Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László:I szter-parti istenek

géniuszaikban lényegében a természet támadó és védő erőit űzték el, vagy hívták magukhoz. Földi világukat vetítették a mennybolt firmamentumára. Istenek halnak és születnek Az I. .és a II. században — ezernyolcszáz esztendeje — aztán Róma istenei is tanyát vertek az Iszter partján. De élnek a régi istenek is! Amikor Róma helytartói elfoglalják aquincumi posztjukat, az „e helyen jelenlevő összes istennek és istennőnek" oltárokat állítanak. Ennek a bölcs vallási türelemnek, toleranciának csak 1500 évvel utóbb, a törökök idején van párja Hunniában. Az első római évszázadokban azután Volcanustól, a vas istenétől Neptunuson — a vizek urán — át a gyógyító Aesculapiusig, a szépséges, szerelmetes Apollóig, Vénusig, Ámorig, vagyis a szerelemistenekig az itáliai isteneknek egész stábja nyer pannóniai vendégjogot. Szobrokat kap Aquincumban és Pannónia-szerte Jupiter, a főisten és Juno „királynő". S nem maradhat el innen — hiszen Aquincum katonaváros — Mars sem, a hadisten. Eljut ide a labirintus mítosza, s megjelenik Théseus dombormívű alakja is. Az isteni hősé, aki áthaladt a labirintuson, s diadalt aratott az embertestű, bikafejű Minotaurusz felett. S előfordul kőemlékeink között a szűz Minerva, a szövő- és fonószék mondabéli feltalálója is. A pannóniai légiók csalják fővárosukba, Aquincumba Herculest is, buzogányostul. S nagy a kultusza az élet ősistenének, a szőlőindákkal ékes Bacchusnak. A részegség, a virtus s a pajkos szerelem emez égi alakja — mint ezt Aquincum feliratos emlékei hirdetik — lassan kiszorítja Dionysost hasonló szerepköréből. Egyik isten meghal — új támad helyette... A Ili. századra aztán a római birodalomnak, Aquincumnak is, a fiktív istenek helyett élő, eleven istenei is támadnak: az istenített császárok. Mellettük a száznyelvű Birodalom déli és keleti tartományaiból, Szíriából, Egyiptomból új, afrikai és ázsiai barbár istenek is érkeznek. Aquincum istenvilágában egyszer csak megjelenik a „fenséges" Isis, a földi jólét hozója. Majd berobban a titokzatos babilóniai, kaldeus mítoszokat magával hozó Nagy Bikaölő: Mithras. Mintha nagytakarítás menne végbe az égen! Aquincum jó polgárai s légionistái egyszeriben négy mithreummal — Mithras-szentéllyel — hódolnak neki. Egy az isten Sokkal kisebb zajjal jár két — immáron nem sokistenhivő és nem természet-vallású — hit halk hódítása. Megjelennek a rómaiság idevetődött zsidói s az ókeresztény rómaiak, e kétféle egyistenhitnek a hívei. A pannóniai zsidóság és kereszténység Mózes ószövetségének és Jézus újszövetségének hitét vallja. A pogány többistenhivők szentélyeinek szomszédságában felépülnek Aquincum első keresztény imahelyei. Velük, főként a nagyobb lélekszámú római ókeresztényekkel, forradalmi, minőségi változás megy végbe az istenek világában ! Aquincum területén több keresztény építészeti emlék került felszínre. A III. kerületi Vihar utcában egy a IV. század közepén épített ókeresztény temetőbazilika alapfalait, a Raktár utcában pedig a ma is látható cella trichorát (háromkaréjos kápolnát) tárták föl. Az Óbudai Gázgyár építésekor — 1909—13-ban — egy nagyméretű ókeresztény bazilika, temető és temetőkápolna nyomaira bukkantak. Joggal feltételezték: a IV. században Aquincum már püspökségi székhely volt. Hatszáz évvel utóbb, a magyar államalapítás idején újra keresztény kantilénák hangzanak a régi istenek s hivőik sírja fölött. Ám lassacskán, a középkor derekára — a keresztény angyalok, szentek seregletével — mintha az ókor osonna be az új ember -alkotta hitvilágba. A géniuszok szentekké krisztianizálódtak. S mivel az ember akkor hiszékeny, ha nem tud valamit, a középkor embere sincs géniuszok híján... Ezt is ránk örökíti hát az ókor. Pannóniában — a nagy Pán. Attis, a frígiai sipkás pásztoristen 41