Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Spira György: Pochosch úr

SPIRA GYÖRGY POCHOSCH ÜR Egy pesti német lap, a liberális irányzatú Der Ungar 1848. július 14-i számában olvasható Dohoss úr és Pochosch úr párbeszéde: — Mondja csak, Pochosch úr, ugye ön az abszolút monarchia híve? — Dehogy. — Hát akkor az alkotmányos berendezkedés barátja? — Szó sincs róla. — Eszerint radikális demokrata? — Ugyan! — Talán republikánus tehát ? — Még mit nem ?! — De hát, az ördögbe is, akkor micsoda Ön? — Én ? Nyergesmester vagyok! S ez persze csak tréfa, de a valót nagyon is híven tükröző tréfa. Aminek az igazolására alighanem elég lesz fölemlítenem, hogy a háromnegyed évvel e párbeszéd megjelenése előtt lezajlott országgyűlési választások alkalmával Pest városának nem egészen másfél száz főnyi választói testülete, amelynek kereken a fele kézműiparosokból, további egynegyede pedig kereskedőkből regrutálódott, óriási szótöbbséggel két konzervatív férfiúba fektette bizalmát, ezeket a követeket azonban az ugyancsak konzervatív többségű városi tanács olyan utasításokkal látta el, amelyek a polgárságot leginkább izgató két pont — a céhek problémáinak és a zsidókérdésnek szentelt pontok — kivételével elejétől végig a Pest megye követei számára Kossuth által kidolgozott, merőben liberális szellemű utasításokat másolták. Felszólalás a XV. (bukaresti) nemzetközi történészkongresszuson a társadalomtörténeti bizottság 1980. augusztus Il-i ülésén. 1 Johann Nestroy: Freiheit in Krähwinkel. Johann Nestroy: Gesammelte Werke V., Wien, 1962. 73. 1. No de mire magyarázzuk azt a következetlenséget, amely ebben a kettősségben kifejeződik ? Az országos politika kérdései iránti érdeklődés nagyfokú hiányára ? Nyilván magyarázhatjuk erre is, hiszen egyáltalán nem volna csodálatos, ha a közügyek iránt semmi érdeklődés nem mutatkoznék olyan emberekben, akik Nestroyjal tartva bátran kijelenthetnék: mi mindenkor teljes „gondolatszabadságot élveztünk, feltéve, ha gondolatainkat megtartottuk magunknak",1 akiknek tehát már réges-rég vérükbe ivód-Ketten beszélnek. Gúnyrajz. 1848 hatott, hogy a politikai élet fő kérdésein még töprengeniük sem érdemes, mert ezekről úgyis kizárólag a fölöttük gyámkodó magasabb körök döntenek az ő nézeteikre való tekintet nélkül. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a teljes magyarázatnak ez csupán egyik eleme lehet, s kiegészítőleges magyarásat gyanánt fel kell használnunk olyan gyakran hangoztatott megállapításokat is, mint például, hogy a kispolgárokra — vagy általánosabban: a középrétegek fiaira — mindig is jellemző az óvatoskodás, az egyértelmű állásfoglalásoktól való húzódozás. Mert ez természetesen közhely, de — mint a közhelyekben rendszerint — ebben is sok kézenfekvő igazság foglaltatik. Hiszen magától értetődő, hogy könnyebb egyértelmű álláspontot elfoglalniuk s álláspontjuk mellett azután teljes határozottsággal lándzsát is törniük a társadalom szélső pólusain elhelyezkedő elemeknek — például gazdag földbirtokosoknak, akik ha esetleg nagy veszteségeket szenvednek is, mindenüket sohasem fogják elveszíteni, vagy (a másik póluson) nincstelen proletároknak, akik (a Kommunista kiáltvány szóhasználatával) mindenképpen „csak láncaikat veszíthetik" el —, s nehezebb ugyanezt tenniök biztosított, de szerény életkörülményekkel rendelkező kisiparosoknak vagy kiskereskedőknek, akik kockázatvállalás esetén — ha szerencsésen alakulnak a dolgok — persze jóval kedvezőbb körülmények közé juthatnak, de — ha rosszul fordul a kocka — még szerény életkörülményeik közül is kibillenhetnek. Az efféle aranyigazságokkal mindössze az a baj, hogy csupán általában magyarázzák, miért jellemzi a kisvállalkozók állásfoglalásait helytől és időtől függően olyan nagymérvű változékonyság, amilyenre Philippe Vigier is utal referátumában,2 azt viszont már nem fejtik meg, hogy ezek az általunk most vizsgált kisemberek valamely meghatározott helyen vagy időpontban miért éppen így, másutt vagy máskor pedig miért éppen amúgy foglalnak állást az őket érintő korkérdésekben. Holott nekünk ezt is tisztáznunk kel-2 Philippe Vigier: Les problémes de la petite entreprise — Aspects politique et idéologique. XV1* Congrcs International des Sciences Historiques III., h. n. [Bucarestl. 1980. 142—153. 1. Í5