Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - K. P.: A Bogár-brigád

Pro Urbe 1981 A Bogár-brigád Budapest Főváros Tanácsa kitüntette: BOGÁR FERENC kőművest, aranykoszorús brigádvezetőt, a Fővárosi 1. számú Építőipari Vállalat dolgozóját. Brigádja élén évek óta mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt kiemelkedő munkát végez a főváros építésében. DR. BÉKÉSI LAJOST, a Budapesti Tanítóképző Főiskola főigazgatóját kiváló oktató-nevelő munkájáért, a főváros pedagógus ellátottsága érdekében végzett sokéves eredményes munkájáért. VERES JÓZSEFET, nyugalmazott munkaügyi minisztert, a Fővárosi Tanács volt elnökét, az MSZBT alelnökét a főváros fejlesztésében végzett több évtizedes kiemelkedő tevékenységéért. SZEMES MARI kiváló művészt, aki 25 év óta a József Attila Színház tagja, kiemelkedő alakításaiért és magas színvonalú közművelődési tevékenységéért. Bogár Ferencben s a hozzá hasonlókban nincs semmi rendkívüli. Az övékhez fogható tehetség még ünnepnap sem hivalkodó. Kiválasztódásuk, megvallom, teljes rejtély számomra. Kicsit jobban dolgoznak, mint mások. Hűségesebbek, kitartóbbak valamelyest, hírből sem ismerik a neurózist, s nincs az a kudarc, ami kedvüket szegné. Anélkül, hogy tapodtat is távolodnának korábbi önmaguktól, valami elnyűhetetlen, már-már fertőző derűvel élik az életüket — ami röviden annyit jelent: teljesítik a kötelességüket. Bogár Ferenc bányászcsaládban született a Dorog melletti Csolnokon. Édesapja kevéssel a felszabadulás után a sihtába igyekvőket szállító „népes" alá esett, s mire kórházba vitték, kiszökött belőle az élet. Négy fiú maradt utána, s persze, kezdetben mind a föld alatt kereste a jó szerencsét. A legidősebb a Nehézipari Minisztérium párttitkárságáig vitte, a legfiatalabb meg erdőmérnöknek tanult a Szovjetunióban. Mindketten nyugdíjasok már. Bogár Ferenc most 54 éves. Kőművesnek tanult, mielőtt segédvájárkodott egy keveset. Aztán mégis a tanult mesterségét gyakorolta inkább, a dorogi magasépítőknél. Hívta a haza — Szentendrére került műszaki tiszti iskolára. Alhadnagyként avatták 1952 januárjában, s már ment is a jugoszláv határon levő erődítési csoportfőnökséghez századparancsnoknak. Hamarosan az egység függetlenített párttitkára lett, majd Esztergomban sorkatonák szakaszparancsnoka. Újabb iskola következett, s mint politikai tiszt került vissza korábbi századához. Nyolc nappal az ellenforradalom előtt leszerelt, felélt háromhavi elhelyezkedési obsitot. 1956. december 16. óta egyfolytában kőműves. Méghozzá ugyanott, a Fővárosi 1. számú Építőipari Vállalatnál, amely napjainkban hozzávetőlegesen kétezer dolgozójának ad kisebb-nagyobb darab kenyeret, s javarészt öreg, elfáradt, bauxitbetonos épületek felújításán fáradozik. A brigád, amelynek vezetője, az ő nevét viseli. Most éppen tizenhatan vannak: nyolc kőműves, négy segédmunkás és négy végzős ipari tanuló. A szakmunkások közül jó néhányan nála szabadultak, s el nem szegődnének máshová, semmi pénzért. Falusi János a doyen, Kistelekről jár be 35 éve, munkásszálláson lakik, mert tt találja meg legjobban a számítását. \ Bogár-brigád elsők között alkalmazza az új technológiai eljárásokat. Szinte egyik hétről a másikra honosították meg a könnyűszerkezetes program keretében az úgynevezett FERT födém-technológiát, amely jelentős megtakarítással jár. Évek óta használnak vakológépet, kezelésére az ipari tanulókat is megtanítják. Általában az a módi, hogy mindenki mindenhez értsen, így nem áll meg a munka. Ennek tulajdonítható, hogy soha nem teljesítenek 125 százalék alatt. És nem azért, mert laza a norma. Hiszen mások ugyanazon a munkán nyögve hozzák a száz százalékot, mert fél napig spekulálnak, mire hozzáfognak. Bogáréknál nincs üresjárat, emellett minden gramm anyagot felhasználnak. Cseppet sem bánkódnak amiatt, hogy ,,csak" felújítással, átalakítással foglalkoznak. Szerintük