Budapest, 1981. (19. évfolyam)

1. szám január - Mester Árpád: A Belső-Erzsébetváros és a Terézváros jövője

Az Erzsébetváros kapuja — megnyitásra várva MESTER ÁRPÁD A Belső-Erzsébetváros és a Terézváros jövője A muzsika feilegvára: a Zeneakadémia Az Erzsébetvárosi templom Mikor Belső-Erzsébetvárosról és Terézvárosról beszélek, ezalatt tulajdonképpen a Tanács körút—Népköztársaság útja—Nagykörút és Rákóczi út határolta területet értem. A rehabilitációs tervezés alapvető szempontjai, természetesen, itt sem változtak. Ez a városrész Budapest igen határozott és jelentős — forgalmi utakkal határolt — területi egysége. Fejlesztési céljaink legfontosabbika: a meglevő szerkezeti rendszer korszerűsítése, jobbá tétele, és ezzel együtt a terület lakóértékének a javítása. A területen a lakásállomány mennyiségileg és részben minőségileg is igen jelentős. Egy korszerű, a terület fekvésének és értékének megfelelő városrész kialakításához minimálisan 40 százalékos szanálással kellene számolni, ez azonban — figyelembe véve az általános lakásfejlesztési célokat — jelenleg nem vihető keresztül. Bizonyos területi mutatók (a bontások és új építések száma, a szabad és zöldterület nagysága) határozzák meg a rehabilitáció mértékét. Abból indultunk ki, hogy a történetileg kialakult városszerkezet, azaz a régi „nőtt" város jellege feltétlenül megtartandó. Indokolja ezt anyagi értéke és ezen túlmenőleg történeti értéke is. Az eddig kialakult városszerkezetet kell tehát továbbfejleszteni, méghozzá olyan mértékben, hogy használati értéke növekedjék, kellemesebb legyen ott lakni. Célul nem tűzhettük ki, hogy a terület minden vonatkozásban — például az ellátottságban — teljes értékű legyen. Hiszen akkor a még sokáig használható épületállományt kellett volna megsemmisítésre ítélni. Természetesen ezt a gazdasági lehetőségek sem engedik meg. Mindenesetre lényeges — a megvalósítás ütemének is ezt keli szolgálni — hogy 2010-re területünknek a tervekben lefektetett állapotok szerint kell kinéznie. A Klauzál téri park Fogas kérdés, hogy a tervben javasolt bontásokon kívül egyéb bontások elkerülhetők-e. Elképzelhető, hogy a megvalósulás hosszú ideje alatt további épületek avulnak el, és kerülnek olyan állapotba, hogy felújításuk már nem lesz gazdaságos. Ezért a tervben bemutatott megoldás irányadó elsősorban. Azonban a szükséges bontások minimális mértékét, az elhelyezendő létesítmények maximumát, a kialakítandó szabadterületek és a parkolási lehetőségek minimumát meghatározza. Úgy gondolom, így a terv továbbfejlesztésének lehetőségét sem zártuk ki. A terv a meghatározottnál valamivel nagyobb szanálás lehetőségét sem vetkel. Ugyanakkor hangsúlyozni kell: a terület csak bizonyos időszakaszokon belül rehabilitálható. Ha 2010-ig a javasolt időrend nem változik, bár kompromisszumok árán, a kis lakásveszteséggel járó megoldás lesz a járható út. Az időrend elcsúszása azonban új helyzetet teremthet és új megoldás keresését teszi szükségessé.Tudniillik, akkorra a lakásállomány esetleg annyira leromolhat,hogy már ilyen kompromisszumos megoldás sem kerülhet szóba. A tervnek alapvető szerkezeti javaslata a megkezdett Madách út továbbépítése. A területet keresztülszelő új forgalmi út létesítése már régebben felvetődött. Persze ennek csak akkor van jelentősége, ha egyben tehermentesít, vagyis az út legalább a Városligetig tovább vezethető. A korábbi elképzelések szerint az utat a Dob utca vonalában vezették volna tovább. Ez 605 lakás jelenleg tervezett szanálásával szemben 900 iakás lebontását tenné szükségessé, s még ezen túl is (a Körút és a Városliget között) további területek bontását: például a Dob utca egyik teljes oldaláét. A mostani tervben a tervezői invenció a Madách Imre útnak új nyomvonalat javasol, amely már a