Budapest, 1981. (19. évfolyam)

4. szám április - Kertész Péter: Vasevő és a többiek

KERTÉSZ PÉTER Vasevő és a többiek A gyermekélelmezés normái Vasevő Andris nem a legjobb tanuló a VII/F-ben, egy képességével azonban mindenkit lefőz. Azt vallja, hogy amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra! A legutolsó osztálykiránduláson fogadásból megevett húsz főtt tojást, ezzel kiérdemelte az irigyelt Kolkaja Érdemérmet. Igaz, azóta egyfolytában kirándulna, mert máskor nemigen lakik jól napközben. Este otthon fantasztikus mennyiségeket pakol be, reggel szédeleg az álmosságtól, s csak arra marad ideje, hogy megigya a kakaóját, azzal futás az iskolába. A „kontinentális tízórait" — egykilencvenért — tekintetre se méltatja, egyetlen nyeléssel tünteti el, mint az emberevő óriás tenné egy rosszindulatú mesében kedves világjárónkkal, Gulliverrel. A következő szünetben felfalja a magával hozott óriási szendvicset, s lelki szemei előtt máris felrémlik a gyengécske ebéd, amely semmivel sem kiadósabb, mint amennyit egy hátulgombolós elsős tányérjába raknak. Vasevő esete, persze, nem tipikus, sőt, mondhatni, túlságosan is sarkított. Mert ott van például Szálbél Jóska, akit ráolvasással sem lehet evésre bírni. Nap mint nap eladja az uzsonnáját, s nincs az az agitátor, aki meggyőzné, hogy a finomfőzelék és a spenót táplálkozás-élettani lag milyen nélkülözhetetlen a serdülő számára. Jóformán csak folyadékon él, mégis az egyik legjobb tanuló az osztályban. Elméleti fizikusnak készül, s mint ilyen, nem ereszkedik le a gasztronómiához. De sorolhatnám a többieket is. A kamaszként is mama kedvence Nyalóka Pistit, aki valósággal ragad az édességtől, vagy a hozzá fogható Szirup Etát, akinek az anyukája még most is azt hiszi, hogy a fehérje az valamilyen mosószerféleség. Gürc Peti a krumplira esküszik; krumplipüré, rosejbni, hajában sült krumpli, krumplis nudli nála a sláger, nem úgy, mint Vájt Eleknél és Egziszt Elviránál, akiknél a szója és a különféle vitaminkészítmények. Az egyik, ha nem szégyellné, kinyalná a tányért, a másik meg csak turkál az ételben. Ilyen módon jó az ebéd meg rossz is; sok meg kevés is. Van gyerek, szép számmal, aki rendre farkaséhesen botorkál haza az iskolából, másoknak pedig a kedvenc ételeikkel sem lehet a kedvükre járni. Budán egészen más ízlésűek a gyerekek, mint a pesti munkáskerületekben. De az is előfordul, hogy egymástól öt percre levő két iskolában homlokegyenest ellenkező a minősítés ugyanarról a menüről. A gyermekétkeztetés örökzöld téma, indulat nélkül szokás szidni, mint a televízió „A gázlámpás gyerekek? Pár tucatnyian a legkisebbek közül. Hajnali hatkor hozzák és este hatkor viszik őket. Nagy kabátban, hátukon táskával bóklásznak, vagy ücsörögnek az aulában, maradék uzsonnájukat rágcsálva, s mint a megváltót várják a szüleiket." műsorát vagy a futballt. Hogy megkurtítják a fejadagokat, tízesével nevelik a konyhalányok a disznókat, a háztartásra jóformán egyetlen fillért sem költenek. Én még nem beszéltem olyan szülővel, akinek ne lett volna meg a véleménye „az egész vircsaftról", s ugyanakkor nem beszéltem olyan gyemekélelmezési szakemberrel, akinek a gyereke ne dicsérőleg emlékezne meg az aznapi iskolai ebédről. * Az immár huszonötödik életévét betöltött Gyermekélelmezési Vállalat jelenleg 177 ezer budapesti