Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Zolnay László: Fura kincsek a Mátyás-templomban

SZELLŐZŐ MŰVEK Környezetvédelem ipari méretekben Egyre gyakrabban hallunk napjainkban a világviszonylatban aggasztó mértéketöltött környezetszennyezésről. Csaknem kétezer növényfajtát veszélyeztet pusztulás, és hasonló módon pusztul az állatvilág is. Az 1978-ban megrendezett országos légtechnikai konferencia anyagában közölt adatok szerint Magyarországon jelenleg 13 200 szennyező forrást tartanak nyilván, s ebből 5400-at Budapesten. Mindannyiunk számára létkérdés, hogy a további romlás megelőzésére, illetve a jelenlegi állapot javítására gyors, hathatós intézkedések történjenek. Az ipari méretűvé „fejlődött" környezetszennyezés ellen azonban ipari méretű védelem szükséges. A magyar légtechnikai gépgyártás termékeinek 50 százalékát az utóbbi évek egyik legdinamikusabban fejlődő vállalata, a több mint 2300 főt foglalkoztató Szellőző Művek gyártja. Környezetvédelmi tevékenységükről dr. Nyitrai Ferenc igazgatót kérdezem. — A Szellőző Müvekben gyártott több száz termék legnagyobb része korábban egy-egy technológiai folyamaton belül, többnyire továbbszállltási célokat szolgált. A környezetvédelmi feladatok előtérbe kerülésével párhuzamosan a vállalat tevékenységében is nagyobb hangsúlyt kapott a különböző légtechnikai és környezetvédelmi feladatok ellátására alkalmas berendezések gyártása. Ezen belül is két fő területtel foglalkozunk, a levegőtisztasággal és a zajvédelemmel. Ezekhez a feladatokhoz igazodva alakítottuk ki szervezeti felállásunkat is. Fővállalkozó és szerelő tevékenységünk lehetővé teszi, hogy berendezéseinket kompletten szállítjuk, működőképesen adjuk át. Fejlesztünk, tervezünk, gyártunk és szerelünk. Fejlesztő munkánkat Budapesten saját kutatólaboratórium, mérőállomás és kísérleti műhely segíti több évtizedes gyakorlattal rendelkező, nagy létszámú szakembergárdával. Gyártó- és szerelőkapacitásunkat öt gyáregység — ezek közül három vidéken van — biztosítja. Gyártmányfejlesztésünk gyorsítása érdekében esetenként idegen dokumentációkat vásárolunk fejlett ipari országoktól, illetve vállalkozunk kooperációs gyártásra is. Porleválasztás területén ma már olyan széles gyártmányskálával rendelkezünk, amellyel a feladatok legnagyobb része megoldható. — A porleválasztóknál két nagy csoportot különböztetünk meg — avat a szakmai titokba Bendekovits József főkonstruktőr. — Beszélünk száraz, illetve nedves üzemelésű leválasztókról, attól függően, hogy száraz, nem tapadás jellegű porok vagy egyéb, esetleg speciális porok, illetve gázok, gőzök leválasztása a feladat. Ilyen általános és speciális por, valamint gáz és gőz leválasztására alkalmas berendezés működik például a Fővárosi Út- és Közműépítő Vállalat egyik Budapesti telephelyén is (1. sz. kép). Ezeknek a gyártmányoknak a nagy része tipizált modulelemekből készül, többféle nagyságban gyártjuk, s mind az üzemmód, mind a tisztítást illetően igyekszünk korszerű, könnyen szállítható, szerelhető és kezelhető változatokat kialakítani. — És a zajvédelem területén? — A szellőzőberendezések legfőbb zajforrása a ventillátor. Az 1970-es évek előtt a Szellőző Művek ventillátorainak zajszintjét — megbízásunk alapján — az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet vizsgálta egy-egy kutatási témán belül. A dinamikus termékfelfutás, a korszerűbb gyártmányokkal szemben támasztott hazai és nemzetközi igény szükségessé tették, hogy csökkentsük a szellőzőberendezések üzemeltetésénél jelentkező zajártalmakat. Az egyre bővülő exporttevékenység és a környezetvédelmi feladatok előtérbe kerülése ugyancsak fokozottabb zajszintellenőrzést követelnek. A hetvenes évek elejére sikerült vállalaton belül megteremteni a zajszintmérés előfeltételeit, kialakítani a szükséges mérőműszerparkot. Hetényi Gyula gépészmérnök most készül akusztikai szakmérnöki vizsgára. 1970 óta foglalkozik rendszeresen akusztikai kérdésekkel. — Az első időszakban még csak a gyárudvaron, a szabadban végeztük el a szükséges méréseket (2. sz. kép) — mondja —, amikor a kezdeti lépésekről érdeklődöm. — A pontosabb eredmények érdekében azonban szükségessé vált, s 1976-ban a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO) előírásai alapján házon belül elkészítettük az úgynevezett akusztikai mérőcsövet. Ennek segítségével már nemcsak a környezeti (háttér) zaj szűrhető ki, s így megállapítható a zajforrás hangenergiájának tényleges nagysága, hanem mérhetővé vált a ventillátoroknak a légcsatornába sugárzott hangteljesítményszintje is (3. sz. kép). Ez különösen a munkahelyi elszívásnál, a csővezetékbe épített ventillátoroknál fontos. — Az 1976-os év fordulópont volt zajvédelmi tevékenységünkben. Ekkor vettük át a Üzem közben a venturi mosó nedves üzemű porleválasztó berendezés