szakmailag ebben sokkal több fantázia van, hiszen mindenhol^ mást kell csinálni. Az új ház építésében sok a sablon. Egy régi épület újjávarázsolásánál érteni kell a párkány, a boltozat elkészítéséhez, álmennyezetek, gipszdíszítések kialakításához. „Mutassanak csak egy olyan szakmunkást valamelyik lakótelep építkezésén, aki meg tudja mondani, hogy mi az a rabitz." A tatarozást sokan elintézik egy legyintéssel. Pedig ismerni kell töviről hegyire a régi építészeti stílusokat, másképp nemigen boldogulnak. Nem lehettek volna ott egy évtizeden át a Vár rekonstrukciójánál, ahol különösen szép munkát végeztek, vagy a Tárnok utcai iskola építésén s több műemléki lakóház helyreállításán. Vagy a Batthyány téri csarnok átépítésénél, a Mártírok útja sortatarozásnál, hogy csak a legemlékezetesebbeket említsük. Általában egyetlen épületen dolgoznak. Most például a Pauler utca 19. alatti ház teljes felújítását vállalták fel. Kiszolgált a fafödém, ezért a lakókat ki kellett költöztetni, jóformán csak a falak maradnak a régiek. Határidő: 1981. október 31. Nyugodtan le lehet tenni a nagy esküt, hogy ezen a napon visszaköltözhetnek megszépült otthonaikba a lakók. A Bogár-brigád, amely elsők között alakult 1962-ben, azt lehet mondani, mindent elért, amit egy szocialista közösség elérhet. Az arany fokozatokat már nem is számolják, hiszen vállalásaikban ez a minimum. Háromszor nyerték el a Vállalat Kiváló Brigádja megtisztelő címet, s 1975-ben az Ágazat Kiváló Brigádja trófeát is megszerezték. Ugyanabban az évben a kongresszusi munkaversenyben oklevelet kapuk, melyet Kádár János irt alá. A mellékelt borítékokban 95 ezer forint lapult, bizonyítván: „nemcsak dicsőségből él a dolgozó." Összetartanak jóban-rosszban, az érdekük is ezt kívánja, hiszen itt, ebben a csoportban a legjobb a vállalatnál a kereset. Bogár Ferenc tavalyi átlaga meghaladta a hatezer forintot, s még a harmincon inneni fiatal segédmunkások sem adják öt darab ezresnél alább. A vidékiek szép lassan felszállingóztak családostul Pestre, mert lakáshoz jutottak. Aki a falujában maradt, annak közösen építették fel a házát. Mert azért újat is tudnak építeni! így lett két nap alatt háza Ibrány községben Kazuska Györgynek is, pedig ő csak segédmunkás a brigádban. Péntek délben leutazott szépen az egész társaság, s vasárnap estére már fedél alatt állt a ház. Öreg ibrányiak sem emlékeznek ehhez fogható látványosságra. Bogár Ferenc nem restelli, hogy csak hat elemije van. Eleinte nem kellett tanulni, aztán meg eljárt az idő felette. Hívták ugyan művezetőnek, de nem akart e szakmától, az embereitől elszakadni. Ugyanúgy dolgozik, mint a beosztottjai, amellett, hogy szervez, irányít, biztosítja a folyamatos munka-Tóbiás Irén felvétele lehetőséget. Maszek munkát sose vállalt. Keresnek annyit ketten az aszszonnyal, aki vezető védőnő, hogy ne kelljen feláldozni a szabad idejüket. Utaznak inkább: hétvégeken az országban, nyaranta pedig szerte a világban. Bejárták már IBUSZ-szal a szocialista országokat, s jó néhány nyugati országban is megfordultak. Bogár Ferenc eddig tízszer volt a vállalat kiváló dolgozója, egy ízben az építőiparé, s a Munkaérdemrend ezüst fokozatával is kitüntették. Ezek után azt gondoltam, valami kacsalábon forgó kertes házban lakik. De nem így van. Udvari, szoba-konyhás lakásban él jónéhány esztendeje, az Alsóerdősor utcában (szemben a Korányi-kórházzal) a feleségével, aki falujabeli. Vagyonuk van azért: az öregék háza. 123 négyszögölnyi telekkel. Még 1952-ben. édesanyja halála után vásárolta meg Bogár Ferenc a bányától. Akkoriban 11 ezer forintra tartották, de mert készpénzben fizetett, vihette 9 ezer 700-ért. Időközben kipofozta, összkomfortosította. Mert úgy tervezi, hogy nem fog Budapesten meghalni. Amikor megkapja az első nyugdíját, szépen hazaköltöznek az egykori bányászkolóniára, Csolnokra. (K. P.) 11