Budapest, 1981. (19. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Berti Béla—Bertalan János: A főváros egy évtizede számokban

DR. BERTI BÉLA - BERTALAN JÁNOS A főváros egy évtizede számokban A Központi Statisztikai Hivatalnak az 1980. január 1-i állapotot tükröző népszámlálási kötete a népesség számáról, a lakónépesség nemek szerinti és a lakások nagyság szerinti megoszlásról közöl adatokat. Egybevetve az egy évtizeddel korábbi adatokkal, számot adhatunk a tízéves fejlődésről, és helyenként még visszatekinthetünk régebbi időszakokra is. Az ország népessége 1980. január 1-én 10 millió 709 és fél ezer volt. Ebből a fővárosban laktak 2 millió 60 ezren, tehát a népesség közel egyötöde (19,2 százaléka). Egész Európában csupán két olyan főváros van, ahol az ország lakossága ennyire koncentrálódik: Bécs és Koppenhága. Budapest olyan kiemelkedő szerepet tölt be az ország szellemi és gazdasági életében, hogy nemcsak a falvakból, hanem a többi városból is ide vándorol a népesség egy része. Ez a népességtömörülés azonban az elmúlt évtizedben koránt sem volt olyan mérvű, mint az ezt megelőző kettőben. Arányaiban sokkal intenzívebb volt — és lesz a jövőben is — a fővárost körülvevő gyűrű népességfelszívó ereje. A lakónépesség a fővárosban egy évtized alatt 59 100 fővel — három százalékkal — emelkedett. Ez az emel kedés 300 természetes fogyásból és 59 400 vándorlási többletből tevődik össze. Az 1970. és 1979 között eltelt tíz esztendő alatt átlagban 5940 bevándorlóval növekedett a főváros népessége, ami a kétötödét sem éri el az előző évtized éves átlagának. Egyébként a vándorlási többlet mindig elsődleges szerepet játszott a főváros népességének gyarapodásában. A XV. kerületben tíz év alatt a népesség száma 79,9 százalékkal növekedett, volt azonban 11 olyan kerület, amelyben — különböző mértékű —fogyás következett be (az I., IV., IX., XIII., XVII—XX. kerület). Az új lakótelepek természetesen megnövelik a népességet. Viszont erős a fogyás a belső (V—IX.) kerületekben. Az „öreg" kerületek (I., V., VI., VII., IX.) és a most „fiatalodók" (II., VIII., XIII., XIX.) 26 700-as halálozási többletét nem ellensúlyozta a nagymértékben megújuló III., X—XII., XIV—XVIII., XX— XXII. kerületek élveszületési többlete. Abszolút számban és a'rányaiban legmagasabb a természetes szaporodás a peremkerületekben volt: a XV— XXII-ben, a XIX. kerület (Kispest) kivételével. E hét peremkerületben 21 500 volt a természetes szaporodás, amikor a főváros összességében 294 fős halálozási többlettel számolhattunk az elmúlt tíz év alatt. Fővárosunkban, de még inkább egyes kerületeiben népességmeghatározó szerepe van a vándorlási különbözetnek. A Duna jobb partján, a központi I. kerület, a pesti oldalon pedig a belső kerületek (V—IX.), továbbá a XIII. kerület lakónépessége tíz év alatt 125 és fél ezerrel (17,5 százalék) csökkent. Ennek négyötöde a vándorlási különbözet vesztesége, egyötöde a természetes fogyásé. A belső kerületek zsúfoltságának csökkenése a népsűrűségi mutatókban is érezhető. Két kerületnek — a Józsefvárosnak és az Angyalföldnek — folyamatban levő rekonstrukciója csak átmeneti lakossági csökkenéssel járt. Budapest fejlődésének nyugati irányban — mint ismeretes — határt szab a budai hegyvidék. Ezért számolnunk kell itt a népesség- és lakásszaporulat jövőbeni korlátaival. A közép-budai városrészközponthoz tartozó két kerület — a II. és a XII. — népességszáma több mint 12 és fél ezerrel (7,1 százalékkal) emelkedett, ami csaknem teljes egészében beköltözésből adódik. A két kerület népességszáma 69 ezerrel meghaladja Óbudáét, és csak négyezerrel kevesebb az észak-pesti városrészközponthoz tartozó IV. és XV. kerület együttes lakónépességénél. A városrendezéssel foglalkozó szakemberek főleg északi irányban jelölik ki a főváros fejlődését. A III. kerület lakónépessége a két népszámlálás között 42 ezer fővel (52,3 százalékkal) szaporodott, ebből 40 ezer a vándorlási többlet (49,9 százalék). Újpesten a folyamatban levő