Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Vörös Károly: „...dűl Rákosról be a homok."

évek közepén is tolvajoknak, útonállóknak, a legkülönbözőbb lumpenelemeknek szolgálnak kedvelt menedék- és búvóhelyül. Házak, építészek, háztulajdonosok Az utca egészének nagyvárosias hangulatát már kezdetének épületei biztosítják: a mai Anker-ház telkén épült fel ui. 1815-ben Pest városának sokáig legmagasabb háza, a négyemeletes Gyertyánffy-féle ház (tulajdonosai dúsgazdag örmény birtokosok), vele szemben, az utca másik oldalán a századforduló óta a hatalmas Orczyhdz terpeszkedik, a Király utcára és a mai Tanács körútra néző, hosszú ablaksoraival. E hatalmas, egyemeletes, de háromudvaros épületre tulajdonosa, a gazdag, Pest és Heves megyei nagybirtokos báró család a húszas évek végén második emeletet is fel fog húzatni. És hogy nem oktalanul, abból is látszik, hogy a pesti mendemonda szerint a ház óránként egy aranyat jövedelmez gazdájának: egész évre átszámítva jelentős nagybirtok jövedelmével felérő összeget. De az utca más házainak is megvan a maguk története: Például a Majakovszkij utca 12. számú, kétemeletes, kilenctengelyes házat 1812-ben Pollack Mihály tervei alapján építtette Gömöry Károly gyógyszerész (egy XVII. századi neves magyar alkimista leszármazottja), és már a következő évben ennek az épületnek földszintjére helyezi át patikáját is. Ezt a még 1786-ban alapított, de gyors egymásutánban több kézen is átment és helyét is többször változtató (bár mindig a Király utcában maradó) Szentlélek patikát Gömöry 1803-ban vásárolta meg, és most, hogy saját házába költözteti, nem sajnálja a pénzt a reprezentatív berendezésre. A patika teljes berendezését, bútorzatát, mely ma a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum egyik különleges látványossága, Rosznagel Márton pesti asztalosmester készíti el, és a finom arányú biedermeier szekrények oromzataira Gömöry Dunaiszky Lőrinccel, a kor jónevű pesti szobrászával készíttet allegorikus szobrokat: a vegyészet és a gyógyszerészet eszközeivel sürgölődő puttókkal. 1845 után a patika gazdát cserél: Török József gyógyszerész kezére kerül, aki már nem művészi, hanem kiváló kereskedelmi érzékével szerzett országos nevet magának. Évtizedeken át országszerte terjesztette készítményeit hatalmas reklámmal: kisebb részben gyógyszereket, nagyobb részben kozmetikai cikkeket, kenőcsöket stb. A 26. számú, ugyancsak kétemeletes, de tizenegy tengelyes épületet a kor másik nagy hazai építésze, Hild József építette a gazdag Jálics Ferenc borkereskedő számára. Az 1840 és 1846 között részletékben felépült ház alatt egy holdnyi óriási pince szolgált a cég borainak raktározására. Budapest legnagyobb belterületű pincéje ez, ahonnan az 1860—70-es években még a Távol-Keletre is exportáltak bort; 1873-ban, első budapesti tartózkodásakor, a walesi herceg, a későbbi VII. Edvárd király is meglátogatta. Egy órát időzött ott, és vilásreggelit szolgáltak fel számára. Az üzlet nagy haszonnal járt: nem véletlen, hogy főnöke a nyolcvanas években a város egyik legnagyobb bankjának, a Kereskedelmi Banknak is elnöke volt. Az utca másik, már VII. kerületi oldalán 1800 körül felépült, 1867 körül Három Rózsa Ház-ként emlegetett 9. számú épület valószínűleg Brein Fülöp műve: a kétemeletes, tizenkét tengelyes, közepén timpanonos rizalittal kiemelt homlokzatú épület a pesti copf stílusú palotaépítészet egyetlen megmaradt jelentékeny emléke. A mellette levő házat 1812-ben Pollack Mihály terve alapján építették Prantner József ötvösmester részére. Földszinti nyílásai fölé Dunaiszky Lőrinc jelképe domborműveket faragott. A Teréz-templommal szemben, a Csányi utca sarkán épült fel 1847— 48-ban, szinte közvetlenül polgári forradalom kirobbanása előtt és immár nem klasszicista, hanem a romantikus neogót stílusban a nagy, háromemeletes, két utcára nyíló, 37 tengelyes Pekáry-ház. Kapuja fölött, az első emeleten, a kőmellvédes erkély melletti fülkében két magyar vitéz szobra áll. Az épületnek, mely a romantikus városi bérházépítészetnek egyik első és mindenesetre legnagyobb szabású emléke a fővárosban, irodalomtörténeti érdekessége is van: 1900 körül itt lakott egy ideig Krúdy Gyula — az egykori Király utcát felidéző soraira később még visszatérünk. A bérházak és városi paloták gyorsan kiegészülő, gyarapodó sorában már az évszázad legelején itt, a Király utcában, az Akácfa utca sarkán, az ekkor még csak épülő Teréztemplom oldalával szemben épül fel Pest egyik legelső és sokáig fennálló nagy manufaktúrája: a Valero-féle selyemszövő, egy a 90-es évek elején vásárolt tízezer négyszögölnyi homokos telken. A vállalkozás sorsa maga is követi a pest-budai gazdasági életnek a konjunktúrával változó lehetőségeit: 1804-ben épül fel a Király utcai épület; 1829-ben szárnyépületekkel bővítik, és emeletet húznak rá. Az 1840-es évekre azonban a gyár már elköltözik a most kiépülő Lipótvárosnak abba az épületébe, melyet Hild tervezett, és amely ma a Néphadsereg téren a Honvédelmi Minisztérium központi épülete. A Király utcai épület kiürül, és az utcáról elválasztó, korábban szépen gondozott előkertje, benne öreg hársfákkal, elhanyagolódik. Az utcának a mai két körút közötti szakasza sincs még teljesen beépítve ekkor, de építészetileg jelentékeny épület már nem is épül benne 1848 után — leszámítva a méreteivel még az Orczy-házat is fölülmúló, a Dob utcától a Király utcáig terjeszkedő hétudvaros, hatalmas Gozsdu-udvart, és az 1881-ben a 16. szám alatt felépített, a Paulay utcáig kinyúló (néhány éve lebontott) nagy átjáróházat. Ezt Vavra Kelemen építőmester építette Földessy József számára. A meglehetősen jelentéktelen, háromemeletes épület különleges értékét földszinti udvari architektúrája adta meg. A két utca között húzódó keskeny telken épült ház három téglány alakú és két őket összekötő centrális, nyolcszög alaprajzú udvart fogott közre, melyek gazdagon kiképzett kapuzatokon át kapcsolódtak egymáshoz. Ez az architektúra teljes egészében márványból készült, öntöttvas oszlopokkal kombinálva; az udvarokat körül üzlethelyiségek szegélyezték. Nyilvánvaló, hogy a szándék egy olyanféle üvegezett tetejű üzletgaléria létrehozása Az Orczy-ház az 1890-es években 34