óvodásnak és iskolásnak készít napi háromszori étkezést, tehát tízórait, ebédet és uzsonnát. Öt évvel ezelőtt 125 ezer, tíz éve még csak 93 ezer volt a kosztosok száma. A most indult VI. ötéves tervben sem lesz kisebb mérvű fejlődésre szükség, hiszen több mint 40 ezerrel gyarapodik az általános iskolások száma, s a fővárosi elképzelésekből azt is kiolvashattuk, hogy a napközis ellátottság eléri a 65 százalékot. Márpedig, aki napközibe jár — szereti, nem szereti —, kosztra is elszegődik, nem csak kvártélyra. A vállalatnak jelenleg 48 bázis- és 113 befejező konyhája van, ezekből több mint kilencszáz óvodába, iskolába tís egyéb intézménybe szállítják 130 gépkocsival az ételeket. A konyhák között vannak nagyon korszerűek és ötven-hatvan évvel ezelőtt létesítettek: pincében, vegyes tüzelésű sparheltokkal. Úgy mondják, hogy a mentőkön kívül nincs még egy ilyen pontos vállalat. Reggel hétkor indulnak a fele-fele arányban saját, illetve bérelt gépkocsik a tízóraival, s tizenegy órakor az ebéddel, hogy időben érkezzenek mindenhová. Megesik, hogy a pékáru késése vagy a kimaradó áramszolgáltatás miatt nem tudják tartani a menetrendet, de ilyenkor végigtelefonálják az érdekelteket: legyenek megértéssel. Hogy a fejetetejére álljon az oktatási rend, azt így sem tudják megakadályozni - de ezzel még nem is vádolta a Gyermekélelmezési Vállalatot senki, amely — becsületére legyen mondva — fővárosunkban mindenhol, bármilyenfeltétel mellett felvállalja a közétkeztetést. S ez bizony nem csekélység! — hiszen takarékossági meggondolásból olykor még a legújabban átadott iskolából is „kifelejtik" az ebédlőt, amelyről legtöbben úgy véljük, hogy elengedhetetlen kelléke az ebédeltetésnek. Egyes iskolákban hat-nyolc turnusban ebédelnek a gyerekek, folyosókon, apró szobákban, tantermekben, késleltetve a délutáni műszakot, nem ritkán délután két órakor vagy még ennél is később. Ugyanakkor az étel felmelegítését, tálalását a legtöbb helyen az iskola személyzete végzi, s a tevékenységükkel kapcsolatos gondokat, minőségi kifogásokat a közvélemény — az átlaganyuka és -apuka — a gyermekeélelmezés nyakába varrja. Mert munkaerővel ezt a befejező, tulajdonképpen cseppet sem elhanyagolható műveletet már végképp nem győzné a vállalat. Dr. Ferenczi György igazgató elmondta, hogy egyik pillanatról a másikra 150 dolgozót tudnának felvenni, főleg szakácsnak, konyhalánynak, mosogatónak. De valahogy nem tolonganak a felvételi irodán. Dacára annak, hogy a vendéglátóiparhoz képest igen kedvező a munkabeosztás: délután kettőkor fájront, minden vasárünnepnap és második szombat szabad. Ingyenes az étkezés, s lehetőség van arra, hogy térítés fejében haza is vigyenek ételt. Csakhát a bérszínvonal meglehetősen alacsony, úgy háromezer forint körül mozog, a szakácsoknak összejön havonta talán négyezer is, de a fizikaiak borítékját kétezer ötszáz forintnál több nemigen púposítja, amihez hozzá lehet számolni évente kéthárom heti nyereségrészesedést. A „népszerűtlenség" nyilvánvalóan hatással van a konyhai munka egészére, amelyet akkor is el kell látni maradéktalanul, ha az amúgy is foghíjas létszámból betegség miatt hiányoznak jó páran. A Gyermekélelmezési Vállalat — nevében a lényege — vállalati formában működik, ennek a helyességén lehet vitatkozni. Nyereségképzésre kötelezett, amit 5