Budapest, 1981. (19. évfolyam)

1. szám január - Hunyady Judit: Emlékvédelem

Helyreállítás helyett bontás az óbudai Fő téren 1980 októberében Ráday Mihály felvételei Emlékvédelem Jellegtelen kis budai presszóban beszélgetünk Ráday Mihálylyal, a Magyar Televízió operatőrével, pedig jobban illett volna ezúttal a Vár valamelyik hangulatos cukrászdája — gondolom magamban. Hamarosan azonban lényegtelenné válik a hely és az idő, ahogy mindjobban belemelegszik kedves témájába. — Honnét az ötlet: legalább celluloid szalagon megörökíteni egy várcz eltűnőben levő műemlékeit s hangulatát? — Nem elsősorban műemlékvédelem volt a célom. Egy város arcát éppen hogy nem az egyes védett műemlék épületek adják, 30 hanem apróságokból összeálló hangulata, amelyre jobban kellene vigyáznunk. Mindenütt törődnek ezzel, Magyarországot kivéve. Erre, persze, történelmi okokat is találnánk: szabadulni akartunk a feudalizmus tárgyi emlékeitől, ahelyett, hogy felfedeztük volna sajátos szépségüket. Az alcsutdobozi kastélyt például széthordták, egyetlen fala maradt meg épen. A templomoknak megkegyelmeztek, de a feudalizmus „világi" épületeit, sajnos, sok helyen pusztulásra ítélték. Másrészt, ahogy az ország gazdagodni kezdett, azt képzeltük, nekünk mindenből új kell. Harminc évvel a háború után döbbentünk rá, hogy a régi tárgyaknak hangulati értéke van. Lakások, konyhák berendezési tárgyain néha már túlzásba is téved a nosztalgia. — De az újabban létrehozott skanzenek azt bizonyítják, hogy felébredt a mentő szándék. — A skanzen a vidék műemlékvédelmét szolgálja, de ez is rosszul sülhet el: hogy megmentsük, összevonj u k az egészet, „kigyűjtjük" az érdekességeket. Lassan már kirándulni sem érdemes. Tönkretesszük vidéki történelmi helyszíneinket. — Úgy tudom, önt nemcsak a műemlékvédelem, dc az urbanisztika általában is érdekli. Bizonyítja ezt a Déli pályaudvar elleni harcos támadása annak idején. — Amikor a Déli pályaudvart építették, tiltakozó cikkben keltem ki az ötlet ellen a Magyar Nemzetben. Egy pályaudvarnak, elismerem, jó helyen, jó közlekedéssel kell megépülnie, ezért fejlesztették a Délit. Az elgondolás mégis hamis volt. A lényeges probléma ez volt: hol csatlakoztatják a metrót. Ha a földalattit elviszik Kelenföldig, a Déli már nincs kihasználva kellőképp, hiszen itt csak a helybiztosítás miatt szállnak fel az emberek. Én a Kelenföldi és a Déli között kéregvasutat építettem volna. A Déli helyén így jókora telkek szabadultak volna fel. A téma nagy vitát kavart akkor —, de hiába. Az illetékesek azt hozták fel legfőbb érvként, hogy Kelenföldet nem lehet fejleszteni. Azóta pályázatot írtak ki a Kelenföldi pályaudvar korszerűsítésére, tehát az akkori jövendölésem mégis beválik: egy helyett két, metróval csatlakozó, így gazdaságtalan pályaudvarunk lesz. — Ezután következett A hét, majd a Tere-fere, benne az Unokáink sem fogják látni. De az interpelláló hang nem változott. — Főként játékfilmet készítek, de vonzódom a publicisztikához. Főként pedig a glosszaszerű előadásmódot hiányolom a televízióban. Mintha félnének az önálló véleménytől . . . Legszívesebben Szegvári Katalinnal dolgoztam együtt A hétben. Szóltunk a Moszkva téri alumínium gombákról. Oszloperdő című glosszánk is felbolygatta a kedélyeket annak idején. Arról volt szó benne, hogy míg régen az utcai világítást, a trolivezetéket, a villanyvezetéket, az utcatáblát elbírta ugyanaz az oszlop, ma külön-külön pózna viseli a sokféle „terhet". Fásítás helyett oszloposítunk: elrettentő példa erre a Dózsa György út vagy a Kerepesi út. — Aztán itt van a városközpont-felújítás. Sok külföldi városban több városközpontot találunk, nálunk mindegyik városunk egy központú. Megszűnt a hangulatos, régi „city". Most írtak ki pályázatot Bonyhád és Nyírbátor városközpontjára. Pedig nem kell eldobni a régit, nagyon is szeretnék az emberek. Ha ma fel akarunk venni egy századeleji filmjelenetet, amelyben a főhős végigkocsizik az utcán, immár három-négy házat sem találunk, nemhogy házsort. És — sajnos — ezt nem csupán a háború pusztítása okozta. Ugyanígy állunk a szoba- vagy Erkélyrács a Majakovszkij utcában. Felirata — Zur Stadt Pest — a hajdani vendégfogadóra utal