városrész-rekonstrukció nagyarányú bontásai után az új lakások még nem épültek fel, ezért átmenetileg stagnál a népesség száma. Viszont a XV. kerület népessége 50 ezerrel (79,9 százalékkal) múlta felül az 1970. évit, s ebből 47 ezer a vándorlási többlet. A nagyarányú népességnövekedés az újpalotai lakótelep megépülésének eredménye. A két kerület 195 ezer fölötti együttes lélekszáma még így is alacsonyabb a közép-pesti, a dél-pesti vagy akár a dél-budai városrészközpontokhoz tartozó kerületegyütteseknél. A népesség súlypontjának észak felé tolódása a budai oldalon csupán az építkezés befejezése után várható a békásmegyeri lakónegyedben, a majd meginduló kaszásdűlői és Bécsi út—Zay utcai — esetleg az aranyhegyi — területrészen, a pesti oldalon pedig az újpesti városrész-rekonstrukcióban és a VI. ötéves tervidőszakban létesülő káposztásmegyeri lakónegyedben. A közép-pesti városrészközponthoz tartozó két kerület — a XIV. és a XVI. — együttes lakónépessége az 1970. évi 206 ezerről 35 ezerrel (17 százalékkal) emelkedett. Ebből 31,9 ezer a vándorlási többlet. A közép-pesti városrészkötponthoz hasonlóan befejezéséhez közeledik a dél-budai városrészközpont kiépítése is. Az ehhez tartozó két kerület — a XI. és a XXII. — együttes lakónépessége 26.5 ezerrel (13 százalékkal) több a tíz évvel ezelőttinél, amiből 23,5 ezer származik a vándorlási többletből. Itt, a délbudai városrészközponthoz tartozó két kerületben rá kell mutatnunk az arányeltolódásra. 1970-ben a XI. fővárosunk legnépesebb, a XXII. pedig a legkisebb népességszámú kerülete volt. Ez napjainkban is megközelítően így van, amit azzal magyarázhatunk, hogy a XXII. kerület főképpen családi házas, ritkán lakott, egy része dombos, nagy lakótelep létesítésére kevésbé alkalmas terület. Ezen túlmenően egy évtized alatt a természetes szaporodás a XI. kerületben 229. a XXII. kerületben 2709, a vándorlási különbözet a XI. kerületben 17 495, a XXII-ben 6073 volt. A dél-pesti városrészközpont három kerületében (a XVIII., XIX., és XX. kerületben) a lakónépesség tíz év alatt 17 ezerrel (6,3 százalékkal) csökkent. A pestlőrinci és pesterzsébeti kerületi központok, továbbá a kispesti városrészközpont kialakulása most van folyamatban, így a 22 369 fős vándorlási veszteséget nem ellensúlyozta az 5393 fős természetes szaporodás. (Kispesten 1267 fő volt a természetes fogyás, ami összefügg egyébként a városrészrekonstrukciós folyamattal.) A közép-pesti és dél-pesti városrészközpontok között, a X. kerületi Kőbányán az Újhegyi lakónegyed átadásával és a kerületi központ kialakulásával több mint egyharmaddal — 34,5 százalékkal — 77,4 ezerről 104 ezerre nőtt a lakónépesség, amiből több mint 25 ezer jut a vándorlási különbözetre. A második világháború után a nemek közötti arány — országos szinten — lényegében már 1970-re kiegyenlítődött. Ezer férfira 1063 nő jutott, 1980-ban eggyel több: 1064. A többletet — mint ismeretes — a férfiak nagyobb arányú halandósága okozza. A nők átlagosan hat évvel élik túl a férfiakat. Budapesten ezek az arányok együttesen és kerületenként is lényegesen eltérnek az országos átlagtól. A fővárosban 1980-ban 125 ezerrel több nő élt, mint férfi, az 1970. évi 107,5 ezerrel szemben. Budapesten 1980-ban ezer férfira 16-tal több nő jutott, mint egy évtizeddel korábban. A népességszám emelkedésének természetes velejárója a népsűrűség növekedése. Fővárosunkban egy négyzetkilométeren 1980. január 1-én 3923 fő élt, 113-mal több, mint 1970-ben. Ez a szám az európai nagyvárosokéhoz viszonyítva még nem volna magas, de nagy eltéréseket mutat az egyes kerületekben. Amíg a VII. kerületben — a lakosság jelentős fogyatkozása ellenére — még mindig 44 050 fő jut egy négyzetkilométerre, addig a XVII. kerületben 1034. A VII. kerületben tíz év alatt 11 225 fővel csökkent a népsűrűség. Az V. kerületben közel ötszöröse az arányszám a fővárosi átlagnak, a VI. kerületben pedig több mint hét ésfélszerese. A budai kerületek közül csupán az I. kerületben magas) 2