Budapest, 1981. (19. évfolyam)

7. szám július - Dr. Buza Péter: A postamestert Klári néninek hívták

Elfelejteti épületek batfalvy-Hildenstab apámból. Miklósnak van ugyan egy fia, de annak már nincs gyermeke. És ahogy elmondtam, férfiágon nincs folytatása a családnak. Szóval tudja, az úgy van valahogy: ha az Isten halálra ítélt egy családot, azt semmiféle mesterkedéssel nem lehet megmenteni. * Móricz Zsigmond 1900 őszétől 1904 teléig — kisebb-nagyobb megszakításokkal — élt a barátságos, családias, postamesteri kúrián. Amely később — amikor a hivatal átköltözött a József Attila utca 66. számú házba, Tóth Jenő postamestersége idején, az 1910-es években — a Katolikus Legényegylet tulajdonába került. Bálokat, mulatságokat rendeztek itt. Kispest régi lakói élénken emlékeznek még a nagy vigalmak évtizedekig tartó korszakára. A háború után a helyi orvosszakszervezet vette birtokba az épületet, később a Honvéd Sportkör klubja lett. 1957 után alakították át négylakásos bérházzá, s ha vedletten, öregen is e funkcióban szolgál tovább immár újabb harmadik évtizede. Ez a századfordulót követő szűk öt év az író felkészülésének korszaka. Ebben az időszakban lesz Az Újság munkatársa, két népköltésgyűjtő körútja gazdagítja élményvilágát. Sajátos kifejezőeszközeit azonban még nem találja meg. 1908, a Hét krajcár megjelenésének éve, még messze van. Holies Jankával kötött házasságával ér véget a kispesti korszak. Ha leltárt készítünk, végül is ez a házasság ezeknek az éveknek egyetlen igazi gyümölcse. Ha meg is keseredik majd ez a gyümölcs, ha erőszakos halállal végződik is a szerelem. Talán még két tételt tüntethet fel a leltár. Igaz, egyiket sem egyértelműen a nyereség rovatban. Egy barátság történetét, amelyről szó volt, és ami furcsán-felemásan ért véget. Janka élménye hamar elfeledtette Móriczcal második otthonát, és ez nyilván rosszul esett Klári néninek, aki legalábbis fiának tudta fia barátját. Juci ka pedig — akit Móricz Bálint, az író apja ,,kis menyemnek" emlegetett — hiába ölelgeti titkon az előszobafogason a testmeleg télikabátot. Mert Móricz Zsigmond apja talán el tudta képzelni ezt a házasságot, édesanyja azonban aligha. Egy percig sem hitt abban, hogy jót is tehetnek az ő fiával ezek a másként élő, romlott lelkű úri népek. A Fáklyában, a kispap fiát óvó édesanya szavaiban ott él ez a másik világot elutasító szemérmes felháborodás: „És te egyáltalán ne menj oda! Ne menj oda, amíg élsz! .. . Tudod! — s lángba borult arccal pattant fel — Hisz az az asszony szerelmes beléd. . . az a vén satrafa... elsüllyedek a szégyentől, hogy nekem ilyet kell kimondanom az édes fiam előtt..." Ezek a sorok, az ilyen sorok, a regény végérvényes mondatai pontot tettek a barátságra, amely már jóval előbb véget ért. De igazán és véglegesen csak akkor, amikor Hildenstab Antalné, született Szombatfalvy Klára 1923-ban kiköltözött a kispesti öregtemetőbe. A másik történet valamivel vidámabb. Móricz Zsigmond egy színpadi kísérletéről van szó. Minden bizonnyal Szombatfalvy Albert rábeszélésére vágott bele a dologba, aki maga is vándorszínész volt, mielőtt közigazgatási pályára lépett. Berci bácsi jól ismerte még a régi időkből az akkor a Kispesti Színházban vendégszereplő Miklós Ödönt. Aki nyilván örült, hogy megtekintélyesedett egykori kollégája helybéli szerző darabjához segíti hozzá. Magáról a színházról is érdemes pár szót szólni. 1894. augusztus 27-én nyílt meg az akkori Árpád (ma Hi kádé) és az egykori Üllői (ma Vörös Hadsereg) út sarkán. Pontosan azon a helyen, ahol a néhány éve lebontott Hunyadi mozi állt. A nyitóműsorban a Himnusz után — a kispesti dalkör előadásában hangzott fel — Sziklay János prológja következett. Majd Bódy János Kispesti próféta és Szigligeti Csikós című darabját mutatták be. Bódy János, aki később fővárosi hivatalnok, műszaki tanácsos, a térképészeti osztály vezetője lett, korábban maga is utazott Thespis szekerén, ette a vándorszínészek kenyerét. Közadakozásból, de jórészt saját költségén, saját tervei alapján építette föl a színházat, amely az 1910-es évek legelején még működött. Hogy pontosan mikor szűnt meg mint színház, nem tudjuk. 1914 végén viszont már kaszárnya, a világháború katonáinak átmeneti otthona. 