, a budafoki városközpontban, amely egészen Rózsavölgyig húzódik, és így tovább... — Ezt magam is tanúsíthatom, hiszen a hajdani budafoki városközpont összesen két emeletes lakóházának egyikében laktam vagy húsz évig. Akkor tényleg század eleji vidéki kisvárosi benyomást keltett a kerület. De ma is van egy furcsa ellentmondás: a modern városközpont főutcájának, a Kossuth Lajos utcának másik oldalán ütöttkopott házikók húzódnak. Vajon azért hagyták meg ezeket, mert elfogyott a pénz és a kapacitás? — Nem éppen. Szerencsés kerület vagyunk: még az V. ötéves tervben nagyjából befejeződött minden lakótelepünk építése, volt olyan is, a Rózsakert utcai, amely előbb készült el, mint számítottuk. Van ugyan még egy-két áthúzódó munka, de a mostani ötéves terv elején az is elkészül. Viszont a Kossuth Lajos utca másik oldalán, a hegy tövében már csak a szűk hely miatt sem lehetne nagyobb házakat építeni. Ebben az ötéves tervben csak kisebb, vállalati és magánerős lakótelepek épülnek. Abban is szerencsés kerület vagyunk, hogy van ezekre hely, szanálni emiatt már nem kell egy lakást sem! Volt ugyan szó Budatétényben, a vasút mellett újabb nagy lakótelepről is, de a talaj minősége miatt ott igen drága volna az építkezés. Már a 4