Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Zolnay László: Fura kincsek a Mátyás-templomban

Mátyás-templomnak kifosztott „kincstárát" 1961— 62-ben az egyházi elöljárók (dr. Tóth Jánossal, Szappanyos Bélával dr. Folthy László egyházközségi elnök) és jómagam számba vettük. A királyi oratórium egyik sarkában egy meglehetősen jelentéktelen szobrocskát találtunk. Két karja letört, egykor egyik karjában tartott húsvéti zászlaja hiányzott, fájáról hajdani több színű festése igencsak lekopott, lepergett. Jézus alakját — mert a torzó nyilván a Feltámadás Krisztusát ábrázolja — hullámos hajjal, bajusszal-szakállal jeleníti meg e provinciális mű; szemei tágra nyitottak, földig lehulló köpenyét bal vállán átvetett szíjazat fűzi össze. A XVII—XVIII. század kisebb mestereinek egyike alkothatta. Értékét, becsét nem művészettörténeti jelentősége szabja meg. Hanem — kopott felirata szerint — eredetének helye. A húsvéti Jézus-szobrocska ugyanis a Rákócziak borsi — Zemplén megyei (ma Borsa, Szlovákia) kastélyának kis házikápolnájából származik. Ez az a felvidéki kis várkastély, ahol 1676. március 26-án először pillantotta meg a napvilágot II. Rákóczi Ferenc. Ez a történeti relikviánk is megérdemelné, hogy egyszer szakember vegye kézbe és restaurálja. Legendás Madonna-szobor A főtemplom délnyugati tornyának lorettói kápolnájában van a Mátyás-templom egyik legszebb plasztikai alkotása: Szűz Mária és a kis Jézus márványszobra. Sok régi legenda fűződik hozzá. És éppen, mert valódi értékét kívánjuk megvilágítani, talán bocsánatos bűnünk, hogy szétfoszlatjuk legendáját. A Madonna-szobor — amely stílusjegyeinél fogva félre nem érthetően barokk kori mestermű — halványasbarna ún. salzburgi márványból készült. Mind a hatalmas — rubensi erővel megmunkált — nőalak, mind a bal karján ülő kis Jézus fejét egy-egy — 1739-ben felhelyezett — barokk fémkorona ékesítette. (A kisebb koronát utóbb eltávolították.) Művészettörténészeink soha nem tekintették középkori alkotásnak, de archaizáló legendájához maga a templom — annak feliratai, hagyományai — szívósan ragaszkodtak. Éppen azért, hogy e szép alkotásnak méltó helyét kijelölhessük a hazai barokk szobrászatban, érdemes utánanéznünk a Madonna-szoborhoz fűződő legenda kialakulásának. Megállapíthatjuk: e szép alkotás gótikus mivoltának hamis legendáját Jordánszky Elek püspök bocsátotta útjára 1863-ban. „Magyarországban és az ahhoz tartozó részekben levő boldogságos Szűz Mária kegyelem képeinek rövid leírása" című művében (Pest 1863, 297. lap) — szószerint ezeket írja: „Midőn Buda török kézre került, oly basa lön a vár kormányzójává, aki azelőtt keresztény volt, és igen jól tudta, mily nagy tisztelettel vannak a magyarok Nagyboldogasszonyuk iránt, és mennyire kegyelik Szűz Mária kőszobrát a budai templomban; azért megparancsolta katonáinak, hogy a boldogságos Szűz eme szobrát a legkisebb sérelemmel se illessék, helyéből el ne mozdítsák .. a nevezett szobor elé falat húzatott, s így a török uralom alatt Szűz Mária szobra ... elborítva maradt. Az utolsó ostrom (1686J alkalmával megtörtént, hogy egy tüzes golyó esett a vár lőporraktárára és az légbe repült... ekkor lerogyott az a fal is, mely Szűz Mária kőszobra előtt állott, és a szobor, mintha az égből szállott volna alá, a török rémületére látható lön, mintegy általa mutatni akarta az Isten, hogy a keresztények Mária közbenjárása által győzni fognak s a vár az ő kezükbe menend át . . ." Sajnos, ebből a szép látomásból egy szó sem igaz! A főtemplom régi monográfusa, Némethy Lajos (1876) — kissé gúnyosan — ennyit említ: „E szobor keletkeztél a csodás dolgok iránt nem minden előszeretet nélküli Jordánszky Elek, tinnini felszentelt püspök egy pásztorgyereknek tulajdonítja, aki azt a néki álomban megjelent Boldogasszony képe után közönséges kőből faragta ki." Némethy Lajos józan s minden bírálatot álló művéből viszont megállapíthatjuk: a budai Madonna-szobrot a jezsuiták csak a XVIII. században helyezték el a Mátyás-templomban. Azonos azzal a kegyszoborral, amelyet a budai jezsuiták letelepedésük idején pártfogójuktól, Kollonich Lipót bíborostól, Győr akkori püspökétől, kapták ajándékba.* A XVII. század és XVIII. század fordulójára tehető ajándékozás — amelyre már Némethy Lajos célzott — megmagyarázza a budai Madonna-szobor délnémet—osztrák ihletésre valló stílusjegyeit, és korának reálisabb becsléséhez is hozzásegít. * Némethy: Nagyboldogasszonyról nevezett budapestvári főtemplom története. Esztergom, 1876. 75-77, 126-127 A barokk Madonna-szobor. Csigó László felvétele 41