1903-ban itt, ebben a színházban mutatják be egy ifjú „operettszerző" első darabját. Móricz Miklós, az „operett-librettista" öccse, így ír erről a nyárról és az „esetről": „Ekkor alkotta meg Tasziló, az aranyos című miivét. Az operettet, amelyet Miklós Ödön színtársulata előadott Kispesten, egyetlenegyszer, mialatt a szerző a mezőn száguldott, rettenetes szégyenben és önvádban és elkeseredetten, amiatt, hogy neki még ezután is találkoznia kell az emberekkel. De az előadás végére visszament, és két színésznő a két kezénél fogva kivitte a függöny elé... Nem tudjuk, mi volt az alapötlet, mi a jelenetezés, de van egy külön füzet, s benne részletek a műből... Enyhítő körülmény csak annyi, hogy még csak huszonhárom éves..." A Móricz Zsigmond indulása című könyvben néhány oldalnyi dialógus bizonyítja: nem volt alaptalan az idézet utolsó mondatának sommás ítélete. A fentiek fényében még igazabb a tétel: a kispesti évek Móricz életének egyetlen döntő fordulatáért érdemesek említésre. A sorsforduló varázsszava: Janka. A „kispesti nyilvánossági joggal felruházott magán polgári leányiskola" tanítónőjének a neve. * Prokopp László állatorvos, az egykori igazgatótulajdonos, Prokopp Sándorné Kosotkó Anna unoká|a meséli: — Kassai iparoscsalád volt a nagyanyámé. Nagyapám pedig távirdai főtisztként dolgozott. A felesége is így kezdte a pályafutását, aztán tanítónői oklevelet szerzett az angolkisasszonyoknál. Amikor pedig nagyapát áthelyezték Pestre, megalapította azt a polgári iskolát. Nehezen ment a dolog. Sok volt a szegény tanuló. Levelek tucatjait őrzöm, amelyekben a szülők a tandíjbefizetésre halasztást kérnek. Akiért nem fizettek, az csúszott be a pad alá, ha a nagymama bement valamelyik órára, de gondolhatja, ha akarja, észreveszi. .. Persze nem vette észre. 1894-ben alapította az iskolát, működött is egészen 1912-ig. Akkor épült fel a mai Ady Endre úton az állami leánypolgári, s ezzel végleg meghalt az ügy. Egyébként ott volt ez az iskola, ahol ma a kispesti Halásztanya parkolója van.. . Nem tudom, járt-e arra régebben? Valamikor ezen a helyen egy földszintes ház állt. A Kossuth és Tarcsay utca sarkán volt az az épület. — A tízes években, hogy nem ment tovább a dolog, Turóczszentmártonba költöztek, onnan meg Csáktornyára. Ahol gazdasági iskolát alapított a nagymama. Itt van, nézze, egy nekrológ a Magyar Tanítóban, 1921-ből. Felolvasok egy pár sort: ,,Kispesten önerejével, minden vagyonának kockára tételével polgári iskolát állit. Intézete története fontos kultúrtörténeti dokumentum." Aztán jön egy rész — látja? — jól elkeríti a kispesti vezetőket, hogy semmi támogatást nem adtak, csak ígértek, s így fejezi > , 'S. .ÉSkjt" A Kisfaludy utca 29. számú házban működött a hajdani postahivatal be: „Szerencsére a koldustarisznya mellett a tanító mindig gazdag tárházát hordozta az idealizmusnak. így Prokoppné is beutazta Németországot, tanulmányairól beszámol kortársainak. Számottevő pedagógiai irodalmi munkásságot fejt ki. tankönyvet és több ifjúsági színdarabot irt. Nemzeti köztevékenységével mindenütt tiszteletet, becsületet szerzett a tanítói névnek. Áldás emlékére!" — Hát ennyi. Megvannak a kézzel írt színdarabok is nekem, meg a plakátok némelyike. Úgyhogy igaz, amit írnak. Én még azt is tudom, hogy mindezen túl Kispest társadalmi életében is jeles szerepet játszott. Alapitó elnöke volt a Kispesti Nőegyletnek, például. Na és az se akármi, hogy felnevelt egy olimpiai bajnokot, apámat: Prokopp Sándort, aki az 1912-es stockholmi olimpián lövészsportunk első aranyérmét nyerte. De ez egy másik történet. Magát nyilván jobban érdekli az iskola. S az iskola dolgában is főleg Holies Janka. — Sokszor esett szó erről a históriáról a családban, de ha voltak is részletek, amelyekről hallottam, nemigen emlékszem rájuk. Egy biztos, a nagymama mindig büszke volt arra, hogy Móricz Zsigmond felesége nála volt tanítónő. És az is megmaradt a mesékből, hogy az író elment a nagyanyámhoz, hogy kérdőre vonja: miért olyan kevés a Janka fizetése, ahhoz a munkához képest, amit végez. Fizetést nem emelt, de ahogy ez az iskola 1902-ben megjelent értesítőjében is olvasható: „Az igazgatónő Szoltsányi Szeréna és Holies Janka nagy elfoglaltsága miatt Früstök Gizellát mint segéd tanítónőt állandóan, és Fükő Boriskót saját szívességből ideiglenesen alkalmazta..." 20