Budapest, 1981. (19. évfolyam)

1. szám január - K. P.: Gyereknek 2,5 négyzetméter jut, autónak 12 négyzetméter dukál

Gyereknek 2,5 négyzetméter jut, autónak 12 négyzetméter dukál Aki e vészjelzést leadta: Pirk Ambrus kerttervező mérnök és irányító tervező a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben. Emellett — talán nem is mellékfoglalkozásban — kétkötetes író. Méghozzá botcsinálta. Ugyanis hosszú ideig esze ágában sem volt könyvet írni, jóllehet korábban számos dolgozatot publikált. Azt mondja magáról: távolról sem írói alkat, nem a szavak embere. Az egész úgy kezdődött, hogy néhány éve a Duna-kanyarban szeretett volna létrehozni egy kiskert szolgáltatási akciót, amelynek Szentendre lett volna a telephelye. Megelégelve a kiskerttulajdonosok küszködését, elképzelt egy olyan telepet, amely a Fővárosi Kertészeti Vállalat égisze alatt működne, s ahol megfelelő szaktanácsadás, tervezés és ellenőrzés mellett, anyagokat is biztosítanának a kertek szerelmeseinek. Elutasító választ kapott: ,,a javaslat még nem érett meg, nem lehet nyélbeütni." Rá egy évre elképzeléséhez hasonlót csinált a Sasad Tsz Budaörsön. Pirk Ambrust azonban nem hagyta nyugodni a dolog. Elképzeléseit örömmel megjelentette a Mezőgazdasági Kiadó 1977-ben Ötletek a kert berendezéséhez címmel. Aztán a KISZ megbízásából, ugyancsak egyfajta tehetetlenség érzetének engedve, írta meg Játékról komolyan, 1979 című terjedelmes könyvét, melyből cikkem mottóját is kölcsönöztem. Magától adódik a kérdés: — Miért ez lett a második könyv címe? — Mert ezt a témát egy kicsit mindig lekezeljük, mellékesnek tartjuk. Pedig a játék semmivel sem kevésbé fontos, mint a tanulás vagy a munka. Hazánkban pár évtizede még nem beszélhettünk a játszóterek válságáról. Természetközeiben, sok ingert kínáló környezetben nőttek fel a gyerekek. Hogy ne mondjak mást, egy parasztudvar ma is ezerszer annyi élményt ad, mint r,Mondok egy szót: játék; első asszociáció: gyerek, második asszociáció: komolytalan dolog. Aki asszociál: felnőtt" „Tűzharc a Grand Canyonban" egy lakótelepi játszótér. Az egyik barátom szerint: „amikor volt elég terület, a gyerekek futkároztak kedvükre, aztán, hogy egyre jobban bezsúfolódtunk, kitalálták a létrákat, amelyeken fel s le lehet mászni, azzal kész." — Milyen káros követelményei lehetnek annak, hogy nem nagyon van játszótér? Ami van, majdnem mind jellegtelen. A mozgástér beszűkül. — Dr. Róna Borbálát, az Országos Közegészségügyi Intézet munkatársát idézem: ,,A 6 éves gyerekek 10 százalékánál már a beiskolázáskor különböző elváltozásokat, betegségeket találnak, amelyeknek zöme mozgásszervi, szív-érrendszeri, idegrendszeri elváltozás. Kiemelve a mozgásszervi betegségeket: ezer gyermekre megyei átlagban 146, a megyei városok átlagában 239, a fővárosban 348 elváltozás jut." A Fővárosi Egészségvédelmi Központ megvizsgálta 120 ezer általános iskolás szabadidőfelhasználását. Ennek egyik jellemzője a „házhoz szállított kultúra" térhódítása — természetesen a szabadban való mozgás rovására. A gyerekek iskolai szünetben sétára, kirándulásra, sportra kedvező időjárás mellett (napi 12 órás napsütés) 3—4 órát ültek a tévé előtt, viszont csak feleannyi időt töltöttek el aktív, mozgásos pihenéssel. Egy másik vizsgálat kimutatta, hogy a gyerekek az iskolai testnevelés órán kívül jóformán alig sportolnak, s ugyanakkor a három kötelező tornaóra közüi csak egynek jut hely az alsó tagozatos osztályok tantervében. A sport a középiskolások foglalatosságai között is csak elvétve szerepel. A fővárosi középiskolás tanulóknak csupán 12 százaléka sportol rendszeresen. így nem lehet csodálkozni azon, hogy a komolyabb fizikai igénybevételt kívánó serkatonai szolgálatra jelentkezőknek mintegy egynegyede alkalmatlan. A kétéves 11