Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Vörös Károly: „...dűl Rákosról be a homok."

A Pekáry-ház az 1850-es években, Rohbock egykorú metszete mai Csengery utca vonaláig terjeszkedő széles félkör gyűrűben — a pesti polgárok szántóinak, majorságainak, kertjeinek övezete vette körül. Ezen túl a futóhomok kezdődött: Rákos kegyetlen sívó homokja, amelyet az erős keleti szél időnként hatalmas fellegekben hajtott a fuldokló város fölé. „ .. .dűl Rákosról be a homok" — még Arany János korában is. A XVIII. század közepétől azonban, ahogy a város gazdasági-forgalmi jelentősége és ennek nyomán országos központi funkciói is megnövekedtek, a falak közé szorult történelmi városmag alacsony, legfeljebb kétemeletes házaival egyre elégtelenebbnek bizonyult ahhoz, hogy befogadja a sokasodó funkciók ellátására hivatott népességet és még kevésbé azokat, akikre e népesség kiszolgálása miatt volt szükség: napszámosokat, cselédeket, szolgákat, alkalmi munkásokat. De mivel ezeknek is lakniuk kellett valahol, nem meglepő, ha csoportjaik egyre sűrűbben tűnnek fel a városhatár melletti mezőgazdasági övezet-A pesti polgári lövöldéről kapta nevét a mai Lövölde tér Aki manapság befordul a Tanács körútról a Deák Ferenc térnél keletre nyíló utca sarkán, és elindul a Nagykörút felé, alig hiheti, hogy a ma Majakovszkijról elnevezett hosszú, már legelején foghíjakkal éktelenített és meglehetősen gyenge színvonalú üzletekkel szegélyezett, jellegtelen utca másfél évszázaddal ezelőtt a város egyik előkelő, és még száz év előtt is szinte legforgalmasabb, legélénkebb utcája volt. Talán csak az 1950-es években nagy gonddal helyreállított (de azóta jórészt ismét elhanyagoltan leromlott, és igy csak szakértőbb szem számára feltűnő) műemlék épületeinek meglepően nagy száma sejteti, hogy az utcának története van — mégpedig gazdagabb és sokszínűbb, mint az átlagos pesti utcáké. Valóban: ez az utca, elsősorban a Nagykörúton belüli része, nem mindennapi múlttal rendelkezik; arculatán mintegy tükörben, az egész újkori Budapest története ott tükröződik. Külváros születik E történet kezdetén, a XVIII. század elején a török alól csak nemrég felszabadult és újjáépülő Pest városát — a nagyjából a mai Kiskörút és Deák Ferenc utca vonalán épített falakon kívül, egészen a későbbi városárok, a ben: előbb a gazdasági épületekben, majorokban, majd kalyibákat, házacskákat építenek maguknak. És mivel a polgárok iparukban, kereskedelmükben vagy akárcsak egyszerűen hétköznapi életvitelükben nem nélkülözhették az olcsó munkaerőt, a város lakosságának ilyen növekedése feltartóztathatatlanná vált — mig végül a városi tanácsnak is tudomásul kellett vennie: legjobb, ha a városfalakon belül már elhelyezhetetlen jövevényeket házhelyek osztásával hatóságilag tervezett és szabályozott, ún. külvárosi településformákba szervezi. Nem csak települési, hanem igazgatási-jogi szervezés is ez: a külvárosi lakók apróbb ügyeit ettől kezdve kétévenként választott elöljáróság intézte, természetesen szorosan alárendelve a városi tanácsnak. Az első házhelyosztás 1730 körül — immár egy negyed évezreddel ezelőtt — a mai Józsefvárosi templom környékén, az ún. Pacsirtamezőn történt, hogy azután a folyamat megállíthatatlan legyen. A város körüli mezőgazdasági-külvárosi övezetben 1733-ban még csak 102 ház állt, eb-32 VÖRÖS KÁROLY „... dűl Rákosról be a homok/' A Király utca története 1.