Budapest, 1981. (19. évfolyam)

6. szám június - Sebők Magda: A Duna-korzó

A Duna-korzó eklektikus házsora 1905 körül Az 1930-as évek derekiig raktárak és kikötők lepték el az alsó rakpartot (1939-ben), a további építkezést megakadályozta a háború. Valamit azonban mégis nyert a város és a Duna-korzó is e terv által: a személyhajó-állomásokat a mai Erzsébethíd és a Szabadság-híd közötti, a teherhajóállomásokat és raktárakat a Margit-hídtól északra eső partszakaszra telepítették ki. A háború után egyre-másra születtek tervek, javaslatok a majdnem teljesen lebombázott Duna-parti szállodasor és a korzó újjáépítésére is. Az „álmodozások kora" volt ez, s az építészek szabadjára engedték fantáziájukat. 1946-ban Gádoros Lajos és Preisich Gábor, 1958-ban Granasztói Pál és Polonyi Károly, a Hotel Duna-Intercontinental és a Fórum szálloda tervezésekor Pinta József készített tervjavaslatot az új Duna-korzó kialakítására. Minden hozzászóló a korzó kiszélesítését javasolta, a 2-es villamos föld alá helyezése árán. Az, hogy a Duna-parton szállodasornak kell lennie, erre az időre olyan megszokottá vált, hogy a „Promenade des Anglais" gondolata föl sem merült. Legutóbb folyóiratunk 1980. 7. számában Heim Ernő foglalkozott a kérdéssel Álom a Duna-korzóról címmel. Az elmúlt év nyarán már nyilvánvaló volt, hogy a korzó ügye időszerű, mert rövidesen felépül az új Duna-parti szállodasor. Az sem volt kétséges — Heim Ernő is tudta —, hogy az ideális megoldás kivitelezésére nem lesz pénz. Azóta részletes vizsgálatok, számítások igazolták ezt. A 2-es villamos föld alatti vezetéséhez másfél kilométer hosszúságú, kettősvágányú alagutat kellene létesíteni a Lánchíd és a Dimitrov tér között, három közbenső földalatti megállóval. Nem lenne értelme ugyanis annak, hogy a villamost a Március 15. téren ismét a felszínre vezessék, s az több, jelzőlámpás csomóponton át folytassa útját a Szabadság-hídig. Ennek a munkának a költségei 1,2—1,3 milliárd forintot emésztenének föl. Mindaddig, amíg nincs elég lakás, kórház, iskola, s égetően sürgős feladatok várnak megoldásra Budapest közlekedésében, érthetően luxusnak számít ennyi pénzt beleölni a Duna-korzóba. Heim Ernő javaslata, a 2-es viliamos pályájának az alsó rakpartra helyezése, lényegében ugyanilyen költséges, mert az alsó és felső rakpart között a villamos űrszelvénye számára elégtelen a magasságkülönbség, ezért az alsó rakpart szintje alá sülylyesztett, teljes egészében vízhatlan keretalagútra lenne szükség. Heim Ernő időközben elhunyt, már nem volt ideje arra, hogy javaslatát részletesen kidolgozza, ahol szükséges, változtasson rajta, s esetleg új javaslattal álljon elő a szívéhez oly közel álló Dunakorzó jövőjével kapcsolatban. Emléke előtt tisztelgünk, amikor e témával ilyen részletesen foglalkozunk. A Fővárosi Tanács V. ß. Közlekedési Főigazgatósága a METROBER tervezőit bízta meg a Duna-korzó rekonstrukciós tervének elkészítésével, vállalta a kivitelezés irányítását, és biztosítja a szükséges pénzt a munka elvégzéséhez. A sétány átépítése elválaszthatatlan része a Belváros egészére kidolgozott rendezési tervnek. Az elmúlt években aluljárók sorozata, a gépjárműforgalom elől elzárt, belső vásárló-sétáló utcák, ún. passzázsok épültek a Belvárosban. Díszburkolatot kapott a Felszabadulás tér, a Deák tér és a Kígyó utca. Ez a munka folytatódik az elkövetkező öt—tíz év során, elsőként éppen a Duna-korzó rekonstrukciójával. Nem lehet már vita tárgya, hogy a 2-es villamosra is és az alsó rakparti útra is szükség van. A korzót viszont úgy szélesítik ki, hogy kitiltják a járműveket a szállodák előtti útról, ahol csak az új Erzsébethíd megépülése óta közlekedhetnek gépkocsik. Összefüggő, díszes járófelületet létesítenek az épületek falsíkja és a 2-es villamos korlátja között, részeként a belvárosi sétálóutca-rendszernek, amelyik a Vigadó utcán át csatlakozik a Vörösmarty térhez, illetve a Váci utcához. Ezek burko-Újból elkészítik a slágerben is megénekelt Buchwald-székeket